Az egyedi felépítménnyel ellátott, karosszált automobilok között kiemelkedő helyet foglalnak el a francia Figoni&Falaschi cég alkotásai. Közülük is kiemelkedik a műalkotásnak is felfogható, lágyan ívelő vonalvezetésű, esőcsepp formájú kupé, melyet 1938-ban építettek.
A második világháború előtt annyival volt előnyösebb helyzetben az
egyedi járműre vágyó világfi, akinek bankszámláján túl sok elköltésre
váró pénz hevert, hogy nagyon sok olyan cég akadt, aki
autókkal kapcsolatos összes igényét lelkes örömmel szolgálta ki.
Ezeket a nem ritkán művészi beállítottságú alkotókat hívják
karosszériaművészeknek.
Szerte a világban több száz ilyen műhely működött a húszas és
harmincas években. Franciaország volt a luxusfelépítmények egyik
központja és a
Figoni&Falaschi cég pedig a szakma egyik legismertebb
cége.
A Figoni&Falaschi páros közül Joseph Figoni felelt a
tervezésért.
Sokat tanulmányozta az áramvonalas formákat és az általa
készített karosszériák esetében igyekezett a szélbe belesimuló formát
ötvözni egy csöpp extravaganciával és franciás könnyedséggel.
 |
|
| |
|
Olyan elismert márkák, mint a Delage vagy a
Delahaye mellett
néha egy-egy Rolls-Royce, BMW is becsúszott. És a
Talbot-Lago sem hiányzott a kliensek közül. Anthony Lago, aki
Angliában sokáig tevékenykedett autóipari mérnökként, 1933-ben
vette át a haldokló Automobiles Talbot vállalatot. A
Sunbeam-Talbot-Darracq márkákat egyesítő cégnek Franciaországban és
Angliában is voltak gyártelepei, ahol hatalmas összevisszaság
uralkodott. Lago erős kézzel rendet teremtett, majd kitalálta, hogy
egy közúton is használható versenyautó remek reklámlehetőség lenne.
Az általa megálmodott típusok jól szerepeltek, így a Talbot-Lago-t
néhány éven belül már a Bugattival egy szinten emlegették.
| |
|
|
|
Lago azonban mérnök volt, a kocsitestekhez nem
értett. Inkább keresett egy megbízható mesterembert és Figoni
személyében rá is talált az ideális jelöltre. A második
világháborúig a Figoni&Falaschi cég számtalan felépítményt
készített Talbot-Lago alvázra. Ezek között a legismertebb a T150SS
típus alapjaira készített kupé. Ezekből
összesen talán egy tucat készülhetett, mindegyiknél kicsit
variáltak az alaptémán. A képeken is látható példányt például a 24
órás LeMans versenyre is felkészítették! Más modelleken az első
fényszórók elhelyezésén változtattak, néha a sárhányók alakján
finomítottak.
| |
|
| |
|
Ahogy más művészeti ágakban is szokásos, az
aerodinamikus, a szakirodalomban "esőcsepp" alakúnak elnevezett
forma ötletgazdai posztjára több jelölt is akadt. Figoni mellett
George Ham, egy ipari formatervező, aki több vázlattal vett részt
az F&F cég életében, visszaemlékezéseiben határozottan
kijelentette, hogy ő
már 1936-ban elkészítette a terveket, amelyek alapján Figoni
létrehozta a végső formát.
| |
|
|
|
Műszakilag a T150SS semmi kiemelkedővel nem büszkélkedhet:
soros hathengeres, háromliteres, 160 lóerős motor, négysebességes
fél-automata váltó. A közel 200 km/h végsebesség viszont figyelemre
méltó egy luxusautótól. Mivel egy LeMans résztvevőről van szó, a
kezelhetőségről is szót kell ejteni: felejthető. Alig lehet hátul
kilátni, a masszív karosszéria túl nehéz, szóval gyorsulás helyett
inkább lassan növekvő sebességről lehet beszélni.
| |
|
| |
|
Itt nem is ez a lényeg. Már a kortársakat is
elbűvölte az "esőcsepp". Azóta, ha bármelyik túlélő példány autós
szépségversenyeken vesz részt,
különleges bánásmódban részesítik. Az autó egy letűnt kor
képviselője, amikor az önmagáért szép forma még nem esett a
marketingszempontok és a számítógépes tervezés áldozatául.
