Németországban a második világháború után jóformán még egy egyszerű tolókocsi készítésére sem volt elegendő szerszám. Akik túlélték a háborút, leginkább azzal törődtek, hogy mennyire nehéz fekete kenyérhez jutni, nem pedig azzal, mennyire nehéz egy főtengely és hogyan lehetne lefaragni a súlyából. Mégis, akadtak, akik megpróbálták feléleszteni az autósportot.
 |
|
| |
|
| Ernst Loof, aki legyőzte Ferrarit |
|
A vállalkozó kedvűek egyike volt Ernst Loof,
aki a háború előtt a BMW versenyügyeit igazgatta. Az ő műve volt az
1940-es Mille Miglia győztes alumíniumkarosszériás BMW 328
versenyautója is.
Loof és néhány barátja a Nürburgring közelében egy kis műhelyben
1947. márciusában elkészítették első sportkocsijukat, az egyik
legelső háború utáni német sportkocsit. A Veritas (latinul igazság)
névre keresztelt alumíniumkarosszériás kétüléses valójában nem
sokkal volt több, mint egy újrakarosszált 328-as.
| |
|
|
|
| Az egyik legelső háború után német versenyautó, a Veritas RS |
|
A könnyűfém paneleket mindenféle repülőgép-roncsokból szedték
össze. E korai RS (Rennsport) modellek először csak helyi
versenyeken indultak, de hamarosan átkeltek az Alpokon, és az olasz
csizma sarkában ronggyá verték a később világhírű Ferrari csapatot.
Enzo korai típusai, Alfák, Maseratik egyszerűen lemaradtak a
Veritasok mögött.
A siker fellelkesítette Loofékat, és
átköltöztették vállalatukat a franciák által ellenőrzött részlegbe,
ahol szabadabban működhettek. Egy RS általában úgy készült el, hogy
valaki behozott egy rozsdás, romos 328-at, amelyet
átalakítottak, és mivel a készpénz fikarcnyit sem ért, fizetségként
a vásárló további BMW alkatrészekkel szolgált.
| |
|
| |
|
| Az RS akcióban. |
|
Csakúgy,
mint Ferrari, Loof is közúti sportkocsik készítéséből akarta
eltartani magát, a versenyautókat reklámeszköznek szánta. Ez nem
egészen jött össze, bár több különféle típust, mint Comet, Scorpion
és társai kihozott, a vásárlók inkább versenyautókra vágytak.
A Heinkel repülőgépgyár is beszállt az üzletbe,
és két éven keresztül, 1949-1950 között támogatták Loof terveit. De
amikor látták, hogy a manusnak
jó ötletei vannak, de a gazdasági résszel nem törődik, nem
öltek több pénzt a Veritasba. Viszont a Heinkel segítségével végre
sikerült feljavítani, továbbfejleszteni a BMW 328-as kétliteres,
hathengeres motorját. 80 helyett 100 lóerőre tornázták fel a
teljesítményt.
| |
|
|
|
| Veritas Saturn, az egyik közúti sportkocsi, amelyből csak néhány darab készült |
|
A Heinkel után Loof a francia Panhardtól remélt
mentőövet. Ők boldogan szállították is Dyna családi autójukat, hogy
szülessen belőle valamilyen menő sportkocsi. Dyna-Veritas néven új
leányvállalat jött létre. A Baur, amely a háború előtt gyümölcsöző
karosszéria-építő vállalkozást üzemeltetett, készítette a
felépítményeket. A szép vonalú kupé és kabrio
egyetlen hibája a származása volt: a németek nem voltak
hajlandók olyan autót vásárolni, amelynek bármilyen köze volt
Franciaországhoz. Exportra pedig alig volt lehetőség. Mégis a
Dyna-Veritas bizonyult a cég leggyümölcsözőbb vállalkozásának: 176
darab készült belőle.
| |
|
| |
|
| Veritas Scorpion |
|
A Veritas hattyúdala az RS2 volt. Loof azt
remélte, ha győz az 1953-as Nürnburgringi Nagydíjon, megmentheti
cégét. Sajnos az RS2
motorjával addig bíbelődtek, amíg fel nem robbant. Ráadásul
ebben az időben már a Mercedes is feltámadt halódó poraiból, és a
300 SL-lel valószínűleg elsöpörte volna az RS2-t.
| |
|
|
|
| A Panhard-dal közösen kifejlesztett Dyna-Veritas |
|
Ezzel hatévnyi küszködés után vége szakadt a
Veritas történetének. Pénzhiány miatt
harmatgyenge Ford Taunus és Opel Olympia motorokkal
készültek az utolsó sportkocsik. Emiatt a még megmaradt
rajongótábor is elfordult a cégtől. Végül a BMW átvette Loof-ot és
műhelyét, és adott néhány megrendelést. A kísérletek eredményével
azonban elégedetlenek voltak és ejtették az ekkor már beteg Loof-t,
aki két évvel később agytumorban hunyt el.
| |
|
| |
|
| Az újjászületett Veritas első példánya |
|
A '90-es évek retróláza utolérte a németek
körében legendás márkát, és
nemrég a nyilvánosság elé állt a Veritas RS III. A
Nürburgring közelében már épül is a műhely, ahol a kétüléses
roadstert gyártani szeretné egy vállalkozói csoport. A
hagyományokhoz hűen BMW motor, csőváz a konstrukció fő jellemzője.
A 12-hengeres erőforrásból a tuningolástól függően 300-500 kW
teljesítményt tudnak kisajtolni. Így az RS III végsebessége valahol
350 km/h körül lehet. Egyelőre egy prototípus készült el, a
fejlesztés tovább folytatódik.
