A két legelterjedtebb módszer sajnos nagyon keveset ér. Az új autókban már szinte kötelező tartozék immobilizeren a tolvajok csak kacagnak. A szakosodott profik ismerik a trükköket, és néhány másodperc alatt kiiktatják a rendszert: ha máshogy nem, hát a komplett motorelektronika cseréjével.
Tulajdonképpen nem rossz megoldás a gyári immo, minthogy költséges
és időigényes az eltávolítása (ráadásul benne van az autó árában), de
ezt az autótolvajok már előre tudják kalkulálni, tehát ha éppen olyan
autóra van szükségünk mint a miénk, ez nem fogja visszatartani őket. A
nagyobb baj a gyári rendszerekkel, hogy
hamis biztonságérzetet adnak. ,,Úgyis van immobilizer az
autómban, minek költsek más védelemre," gondolják sokan, aztán csak
lesnek, ha elment a hajó. Izé..., az autó.
 |
|
| |
 |
A másik elterjedt, ugyanakkor hatástalan eszköz a riasztó. Ha
megszólal egy az utcában, már fel sem kapjuk a fejünket, ráadásul a
legtöbb riasztót másodpercek alatt el lehet hallgattatni. Azért nem
felesleges a dolog, és egy kis ravaszsággal lehet rajta tuningolni.
Célszerű olyan megoldást választani, ahol
a sziréna saját belső akkumulátorról kapja a visításhoz
szükséges energiát. Másodszor, úgy kell a szirénát elhelyezni, hogy ne
lehessen hozzáférni: valami nagyobb alkatrész mögé például, de úgy hogy
azért hallatsszon a hangja.
Azt se felejtsük el, hogy a legtöbb modern készülék
egyszerre több szirénát is tud vezérelni, így kellemetlen
meglepit tudunk okozni, ha egy erősebb sziréna az autó utasterébe
kerül, mondjuk a műszerfal mögé. A tolvaj halláskárosodásának
megállapítása pedig a börtönkórház reszortja.
| |
|
 |
|
Amennyire hatástalan megoldás a gyári immobilizer, annyira jó lehet
egy egyedi rendszer. Ebből többféle létezik, köztük drága és bonyolult,
de egy
olcsó cucc is lehet hatékony. Lényeg: az egyediség. Ennek jó
példája a magyar, Tatu névre hallgató szerkezet, amit úgy lehet
hatástalanítani, ha egyszerre két pontot megérintünk indításkor. Az
egyik pont lehet maga a slusszkulcs vagy a gyújtáskapcsoló, a másik
pedig akármelyik kis fémfelület a vezetőülés körül. A tolvaj, ha rá is
jön a módszerre, tapogathat egy ideig, mire el tudja indítani az autót.
A motor leállításakor a rendszer magától élesedik. Egy ilyen beszerelve
sem több 10 ezer forintnál.
Még egyszerűbb változat, ha egy
rejtett mikrokapcsolóval működik az immobilizer, csak ott a
kockázat, hogy azt véletlenül megtalálja a gonosz. Némileg
komplikálhatjuk a dolgot, ha több mikrokapcsolót rejtünk el, és ezek
egy adott kombinációja hatástalanítja az immobilizert. Egyszerű
kombinatorikai számítással megmondhatjuk, hány ősz hajszála lesz a
tolvajnak, ha három, négy, esetleg még több kétállású kapcsolót szórunk
szét az autóban. (5 kapcsoló esetén 2 az ötödiken, azaz 32 variáció) A
kapcsolók egy része nyugodtan lehet vak, kábelezés nélkül, az úgysem
látszik kívülről. (4.ábra)
Ravasz kis elektronikák a
rablásgátló készülékek. A motor indításakor, illetve járó
motornál a vezetőoldali ajtó nyitásával (!) aktivizálódnak: ha nem
ismerjük a kikapcsoláshoz szüséges kódot, az autó ugyan elindul, de
néhány másodpercen vagy percen belül leáll, a tolvaj pedig kénytelen a
BKV-val távozni.
A lopásvédelem nagyágyúja a
GPS-es nyomkövető rendszer. Az autó ellopásakor a berendezés
aktivizálódik, de csak csendben. Rádiójeleket sugároz, ami alapján
szinte méteres pontossággal meghatározható az autó holléte. A
szolgáltatást biztosító szervezetek arra is vállalkoznak, hogy riasztás
esetén ,,szakképzett" kollégáik visszavegyék az eltulajdonított autót.
A módszer profi, hátránya viszont a magas költség (egy megbízható
rendszer ritkán kerül negyedmilliónál kevesebbe), ráadásul havi
szolgáltatási díjat is kell fizetni. A módszer ellenzői azt hozzák fel
érvként, hogy ha az autót fémkonténerbe zárják, a rádiójelek nem jutnak
ki abból, így az autó mégiscsak ellopható. Ez nem kétséges, de a
konténeres autólopás ma még semmi esetre sem nevezhető általánosnak
Magyarországon.
