A hétvégi Daytona 400-as NASCAR versenyen jelentették be, hogy
2008-ban indul a gyártás. A rövid ceremónián Tom LaSorda, a
Chrysler-csoport első embere meglengetett a januárban bemutatott
tanulmányautó előtt egy zöld zászlót, és ezzel szimbolikusan
elindította a Dodge Challengert a sorozatgyártás felé vezető úton.
Január óta persze számos pletyka keringett a szaksajtóban az óriási
kupé jövőjéről, és titkon mindenki reménykedett benne, hogy előbb vagy
utóbb pozitív elhatározásra jutnak a Chrysler vezetői. A látványos
tálalás így is meglepetés. A legtöbb gyártó egy tanulmányautó
bemutatása után manapság akár egy-másfél évig is váratja a közönséget
egy-egy ilyen döntés nyilvánosságra hozatalával, és akkor is csupán
szűkszavú sajtóközleményt ad ki. Ugyanakkor a Challenger körüli
felhajtás érthetővé válik LaSorda szavainak ismeretében, aki elmondta,
hogy ennyi pozitív visszajelzést a Viper 1989-ben bemutatott
prototípusa óta egyetlen Dodge vagy Chrysler tanulmányautó sem kapott a
közönségtől. Több százezer, vagy akár millió rajongót - azaz
potenciális vásárlót - pedig nem érdemes hosszan váratni, még a végén
türelmetlenségükben Ford Mustangra költenék a megtakarított
pénzüket.
Az eredeti Dodge Challenger, illetve testvérmodellje, a Plymouth
Barracuda az 1960-as és 70-es évek fordulóján dühöngő izomkupé-divat
egyik utolsó képviselője. Bár csak négy évig, 1970 és 1974 között
készült, még mindig számos, újszerű állapotban tartott példánya fut
Észak-Amerika útjain. Formás karosszériája és erős nyolchengeres
motorjai időtállóvá tették, mivel az olajválság óta a Chrysler még csak
hasonlót sem készített. A januárban Detroitban leleplezett tanulmány
tökéletesen hozza a 32 éves előd karakterét, mégis minden porcikájában
huszonegyedik századi modell; 6,1 literes, 425 lóerős V8-as motorjának
köszönhetően épp olyan harapós, ahogy az egy amerikai izomautótól
elvárható.









