Aki manapság Kecskemét felé veszi az irányt az M5-ösön, sürgő-forgó, szemmel láthatóan utat építő munkásokat figyelhet meg körülbelül félúton. Ha veszi a fáradságot, és megáll szemügyre venni a korábbi mezőgazdasági területen folyó munkát, döbbenten veheti észre, hogy az út nem vezet sehova, a betonkígyó saját farkába harap.
A megoldás egyszerű, nem újabb bekötő- vagy elkerülő úton dolgoznak:
Magyarország harmadik komoly versenypályája épül az örkényi
leágazásnál. Érkezésünkkor a bekötőúton egy benzinkút, arrébb egy
elsőre közepesen szélesnek tűnő betoncsík, szalagkorlátot csavarozó
munkások és körben megkezdett, foghíjas kerítés fogad. A látványtól
bódultan kiszédelgünk a pályára, és heves aszfaltkapargatás közepette
felhívjuk a létesítmény segítőkész vezetőjét, aki megnyugtat, pár perc
múlva visszaér a faluból, addig nézelődjünk nyugodtan. Eltöprengünk,
hogy a nézelődés vajon autós pályabejárást takar-e, majd illedelmes
vendég módjára úgy döntünk, talán mégsem, úgyhogy az autó kulcsát
gondolatban messzire hajítjuk.
Épp a pálya szélén tornyosuló, már oszlopként összecsavarozott gumikat
mustráljuk, amikor csatlakozik hozzánk
András Csaba, a pálya igazgatója. Bemutatkozunk, és
lelkesen támogatjuk javaslatát, hogy előbb tegyünk egy kört autóval
a pályán, majd a háttérben álló, egykori mezőgazdasági üzletközpont
hűvösében meséljen a részletekről. Bár tudjuk, nagy csapatásról az
építkezés miatt még nem lehet szó, folyamatosan sírnak a gumik, ahogy
kanyarról-kanyarra próbálunk ívet találni a poros aszfalton.
Szinte állandó a kanyargás,
a célegyenesbe vezető visszafordítót elsőre el sem hisszük, így a
boxutcában kötünk ki. Csaba - aki korábban nyolc éven át vezette a
Pannóniaringet - mosolyogva adja beleegyezését egy újabb körhöz. Az
első hosszabb kanyarban slag vág át a pályán, itt szinte állóra kell
fékezni az autót, mégsem bosszankodunk: egy hete szórták el a fűmagot,
a sarjadó növényzet feladata lesz a ring körül szálldosó, tapadást
erősen korlátozó por és homok megkötése.
A harmadik kör végén Gyulavitéz hatalmas önuralomról tesz
tanúbizonyságot, és kikanyarodik a parkolóba, pedig látszik, sokkal
boldogabb lenne, ha mi valamelyik lassabb kanyarban kiugranánk
beszélgetni, és végre nyugodt magányban keresgélhetné a pálya
megfejtéseit.
A korábbi szupermarket felső emeletén elhelyezkedő puritán berendezésű
szobában előkerülnek a kérdések, az igazgató szinte folyamatosan
beszél, hogy ki tudja elégíteni meglehetősen feltüzelt
kíváncsiságunkat. A pályáról számokban is megtudjuk, hogy
rendkívül technikás, a jelenlegi 2300 méteren huszonegy kanyar
található. Csak összehasonlításképpen: a 4381 méteres, legendásan
kanyargós Hungaroringen csupán tizennégyszer kell elfordítani az autó
orrát. Az örkényi Euro-Ring átlagos szélessége 10 és 14 méter között
változik, azaz motoros és autós rendezvényekre egyaránt alkalmas.
Legmagasabb és legalacsonyabb pontja közötti szintkülönbség csupán 2,5
méter, ami menet közben egyáltalán nem érezhető.
A pálya aszfaltját a Strabag Rt. fektette. Minőségéről saját képet
számtalan ok - por, hideg gumik, pályaismeretlenség, készenlét foka
stb. - miatt nem alkothattunk, de vezetőnk elmonda, először durvább
szemcséjű aszfaltot választott, a tulajdonosok azonban
ragaszkodtak a finomabb minőségű és drágább, emellett jobb tapadást
biztosító burkolathoz. Munka közben előfordult, hogy egy-egy rész
felületét újra kellett burkolni, de a végső minőséggel ő, és a pályát
eddig kipróbálók is maximálisan elégedettek.
Ahogy képeinken látszik, a pályavonal kész, a füvet már elvetették és
locsolják, a szalagkorlátot lelkesen csavarozzák a jómunkásemberek,
szevasztok!
A rázóköveket három-négy héten belül lefektetik, a gyep is
növésnek indul, ezen túl a kerítés befejezése a soron következő
feladat. Ezután kezdődik majd az elektromos és vizes csatlakozókkal
felszerelt parkoló kialakítása, majd a további területrendezés, boxok,
versenyiroda, vendéglátó, orvosi és pihenő egységek megépítése.
A beruházás nagyságát firtató kérdésünkre kiderül, hogy hazánkban ez
az első versenypálya, melyet tulajdonosai profitorientált
vállalkozásnak álmodtak meg. Az Euro-Ring építése kiszolgáló
épületekkel, biztonsági felszerelésekkel, depóval, kerítéssel,
mindennel együtt kb. 1-1,2 milliárd forintot igényel. Ezt az összeget a
technikai sportokhoz erősen kötődő
tulajdonosi kör adta össze, teljesen önerőből, céges és állami
támogatás nélkül.
Természetesen a befektetők jó üzleti lehetőséget is látnak a pálya
üzemeltetésében, ideális esetben viszonylag hamar megtérülő vállalkozás
lehet. A hivatalos megnyitót a pálya teljes elkészülte után rendezik,
ez valószínűleg átlóg majd a 2005-ös évre. Onnantól mindenki
megtalálhatja a kedvére való programot, a tervek között szerepelnek
motoros, autós és gokart gyorsasági versenyek, nyílt napok,
szuperspeciál versenyek, de érdeklődés és vállakozó kedv esetén
bármilyen rendezvénynek szívesen nekivágnak. A sokoldalú
használhatóságot csak gazdagítja, hogy az eredeti nyomvonalat számtalan
kisebb-nagyobb összekötő csík szabdalja, így többféle hosszúságú és
rajzolatú pálya alakítható ki.
Végül megtudjuk, hogy a pálya
www.euro-ring.hu címen
elérhető oldalán látható logo hamarosan kék és fehér színeket ölt, ami
később a pályán majd egységesen feltűnik, kék-fehér festést kapnak a
rázókő és a gumifalak.
Már csak annyi van hátra, hogy diplomatikusan engedélyt kérünk
fényképezni, András Csaba pedig rutinos pályairányítóként válaszol:
"Persze, nyugodtan menjetek pár kört, csak óvatosan, vigyázzatok a
munkásokra meg magatokra." Örömünkben legalább háromszor annyiszor
fogunk vele kezet, mint feltétlenül muszáj lenne, és a lépcsőn halk
sikkantásokat adva vágunk át a hangárszerű épületen.
Sajnos a képek egyáltalán nem képesek visszaadni az érzést, ami azon a
helyen támad, ahol egy kanyar bevételéhez négy-öt sáv széles terület
áll rendelkezésre, forgalom,
rendőr és korlátozások nélkül, egyedül a szalagkorlátot csavarozó
munkásokra és a tempóval egyre közelebbinek tűnő kerítésekre kell
vigyázni. Nem is bírom sokáig, a hatodik kör táján előjövök a farbával:
kipróbálhatom? A válasz egyértelmű igen, egy fokkal azonnal idegesebb
leszek: sajátomnál kétszer erősebb autó, versenypálya, igencsak vissza
kell fognom a kisördögöt.
Ha jól emlékszem, négy vagy öt kört tettem meg, legalább annyira
túl korán visszakapcsolgatva és fékezve, amennyire óvatosan
kigyorsítva, nehogy bután kicsússzak beláthatatlan következményekkel.
Két kör és rájövök, már az nagy teljesítmény lenne, ha egy ívet szépen
eltalálnék, nem túl nagy sebességgel. Amikor az egyik körülbelül
harminccal teljesítendő kanyarba viszonylag jól érkezem be, annyira
elbátortalanodok, hogy a gázpedált csak valahol a célegyenes harmadánál
kezdem nyomni, de nem akadok fenn a bénázáson. A töredékmásodpercnyi
ívenfutás mámora elönti a fejem, és a tisztánlátás állapotában végleg
eldöntöm: saját autómon a futóműtuninggal kezdem, a motor még
várhat.
|
