Csütörtök este voltam olyan szerencsés, hogy az M1-esen jöhettem Budapest felé. A navigáció azt jelezte, hogy fél tízre otthon leszek, ha minden így megy tovább. Ekkor az autópálya feletti elektronikus tájékoztató táblán olvasom, hogy: Baleset, torlódás.
Ja, ha csak torlódás, akkor nem hajtok ki.
Biztos valaki leugratott a pályáról a fűre - gondoltam -, és a bámészkodók miatt lelassul a forgalom. Öt-tíz percért felesleges kerülgetni. Továbbá, azt is jól titkolták, hogy melyik kilométernél van az a baleset. Szóval, azt sem tudnám, melyik szakaszt kellene kihagyni, és hol lenne érdemes visszajönni az M1-esre.
Megyek tovább, semmi torlódás. Még mindig semmi. Újabb felirat, de torlódás sehol. Aztán egyszer csak van torlódás. Már, ha az torlódásnak nevezzük, hogy a sor megáll, és nem mozdul pár órán keresztül.
Biztos valami őrült nagy baleset történt – fogalmazódott meg bennem úgy másfél óra egyhelyben történő torlódás után.
Valóban. Az MTI híre szerint:
Három jármű ütközött, hárman megsérültek Zsámbéknál, az M1-es autópályán
Fotó: MTI
Székesfehérvár, 2010. november 25., csütörtök (MTI) - Három jármű ütközött össze csütörtök este Zsámbéknál, az M1-es autópálya Budapest felé vezető sávjában; a balesetben hárman megsérültek, az érintett útszakaszról az 1-es főútra terelik a forgalmat - közölte a rendőrség az MTI-vel.Az elsődleges információk szerint a balesetet szenvedettek közül két ember sérülése súlyos - mondta a Fejér Megyei Rendőr-főkapitányság szóvivője.
A karambolozó járművek Zsámbéknál teljes szélességében elfoglalják az autópálya bal oldali sávját, ezért a járműveket Bicskénél az 1-es főútra terelik - tette hozzá R. Szabó Ágnes.
Remélem, a sérültek azóta jobban vannak. Nyilván, az ott várakozó párszáz autósnak sokkal kisebb problémája volt. Az M1-esen kellett ácsorogniuk, mivel nem csupán a sérültek mentését, hanem a helyszínelést és a műszaki mentést is végig kellett várniuk.
Már aki megvárta. Ugyanis két óra után volt egy pont, amikor megindult egy hullám, a bicskei leágazásig. Cirka három kilométert kellett a haladási iránnyal szemben, a leállósávon menniük.
Úgy gondoltam, csúnya dolog az ilyesmi, különben is: hamarosan is végezniük kell a mentést végzőknek. Elvégre, az M31-en egy katasztrófavédelmi gyakorlat során, az ammóniaömlés díszleteinek előállításával együtt sem tartott az egész másfél-két óránál tovább. Esetünkben a baleset megvolt pár másodperc alatt, szóval nem hittem, hogy lényegesen tovább kell várni.
Igazi lúzer gondolatok.
Különben is: ha az autópályát végül mégis lezárták, akkor a lehajtónál ott a rendőrség. Esetleg megkérdezhetik az embert, hogy önök mit mászkálnak itten rossz irányban, nem? Én nem akartam ilyen kérdéseknek kitenni magamat.
Amikor már három órája álltunk, egy második, kisebb hullám meginduljon ismét a lehajtó felé. Aztán volt egy pillanat, amikor úgy tűnt, megindul a sor – de csupán a dezertálók üresen maradt helyeit töltöttük fel. Ekkor már komolyan elgondolkodtam én is, hogy talán mégis jobb lenne visszamenni, még ha a rendőrök karjaiba is. Végül három és fél órát ücsörögtem az M1-esen. Volt időm elmélkedni az élet fontos dolgairól.
Például arról, hogy ha már kiépítik a színes kijelzőket, akkor mi az istenért nem használják úgy, ahogy kéne?! Oké, hogy normál esetben nincs jobb ötletük, mint kiírni azt: „Biztonsági öv”. Na, és akkor mi van? Vajon hányan csapnak a homlokukra „jaj, tényleg, a biztonsági öv!” felkiáltással. És hány megtévedt BMW-s fakad sírva, amikor meglátja, hogy jobbról előzni tilos, vagy azt, hogy megfelelő követési távolságot kell tartani?
Az esetünkben valószínűleg azért szaladt össze ennyi jármű, mert mindenki úgy gondolta, hogy a torlódás azt jelenti, a forgalom lelassult. Bár biztos van pár idióta, aki kifejezetten imád az aszfalton piknikezni nulla fokban, szerintem senki sem hitte, hogy teljes útzárról van szó. Pedig, amikor megálltam, a sor mellett a leállósávon már az egyik autómentő ment el – oké, tutira hiéna, de nem hinném, hogy gyorsabb a rendőröknél. Azaz, amikor mi már beálltunk, az autópályát már jó pár perce lezárták, mégis engedték egy ideig ömleni az útzár felé a forgalmat.
Tudom, hogy könnyű okosnak lenni, de olyan esetekben, amikor tudják, hogy súlyos a baleset (két kisbusz+személyautó), talán mégsem torlódásra kellene figyelmeztetni az autósokat. Sőt, ha én ülnék ott, inkább gyorsan kiírnám, hogy az autópálya lezárva, menjen mindenki a párhuzamos úton. Biztos, ami biztos. Fejenként tíz-húsz percet elveszek az életükből, ami mindenképp kevesebb a három és fél óránál.
Aztán, ha netán kiderül, hogy mégse olyan súlyos a helyzet, akkor leveszem a feliratot, vagy átírom torlódásra, nem? Így viszont, amíg senki sem tud semmit, csak toljuk bele a reménytelen, végtelen dugóba az embereket, egy ártatlan csütörtök estén. Teljesen feleslegesen.
