Az
Enzo
alapú FXX-et váltja fel az
599 GTB Fiorano versenyautókra emlékeztető változata, amelyet a
Genfi Autószalonon mutatott be a Ferrari.
Az 599XX-et ugyanolyan száguldó fejlesztőeszköznek szánja a
Ferrari, amilyen az
FXX volt, azaz kizárólag zárt pályán való használatra alkalmas. A
tesztjármű motorja a sorozatgyártású 599-esén alapul, de új főtengelyt
kapott, így elérhető vele a 9000-es percenkénti fordulatszán, és a
teljesítménye is 700 lóerőre növekedett. A motorhoz a Ferrari
szekvenciális váltójának új változata kapcsolódik, amellyel csupán 60
ezredmásodpercbe telik egy-egy kapcsolás. Ezenkívül karbonszálas
alkatrészekkel csökkentették a tömegét, kihagytak belőle minden
felesleges kényelmi berendezést, és alul hatékony légterelő elemekkel -
hátul a versenyautókon alkalmazottakhoz hasonló diffúzorral - növelték
az autóra ható leszorítóerőt.
A Ferrari szerint így a fioranói tesztpályán az autóval 1'17"-es idő
érhető el, azaz alig egy másodperccel lassabb, mint a könnyebb,
középmotoros FXX. A Ferrari az 599XX-szel is hasonló tesztprogramot
indít, mint az elődjével, azaz legyártanak néhány tucat példányt,
amelyeket azután olyan vásárlóknak próbálnak eladni, akiknek idejük és
pénzük is van, hogy részt vegyenek a Ferrari tesztprogramjában.
Az ötlet hasonló az állatkerti örökbefogadáshoz: tulajdonosaik csak
a Ferrari által kijelölt tesztnapokon vezethetik az autókat - az
599XX-ekkel várhatóan 2010-ben és 2011-ben szerveznek ilyeneket -,
egyébként a Ferrari tárolja és szervizeli az összes járművet. Így a
vásárló csak az élményt viszi haza, a Ferrari viszont a pénzen kívül
rengeteg adathoz jut, amelyeket későbbi fejlesztéseinél felhasználhat.
Az egyoldalúnak tűnő kapcsolat ellenére a szokatlan tulajdonosi modell
az FXX esetében működött, és valószínűleg az 599XX-szel is fog.
További cikkeink
