Nagyon él bennünk a remény, hogy lesz még felhőtlen nyarunk idén, de a néhány éve elkezdődött csapások sorozata egyelőre nem akar véget érni. Ennek ellenére bizakodóak vagyunk és Gergő barátommal nekiálltunk kabriót nézni az egyébként fantasztikus Mazda MX-5-ös helyére. Rendesen bűnnek hangzik, hiszen az 1,8 literes, sperres Miata az egyik legjobb élményautó, amit kapni lehet, mert használható és virgonc egyszerre, de valamit nem képes megadni. Élettér és hátsó ülések például nincsenek az MX-5-ösben, ami olykor hasznosabb volna, mint a bármelyik körforgalomban örömteli driftre kapható technika.
Baromi nehéz egy ilyen közel tökéletes hobbiautó után kabriót nézni, hiszen hiába ugyanúgy nyitható tetős, a roadster ideális esetben egészen más élményt ad, máshogyan lesz benne intenzív egy utazás, mint a kabriókban. A Miata alapvetően meghatározta az autónézegetés feltételeit, hiszen a hátsókerék-hajtás a második helyen szerepel a listán, közvetlenül a vászontető mögött.
Ezzel az olyan autók ki is estek, mint a Peugeot 308 CC vagy a Ford Focus kabrió változata, melyek egyébként sem a legharmonikusabb formájú gépek. Persze, sokaknak tetszenek és a Megane kabrió, 206 CC vagy akár egy Renault Wind is hálás, hiszen olcsón adja meg azt a zseniális szabadság-élményt, amiért annyira jó nyitott tetővel suhanni a naplemente előtt. A keménytető műfaját viszont nem kedveljük, mert a legtöbb esetben aránytalan lesz tőle a forma, meg a rendes kabriónak rongyból van a teteje.
Vannak kivételek, amikor a keménytetővel is csodálatos fazont rajzolnak, de erre eddig talán csak a Ferrari volt képes a Californiánál vagy az annál is szebb Portofino esetében. Ezek az autók ráadásul nagyon passzolnak a feltételeink közé, hiszen hátul hajtanak, kettőnél több férőhelyet kínálnak és több mint 4 henger van a gépháztető alatt, mert időközben ez is a listára került, hiszen sok henger még egy kombi Volvót is sokkal kívánatosabbá tesz. Egyetlen pici probléma van ezekkel: az áruk. Menjünk tovább.
Ahogy Sturcz Antinak és Zombinak is kifejtettem az Égéstérben, távol áll tőlem, hogy bárkit az E46-os BMW irányába tereljek, de a 2 millió forint körüli sávban egyszerűen megkerülhetetlen, kínálat is akad belőlük bőséggel. A legtöbb esetben azonban a rozsda minimum átlyukasztotta már a sárvédőt és a hátsó futómű bekötési pontjaival is volna munka. Ezek nem csak a kabrióra jellemzőek, hanem általában az E46-osokra, de minden szívásért tud kárpótolni egy jól tartott M54-es, szívó sorhatos. Legyen az a 2,2 literes, 170 lovas vagy a 231 lóerős 330Ci, ez még a halál torkából visszarántva is egy remek holmi, ha nem eszi meg a húzást belőle az automata váltó.
Ezen a vonalon tovább haladva bukkant fel a Mercedes-Benz CLK, amiben messze nincs annyi sportosság, mint a BMW-ben, de gran turismo-nak épp annyira kiváló. Négyhengeres, kompresszoros változatban is bőven van benne öröm, de igazán az M112-es kódú V6-os motorral áll össze a képlet (vagy a V8-assal, de az már messze esik tőlünk). Ez a dupla vezérműláncos hathengeres szinte örök darab, ahogyan a 7G-Tronic-kal leváltott 5 sebességes automata is.
Ebben az ideális kombinációban elképesztően krémes autó a CLK, melyből így kivételesen a frissítés előtti a jobbik választás. A rozsdán túl itt is érdemes odafigyelni a beázásokra és az összes kabriónál jellemző vízelvezetőkre, hiszen ezek eltömődése temérdek más gondot húzhatnak az ember nyakára. A kompresszoros CLK-nál ezen felül a feltöltő mágneskuplungja és a két lapáttengely tűgörgős csapágya lehet cserés.
Ha már kipipáltunk két német prémiumot, akkor ránéztünk az Audi A4 kabriókra is, amiből ugyan bőven van elsőkerekes, de horogra akadhat egy quattro, az pedig elég csábító tud lenni. A show-t viszont ellopta előle a MINI Cooper S Cabrio, mely valóban teljesen más stílusú autó, még csak nem is hátul hajt, a motor keresztben van benne és nincs benne több 4 hengernél. A remek minis közösség, a vezetési élménye meg a mechanikus feltöltő viszont nem hangzik rosszul.
Kedves kisautónak néz ki, de az erős motor, a középen kivezetett dupla kipufogó meg az eszeveszett kemény futómű komoly potenciált dob játékba. Igaz, hogy nem R53-assal, hanem a későbbivel ment Lüszi a TAP-ban nagyszerű időt, de a MINI-ben mindig a vidám vezetési élmény a meghatározó és ezt a legrégebbitől a legújabbig tudja mind. Ez tető nélkül is olyan, mint egy patent hot hatch. “Minizni valódi élmény számomra, az elejétől kezdve olyan autót kerestem, ami megadja nekem azt az érzést, hogy mindegy, milyen napom volt, ha beleülök, és beindítom, már úgy vigyorgok a kormány mögött, mint egy óvodás.” - írta Ági, és tényleg így van.
Megbízhatóan üzemelő, de azért a hobbiautós szívásokkal nem fukarkodó, sportosságot ígérő kabriót keresünk tehát, amivel nem csak a nyári rohangálás, de az országhatárok átlépése is megoldható. Poénból még elkezdtem veteránkorba érő autókat küldözgetni Gergőnek, akár tetővel is, hogy mennyire évekkel ezelőtt kellett volna E30-ast és hasonlókat venni, aztán kis idővel később jött vissza egy W126-os és egy E34-es BMW is. Úgy tűnik, hogy a hobbiautó iránti vágy olyan, mint a szappan, csak habzik és habzik. Aztán valami csak letisztul tőle.
Hogy mi lesz a megoldás, nehéz megjósolni, de további javaslatokért ott a kommentmező!
