Pörkölődjünk vagy fulladozzunk?

2011.05.09. 05:44
281 hozzászólás

A nagy szén-dioxid, Euro iksz, emissziós őrületben, az egyre növekvő ózonlyuk alatt melegedő üvegházban, savas esőktől áztatva, tűnő esőerdőkből kihaló biodiverzitástól rettegve gyakran elfelejtjük, mi miért történik körülöttünk. Minél kevesebb szén-dioxidot nyomjon ki magából az a nyomorult autó, bánom is én, mit fogyaszt! Ha már kormol, legyen legalább Euro hatos! Kicsit összemossuk néha a fogalmakat, na.

Kezdjük az egyszerűbb esettel, amit minden prospektusban kötelező már megadni: a CO2-kibocsátással. Ezzel a számadattal próbálja kordában tartani az EU az autógyártókat, sajnos egy kissé elfuserált mérés alapján, de a lényeg az, hogy ami üzemanyagot elégetünk, abból jórészt szén-dioxid és vízgőz lesz.

Lehet az bionak csúfolt etanol vagy dízel, metán, propán, vagy sima benzin, a szénhidrogének elégetésekor ideális esetben ez a két gáz keletkezik, ami nagyjából meg is felel a valóságnak. Mivel a vízgőz nem bánt minket, a CO2-re mutogatunk ráncolt homlokkal, hiszen minél nagyobb koncentrációban van jelen Földünk légkörében, annál jobban begerjed az úgynevezett üvegházhatás, ami egyensúlyi helyzetben kellemessé teszi a klímát a bolygón, de úgy tűnik, sikerült kibillentenünk, vagyis ha így megy tovább, előbb-utóbb megpörkölődünk.

Miért is van ez a túlzott üvegházhatás? Hát a nagy fogyasztású autók miatt, ha csak a közlekedést nézzük, és szeretnénk leegyszerűsíteni a problémát dedós szintre. És miért nem közlekedünk akkor egyhármas szívódízelekkel? Hiszen már a nyolcvanas években feltalálták ezeket a négy liter körüli fogyasztású, krehácsoló remekműveket, amiket oly gyakran sírunk vissza a mai napig. Hát, jó kérdés, a kényelem biztos szerepet játszik, meg a marketing által belénk sulykolt lóerőimádat, de van azért hátulütője is a kamrás dízeleknek.

Elsősorban a korom meg a nitrogénoxidok. A kormot talán nem is nagyon kell magyarázni, mindenki ismeri, bár egy jól beállított, karbantartott régi dízelnek nem kell feltétlenül úgy okádnia a briketteket, mint némelyik elhanyagolt Ikarus a városban. De kétségkívül jön belőle részecske, amit a mai nomenklatúra szerint a szálló por kategóriába sorolnak, és ez árt az emberek, állatok egészségének, ha nagyobb koncentrációban fordul elő, nevezetesen nagyvárosokban.

Ahol nem alakul ki szmog, ott pöfékelhetnek a régi dízelek minden ártalom nélkül, hiszen hamar felhígul, elvegyül a szélben a korom, és úgy már nem bánt senkit. De a nitrogénoxidok mellett – amiket szintén bőségesen termelnek az emissziós normáktól érintetlen gázolajosok – a korom az, amitől fulladoznak a városlakók. Amennyiben még nem olvasta volna Csikós Zsolt koromosztályozó szakdolgozatát, feltétlenül tegye meg, ha már idáig leküzdötte magát ebben a blogposztban. Hozzá tartozik még szakértő olvasónk reakciója, az is tanulságos.

Ott tartottunk, hogy jó lenne a dízel, mert keveset eszik, ergo keveset büfizik, csak az büdös. Itt jönnek a képbe az Euro 1, 2, 3 és a többi emissziós normák. Ezek eleinte a benzineseket kényszerítették katalizátorra, lambda-szondára, okos befecskendezésre, a dízelekkel engedékenyebbek voltak, de mára (az 5-ös számúnál tartunk jelenleg) azokat is szinte ugyanúgy szorongatják, jöhetnek a részecskeszűrők, adalékok, 2000 baros injektorok. Vegyük észre, hogy az Euro normák által előírt határértékek szén-monoxidra, szénhidrogénekre, nitrogénoxidokra és részecskékre vonatkoznak, vagyis azokra az égéstermékekre, amik a vízgőzön és a CO2-n kívül képződnek a tökéletlen égés miatt. Ezek azok, amik a városlakókat bántják, mert ott nagy a koncentráció. A fogyasztáshoz, szén-dioxidhoz, üvegházhatáshoz semmi közük.

Ha egészen precízek akarunk lenni, egyébként van közük, mert főleg a modern dízelek, amiket leszoktattak a szemmel látható koromokádásról, jellemzően többet fogyasztanak, mint őseik. Tudom, sántít egy kicsit ez a kijelentés, mert nehéz összehasonlítani egy 1,6-os, 54 lóerős szívódízel Passatot a mai leggyengébb, 105 lóerős 1,6-os TDI-vel, de azonos kategóriában nehezen találunk a régieknél kisebb fogyasztású gépet. Előbefecskendezés a finom járásért, utóbefecskendezés a kipufogógázért, részecskeszűrőégetés, miegymás - túl sokan állítják, hogy az Euro 5-ösök többet fogyasztanak, nem lehet hazugság.

Nos, akkor itt van ez a tüneményes hibrid Lexus, amit szembeállítottunk a 118 dezsővel. Lehet kémcsővel méregetni, de lényegében ugyanannyit fogyasztanak. Melyikkel tisztább a lelkiismeret?

Aki vidéken jár velük, lényegében mindegy. Ami kijön a dízelből, ha egyáltalán káros, elfújja a szél. De járhat akár húszéves kormolóval is, az se bánt ott senkit. Viszont a városlakókkal jót tesz a hibridvásárló. Keveset is eszik, csendes is, és az Euro 5-ös benzinemisszió már tényleg majdnem hegyi levegő. Még ártatlanabb szemekkel csak az nézhet, aki nem csak kisfogyasztású benzinessel jár, de meg is gondolja, hová. Véleményem szerint ezzel sokkal többet lehetne tenni, mint a látszólagos fogyasztáscsökkentéssel. Az előállítás energiamérlegébe, a biológiai lábnyomba most ne menjünk bele, túl messzire vezetne. Köszönöm, hogy elmondhattam, hátha okul belőle valaki.

Vélemények a "Traktor vagy tuja*?" című írásunkról.