Date: 02.12.2009 Feladó: póver@usa.hu Címzett: omm Subject: Kérés Szevasz oMm! Egy kéréssel fordulnék hozzád. Képzeld, a minap krúzolok a hetesen, klíma 22 fokon, Public Enemy 100 decibelen, csak nyugisan, tudod. (Ha gondolod, átküldöm mp3-ban.) Nem sietek, nem szoktam. Éppen nyúlok a sonkás szenyáért a hűtött boxba, mikor olyan hülye hangot hallok. Nézem a műszerfal alját, tudod, kicsit eláll a hézag, meg már két éves a gép, 'ztán néha ciripel valami, de nem zavart sosem, a motorhang meg a 14 hangszórós hifi úgyis mindent elnyom, de ezt a hangot még nem hallottam, új volt. Nézem a váltóborítást, mozgatom a konzolon az ezüstdekort, de csak erősödik, mintha valami lódarázs vagy mi került volna a szellőzőbe. Érted, tök para, a verda megy, Chuck D is nyomja, látszólag semmi gond. Gondoltam, hátha hátul lazult le megint az övtartó, körbenéztem, akkor láttam meg ezt az izgága japán gyereket hogy az visítozik mögöttem, üveghangon tolja neki és villog. Alig láttam a kocsi tetejét, csak annyi maradt meg, hogy valami lapos, fehér műanyagdoboz tolna lefele a belsőből. Na ne már, hallod, lehúzódtam neki, gondoltam, küldje csak a varrógépnek, de akkor meg beállt mögém a racsingos csávó, ott villogott tovább, hogy mi van. Indexeltem neki, hogy gyere, öcsém, de már akkor ideges voltam, nehogy már egy ilyen izé tologasson itt engem. No, aztán láttam, hogy végre összeszedett egy marék nyomatékot valahonnan és előzni kezdett, de nem ment el, ott dekkolt mellettem. Na ekkor kimutattam, hogy húzzon már, mert el lesz kenve a szája neki. Erre fel előveszi a telefonját és lefényképez. Az olyat meg nem szeretem, úgyhogy küldtem neki egy kövéret, aztán ottmaradt. A probléma az, hogy telepakolta a netet a fotómmal, mindenféle amerikai fostalicskákat, meg nyomórudakat emleget, persze nem járultam hozzá, úgyhogy megkérnélek téged, ne rakd ki, ha megkapod, vagy ha igen, akkor legalább tedd mellé ezt a levelet. Kösz Sanyi
Előkerült a másik fél is:
Date: 02.14.2009 Feladó: vtec@jdmpower.co.jp Címzett: omm Subject: Kérés Hello oMm! Most nézem csak, mit írt itt ez a Sanyigyerek, aka USA póver. Ami biztos valami fékezett habzású amerikai mosópor lehet. Én is mentem a minap a hetesen, elővettem megjáratni kicsit a verdát, különben becsontosodnak az ízületei a téli pihenő alatt, érted? Beindítottam az izgága, pörgős kis motort, szépen, óvatosan csorogva felmelegítettem a hűtővizet és az olajat, átmozgattam a patent kis hatos váltót. Finoman balozva megvasaltam a sportbetéteket a lyuggatott tárcsákon, jobbra-balra cikázva megmelengettem a gumákat, készültem egy kis átmozgató, alapozó edzésre így az évad előtt. Tudod hogy van ez, a sok álldogálásban eltunyul a kocsi is, berozsdállanak a féktárcsák, parafinos lesz a váltóolaj. Már épp kezdtünk volna bemelegedni, én, a motor, meg a gumik. A fékek felhagytak a jajveszékeléssel, a váltóból is újra előbújt selymesen finom kapcsolhatósága. Kezdtük összforrni, érted, én meg a gép. Már fűteni se kellett, mert egyre jobban bemelegedtem a sportolásba, a hifit meg én be se kapcsolom. Minek, ha 6000 felett dalol a VTEC? Még nem siettem nagyon, az én receptoraim is belassultak a karácsonyi bejglipusztításban, kanapén fetrengésben. Persze néha esténként gyakorlásképpen mentem pár kört a Fuji Speedwayen a GT4-en, de azért az nem ugyanaz, te is tudod. Itt végre nem hangszóróból üvölt a tuningolt négyhengeres, nem szintetikus a kipufogó visítása. Nem műanyag pedálokat taposok, nem mesterséges a kormányon a visszajelzés. Lassan kóstolgattam a határokat. Illetve csak kósolgatnám, mert utolértem ez a mattfekete dülöngélő erődöt, ami egyszerre vagy két sávot foglalt el a hetesen. Annyira cikázott, azt hittem, részeg a sofőr. Próbáltam volna beszúrni neki jobbról-balról, de nem adta ki, úgy kóválygott az úton, hogy hozzá képest az ökörhugyozás az egyenes geometria definíciója. Minek adnak az ilyen jogsit, én nem is értem. Vezetne inkább teherhajót, a nyílt óceánon senkit nem zavar ez a szédelgés. Többnyire türelmes gyerek vagyok, elég ha az autóm izgága, de egy idő után már nagyon böködte a csőrömet, hogy nem hagy játszani ez a pöffeszkedő majom. Jött egy rövid egyenes, pici gázfröccs, visszaszúrtam egy harmadikat, éreztem, hogy jó vagyok, most megmutatom ennek a majomnak a kiskocsi csinos popsiját. Erre nem magához tér a padlón fetrengős komából? Úgy tett, mint aki most vesz észre. Lenézően rámsandított, beintett - én meg gyorsan lekattintottan a kis kompenzálós majmát. Még jó, hogy mindig van egy kamera a kocsiban, ezzel szoktam felvenni a gyakorlásokat, aztán otthon visszanézem, ki elemzem hol fért volna el gyorsabban. Szóval visszatért a pszihedelikus tripből a majom, és lepadlózta a tankert. Megemelkedett a katedrális orra, felüvöltött a vényóc, aztán elhúzta a csíkot. Akkor vettem észre, hogy eddig behúzott kézifékkel jöttem. Ah, mindegy is. Gondolom neked csak eddig mesélte a sztorit, a folytatásról hallgatott, mi? Tudod öcsém, egyenesen a szar is gurul. Kicsit később jött a Balatonfelvidék, tudod, szerpentin, kanyarok, én oda igyekeztem gyakorolni, itt minden bokor névről ismer, minden fűszál előre köszön. A második visszafordítóban utol is értem, a harmadik jobbosban meg külső íven megrajzoltam a matt színű halálcsillagot, tehetetlenül vergődött az a nagy tohonya teste a kanyarban, én meg csendesen kuncogtam magamban. Azóta se hallottam róla, olyan pici pontra zsugorodott a visszapillantóban. Elküldtem pár havernak a fotóját, vigyázzanak vele, mert úgy fel lehet piszkálva az agya, mint a Jani öreg CR-X-e. Barátom, az mekkorát lép, egyszer ki kéne próbálnod. Nem hittem volna, hogy itt vetít, ahelyett, hogy csendben sunyítana a sarokban. Na megyek öcsém, polírozom kicsit még a hengerfejet, mert hazafelé nem pörgött olyan könnyedén 8000 fölé, ahogy én szeretem. Üdv, Gábor
További cikkeink
