A 240-es Belsősége
Pár hete az új fényszóróim beszerelésével tönkretettem Égő Ákos szombatját, hálából kaptam tőle egy szép szakácskönyvet a Volvóhoz. Svédül. Szerencsére sok kép van benne, na nem mintha kapásból felismerném bármilyen autó alkatrészeit, de így mégis sokkal olvasmányosabb. Annyira, hogy gusztusom támadt pólókat gyártani.
A legbájosabb téma a könyvben egyedülálló módon, színes oldalpáron csillogó horpadásjavítás sok buherával.
Ha elvetemült nörd lennék, rámennék a kocsim kapcsolási rajzára, ismerje fel az ábrát, aki tudja.
A motor oldalpár ehhez képest gyerekjáték, de nem túl mutatós, meg a tartósságon és igazán férfias hangján kívül nem is tudok semmit felhozni mentségére, pólóra nem kerülhet.
A választást további füzetek nehezítik, mert az autóhoz (első, orvos tulajdonos) megkaptam a kis használati útmutatót és a legelejétől vezetett szervízkönyvet. Ezen mindenki röhög, de amikor meglátják az USA-ból bevándorolt kocsi korai éveinek pecsétjeit és a kifakult tintával írt bejegyzéseket, már abbahagyják a nevetést.
Jó póló-téma lenne a máig működő márkakereskedés,- és szerviz (Don Beyer Volvo) húsz éves bejegyzései, vagy az autót értékesítő, azóta Nissanra átnyergelt, gyanúsan magyar nevű Nemet Motors pecsétjéből is. A két, évtizedek óta működő kereskedésnek most írtam egy levelet régi páciensükről, hátha tudnak örülni ilyesminek.
A láthatólag töltőtollal, és természetesen mérföldben vezetett kórtörténet is figyelemre méltó.
De inkább maradok a leglényegretörőbb grafikánál, A 240-es Belsőségénél és majd ezzel próbálom felvenni a versenyt Ákos szábos pólóival.
