Mi van, ha történetesen egy svéd kamiongyártó főnöke vagy, muszáj néha reprezentálnod, de Mercit mégsem vehetsz?
Az élet ezeket a kemény helyzeteket ritkán termeli ki, de azért van pár ember, akinek mégis ilyesmiken kell törnie a fejét. Például a Volvo Trucks-nál, de hasonló dilemmákat élhettek át régebben a Scaniánál azután, hogy a Saab személyautók kihaltak. Bár nekik egyre kevesebb a gondjuk – gondolom én – amióta a VW-csoport egyre nagyobb részeket nyel be a Scaniából. Járhatnak pl. Audival.
Úgy tűnik, a Volvo Trucks kamiongyártó főemberei és más svéd iparmogulok már olyan vásárlóerőt képviselnek, hogy érdemes rájuk üzletet alapozni. Íme, mit fotóztam Göteborgban, a Volvo Trucks egyik irodaháza előtt:
Hát nem fantasztikus? Gyakorlatilag csak panorámaképre fér rá. Két tonna, 6 méter 20 centi hosszú, és 16 méteres körön fordul. Ha már rábukkantam, gondoltam, kinyomozom, ki gyártja ezt.
A Volvo és a strech keresőszavakra hamar ki is köpi a Google a Nilsson nevet. Főleg svéd, dán és brit piacra dolgoznak.
A legkisebb járművük az S80-as átépítése Nilsson 300 néven, amelyben a szám a betoldott milliméterekre utal. Az autón alig látszik valami, csak picit furcsák az arányai.
Nemcsak az S80-asok nyújtogatásával töltik az idejüket, gyártanak mentőautókat is.
Azok pedig, akikhez későn ér oda a mentő – az opcionális összkerékhajtás ellenére – a Nilsson pompás pompakocsikkal áll rendelkezésére, három- és ötajtós kivitelben. Utóbbiak többféle ország temetkezési szabványai szerint készülnek. (Lehet, hogy a briteknél a másik oldalra kell tenni a koporsót?) Mindenesetre érdekes megoldás a rövid változat oldalán a látszólag vak ajtó, ami egy kis oldalsó tárolót takar valójában.
A hosszított, ötajtós pompakocsi az özvegynek is ad helyet, nem kell a kocsi után gyalogolni, ha netán a ravatalozó túl messze lenne a sírhelytől.
Yngve Nilsson 1945-ben alapította a cég elődjét a feleségével, épített buszokat, Volvo szervizautókat, majd a '70-es években alakult ki a mostani profil, szoros együttműködésben a Volvóval. Mifelénk is néha látni nyújtott 200-as, 700-as Volvókat, ezeket is a Nilsson készítette. A cég nagy szállítója volt az NDK-nak, ahová 123 Citroen limuzint és landauletet adtak el. Aztán teltek az évek, 2000 táján a Volvónak már nem beszállítói, önállóan próbának megélni. Eddigre már 3000 autót nyújtottak meg. 2007-ben Mohammed-Amoudi sejk vette meg a céget, megint erősödött a mentőgyártás, megint szorosabbra fűződött a kapcsolat a Volvóval.
Aztán megszakadnak a történések a cég weblapján, ahol minden egyes kiszállítást külön posztban ünnepeltek addig: 2013 végi a legutolsó, egy dániai halottas V70-es. Az S80 gyártását befejezte a Volvo, lehet, hogy a cég egyszerűen nyújtani való munkadarab nélkül maradt? Hát nem, azt is, meg a V70-est a mai napig gyártja a Volvo Göteborgban, tehát a Nilsson többi üzletága akár virágozhatna tovább. Vagy csak kirúgták a webmestert?
Aki véletlenül Laholmban jár, nézze már meg a kedvemért, hogy léteznek-e még.
UPDATE: Lallersson kommentelőnk arra járt, élnek és virulnak, sőt, dolgoznak is.
