Egy óra magasságában földöntúli V8 hang zendült fel a Dózsa György úton. Két fekete Hummer közeledett, nem biztos, hogy 50 kilométer/óra sebességgel. A tömeg egy része megmozdult, hiszen sokan tudták, hogy az egyik kedvenc, Robby Gordon érkezett meg. Miután leparkoltak, a szokásosnak mondható emberkoszorú vette körül őket. Én vártam türelemmel, gondoltam egyszer csak eljön onnan Robby. Stratégiám bevált, amíg Robbyval az adminisztrációhoz sétáltunk, tudtam vele pár mondatot beszélni.
<o:p> 
</o:p>
TC: Sokféle versenygépet próbáltál már, sokféle versenyen. Milyennek ígérkezik ez a verseny.
RG: Mindenképpen érdekesnek, hiszen nem túl hosszú, azonban nagyon gyors. Hét nap, hétszáz mérföld, nem túl sok. Mindenhol gyorsnak kell lenni.
<o:p> 
</o:p>
(Ekkor szembetalálkoztunk Szalay Balázzsal, akivel Robby egy kicsit beszélgetett, sajnos így még rövidebb lett az interjúra fordítható idő.)
<o:p> 
</o:p>
TC: Mi lesz a legnehezebb része ennek a versenynek? Mit kell nagyon jó csinálnia a győztesnek?
RG: Először is nem szabad leesni az útról, ez fontos lesz. És nagyon fontos az autó kezelhetősége is. Sokat teszteltük a kocsijainkat, hogy végig tudjuk csinálni a versenyt. A Mitsubishi és a Volkswagen autói nagyon gyorsak, magasan van a léc, de igyekszünk megfelelni.
<o:p> 
</o:p>
TC: Fantasztikusan néz ki a versenyautó, de ennek sem sok köze van a szériához…
RG: Ugyanannyi, mint a Volkswagennek vagy a Mitsubishinek vagy a BMW-nek. Széria autónak néznek ki, de messze nem azok. Azt kell megmutatni, hogy a márka jelzése alatt milyen kiváló technikát tudunk felvonultatni.
További cikkeink
