hirdetés

	1905

Közel 100 évvel azután, hogy az első Vauxhall automobil
kigördült a lutoni műhelyből az immár hatalmas gyárteleppé
cseperedett üzemben beszüntették a személyautógyártást. Ezzel a
Vauxhall autók történetében újabb fejezet zárult le.

Alexander Wilson 1857-ben alapította meg
Vauxhall elnevezésű mérnöki vállalatát a vauxhalli kertek
szomszédságában. A londoni Vauxhall Gyönyör Kert 1661-ben nyitotta
meg kapuit. Nevét egykori tulajdonosáról Fulk le Breant-ról kapta.
A XII. században élt katona sikeres pályafutásának jutalmaként
jutott hozzá a területhez amelyet az évszázadok során Fulk's
Hall-nak, később
Fawkes Hall-nak, végül Vauxhall-nak neveztek el. A "gyönyör
kertjében" a közönséget zenével, megvilágított szökőkutakkal,
tüzijátékkal és hőlégballonokkal kápráztatták el.

1913

Az orosz vokzal azaz pályaudvar kifejezés is e
kerthez köthető. A Vauxhall mintájára szerte Európában létesültek
hasonló kertek, amelyeket mind Vauxhall-nak keresztelték, így az
oroszországi Pavlovskban létesítettet is. Amikor az első orosz
vasút elkészült végállomása e kert volt. Az évtizedek folyamán
a Vauxhallból fokozatosan vokzal-lá torzult megállónév végül
általánosan elfogadott szó lett mindenfajta vasúti pályaudvarra. A
széles körben emlegetett "orosz küldöttség járt Londonban, és azt
hitték, a Vauxhall azt jelenti, pályaudvar" kezdetű mese valójában
csak legenda.

A kis kultúrtörténeti kitérő után fordítsuk
figyelmünket a Vauxhall autókra. Alexander Wilson, aki a Vauxhall
fémművek területén rendezkedett be és Fulk le Breant címeréből
átvette a griffmadaras jelvényt kezdetben stabilmotorokat
készített, illetve hajók számára meghajtóműveket. 1903-ban ő is
behódolt az egyre terjedő motorkocsi mániának és egy kis
egyhengeres benzinmotoros csónakmotort saját tervezésű alvázba
szerelve megszületett az első Vauxhall személyautó.

Hamar kinőtték a londoni helyiségeket, így költöztek Lutonba
1905-ben. A rákövetkező évtizedekben itt készültek az angol
autógyár legismertebb típusai. A Vauxhall-ra akkor figyelt fel
először a szakma, amikor 1908-ban a frissen épített Brooklands
versenypályán feltűnt egy 20 lóerős túrakocsi, amely simán
lepipálta vetélytársait. Egy évvel később pedig egy KN becenevű
szivar-alakú versenyautóval ugyanott körrekordot értek el.

Ettől kezdve a cég odafigyelt a legkülönbözőbb
hazai és nemzetközi versenyekre is. 1910-ben beneveztek a német
túraútra, amelynek névadója a szervező Henrik porosz herceg volt. A
több országon átívelő eseményen részt venni hatalmas reklámértékkel
bírt. Nem véletlen, hogy a benevezett C-típus később
"Prinz Heinrich-type" néven vált ismertté.

1937

Szintén az első világháború előtt jelent meg az
OE 30/98 elnevezésű modell, amelyet az évkönyvek, mint
az első brit sportos túrakocsit tartanak számon. Valóban a
legkülönbözőbb felépítményekkel ellátott darabok éppúgy otthon
voltak a közutakon, mint a hegyiversenyeken. A 150 fennmaradt
példány mindegyikét féltett kincsként őrzik tulajdonosaik.

Sajnos azonban a nagyméretű luxuslimuzinokból
nem lehetett fényesen megélni, így a cég 1925-ben beolvadt az éppen
akkor nemzetközi terjeszkedésbe fogó General Motors birodalomba.
Négy évvel később
a német Opel is a konszern része lett, de ekkor még az
Opel-Vauxhall párosnak nem sok köze volt egymáshoz a tulajdonoson
kívül. 1931-ben a GM ösztönzésére a Vauxhall új márkával
jelentkezett az addig elhanyagolt haszonjármű piacon: ez lett a
Bedford. Az első teherautók valamennyire hasonlítottak a korabeli
Chevroletekre, ez azonban kevéssé zavarta a vásárlókört, a buszok
és ahogy ma mondanánk pick-up-ok rövid idő alatt rendkívüli
népszerűségre tettek szert.

	1960

A gazdasági válság után a Vauxhallnak is rá
kellett döbbenie, hogy
muszáj olcsó tömegautóval megjelenni a piacon. Az 1931-ben
bemutatott Cadet volt az első személykocsi a szigetországban,
amelyet szinkronizált váltóval kínáltak. Ennek utódja a hasonló
külsővel, de másfajta motorral szerelt Light Six alulról súrolta a
200 fontos lélektani határt. A második világháború alatt a
prosperáló autógyár különböző harckocsik és szállítóeszközök
gyártásából élt meg.

A béke beköszöntével a legfontosabb feladatnak
a tömegek autó iránti éhségének kiszolgálása bizonyult. 1953-ban,
az első Vauxhall autó 50. éves jubileumának évében a cég
túlszárnyalta az évi 100 000 darabos termelést. Olyan típusok, mint
a Velox, a Wyvern vagy a Victor már az exportpiacokon is keresett
termékeknek számítottak. A hatvanas években Ellesmere Port-nál új
gyártelep épült, majd a hetvenes években az olajválság miatt kitört
gazdasági recesszió következtében a Vauxhall hanyatlásnak indult.
Ekkor jelent meg
az első álruhába bújt Opel, a Chevette.

A General Motors vezetősége ugyanis úgy ítélte
meg, hogy
a német fejlesztésű modellek életképesebbek. A nyolcvanas
évek elejére el is tűntek az önálló tervezésű típusok a Vauxhall
kínálatából, maradtak az eltérő jelvénnyel, néha más néven árult
Opel típusok. Mára pedig a megváltozott gazdasági körülmények miatt
egyre kevésbé kifizetődő a gondokkal küszködő Opel számára még egy
összeszerelő üzem működtetése. Ellesmere Port megmaradt, ott
készülnek az új Vectra egyes példányai. Luton azonban áldozatul
esett a megszórító intézkedéseknek. És ez érthetően fáj a
hagyományaikra oly' büszke briteknek.