Embernek lenni, semmi egyébnek.
De annak egésznek, épnek
és Isten lehelte szépnek.
Sík Sándor
Miért ez a szentimentalizmus, kérdezhetnék okkal, manapság nem divat. De sajnos nem divat az sem, amit az idei összeröffenésre készülő Magyar Mazda Klub tagjai csináltak.
Nem nagy dolog, mondhatnánk, csupán felújították a találkozónak helyt adó kemping játszóterét.
De a mai világban, mikor a halálra hajtott/ellustult (tetszés szerint választható) embert faszkorbáccsal sem bírják rávenni, hogy önként, önzetlenül, saját költségen bármit is tegyen, mindenképpen becsülendő dolog.
Szedtek szemetet, fúrtak-faragtak, festettek. Nem egy Disneyland, ez tény, de a rozsdás láncok és elkorhadt deszkák helyett ezentúl hamisítatlan reggae-mikrovilágban (Trenchtown rock - I'd never let the children cry, Trenchtown rock, - 'cause you got to tell Jah, Jah why) játszhatnak a lurkók ohne tévé, ohne pléjsztésön.
Talán rádöbbennek, hogy úgy is lehet, együtt, közösségben.
Nagy Sanyi levele:
Szia Omm!
Nem akarok túl nagy körítést írni, játszóteret újítottunk fel a kempingben ahol a tali lesz. Jó nekünk, jó a gyerekeknek, a talin, jó a gyerekeknek helyben.
És tök jó móka volt, meg csapatépítés is. Rá fogunk menni az ilyen jellegű dolgokra...
Csak bátran hölgyeim, uraim! Jó dolog, amit csináltok.
Köszönöm a figyelmüket.
Ilyen volt...
...és egy kis akarattal...
...ilyen lett.
