A legkirályabb ötlet, amit gumin láttam
A minap gumibemutatón jártam, bár ilyesmiről nem szoktunk írni, egyszerű megfontolásból. Marha nehéz megmondani egyáltalán, hogy jó-e egy gumi, illetve hol helyezkedik el a konkurensekhez képest, hiszen nehéz memóriából észrevenni egy-két százalékos különbségeket, ehhez műszer kell. Hát ezért publikáljuk inkább az olyan szervezetek teszteredményeit, mint az ADAC.
De néha nem árt belátni a gumikereskedelem kulisszáiba, amiben az ilyen ügyfélpartik is benne vannak, szóval elmentem a finn Nokian gumik bemutatóra, ahol egy vidéki, a Nyíregyháza-Debrecen-Miskolc háromszögben ténykedő kereskedő prezentált elképesztő mennyiségű Fordot, amelyekre a az importőr négyszer annyi Nokian gumit szerelt. A tréningen a szokványos kunsztokat mutogatták, kivéve azt az állomást, ahol vegyesen szereltek téli és nyári gumikat az első és a hátsó tengelyre, majd fellocsolt műanyagon kellett elkanyarodni velük. Ez ugye azt a problémát próbálta szimbolizálni, hogy ha van két rosszabb, kopottabb gumink, és nincs lé négy újat venni, akkor melyik tengelyre szereljük.
Hát alapvetően semelyikre, ahogy a videón ez kinéz.
A fellocsolt műgyanta felnagyítva mutatja a dolgokat, tehát ötvennél már egészen durván ki lehetett csúszni, mindegy, hol van a kevésbé tapadó (esetünkben a nyári) gumi. ESP nélküli autókkal talán jobban látszana, hogy a hátsó tengelyre szerelt gyengébb gumikkal bármikor megpördülhet a kocsi, ám a Focus elektronikája küzd, mint disznó a jégen, és ez ennél a tempónál még enyhíti a következményeket. A bénábbnak tűnő orrtolós verzió picivel jobb, mivel ott egy átlagosabb tudású vezetőnek nagyobb az esélye, hisz már enyhe lassítás is segíthet abban, hogy a kocsi visszatérjen a jó ívre. De mondom, orral előre sem jó kicsúszni, úgyhogy akkor teszünk jót magunkkal és a környezetünkkel, ha mind a négy abroncs tapadása egyforma.
A hasonló gyakorlati próbák között fejtágító előadásokat is hallgattunk, olyasmikről, hogy mi az a latyakkürt, a trombitaminta, nem is beszélve a polírozott mintablokkról és a kavicskivető barázdáról. Az mindenképp új volt nekem, hogy a Nokiannak van olyan SUV-abroncsai, amelynek az oldalfalát aramidszálakkal erősítik meg – ez az anyag a kevlár alap szilárdságáért felelős szövet alapanyaga. Így például remekül lehet felszáguldani a padkára ötvennel, anélkül hogy a Q7-tulajnak a gumi sérülésétől kéne tartania.
Mégsem ezek nyűgöztek le, hanem a legegyszerűbb ötlet, ami sajna nem az én fejemből pattant ki. Ez ni:
Más gumikon is elhelyeznek kopásjelzőket, de ezek lényegében csak azt mutatják, ha már kukás a gumi. A Nokianról viszont egyetlen szempillantással leolvashatja az ember a profilmélységet, milliméterben. Mondhatni, ez egyfajta digitális kijelző.
A trükk annyi, hogy milliméteres lépcsőkkel belesütik a számokat a futófelületbe, és ahogy kopnak lefelé a milliméterek, úgy tűnnek el fokozatosan a számok. Amelyik még megvan, annyi a profilmélység. Van még két apró jel is: a nyári gumiknál egy vízcsepp, a télieknél egy hópihe jelzi, hogy meddig igazán jó vízen vagy havon a gumi.
Remélem meggazdagodott rajta, aki kitalálta, megérdemelné.
