Megesett valaki mással
Néhány hete egy barátom 30 éves Merci buszával szállítottam
hűtőszekrényt. Hosszú volt a nap, de estefelé, amikor már csak
a busz visszaadása volt hátra, kiderült, hogy a kalandok csak
most kezdődnek. A legutolsó kanyar, amit a Mercivel kellett
volna megtennem - hogy behajtsak a telepre ahol leparkolnám -,
egy sima derékszögű bal. Egészen pontosan főútvonalról kell
balra egy utcácskába befordulni. Szokás szerint nagy röhögések
közepette haladtunk - alkalmi rakodómmal -, amikor az elég
széles sáv belső oldalára húzódtam, az utcához közeledve. Aztán
tükör, látom szemből pont van hely, megint tükör, és már húzom
is a kormányt balra. Ebben a pillantban hatalmas csattanás,
látom, hogy a busznak egészen az elejénél egy Passat hátulja
van már, és
a Merci bal első sarkával a Passat jobb hátsó ajtaját löktem
meg. Az kicsit keresztbe fordult, a hátulja oldalt csúszva
felszaladt a járdára, majd onnan lefordulva keresztben állt meg
az úttesten. Szerencsére szemből nem jött semmi...
Én leparkoltam, kiszálltam, és kiszálltak a Passatból is
ketten. Két egyenruhás rendőr, a szokásos mellénnyel a
bőrkabáton. A Passat az egyikük autója volt, és nagyon
siránkozott a járda által eltört felnin, a kifordult hátsó
futómővön, meg persze a karosszériasérülésen is. Közben odajött
hozzánk egy idősebb úr a feleségével és az unokájával, és nagy
hangon mondta, hogy ő mindent látott, a Passat legalább 100-zal
jött. Megadja az adatait is, ha kell,
ő tanúskodik, mert így nem lehet közlekedni, még "nekik"
sem, mivel nem használtak megkülönböztető jelzést (amit nem
is tudtak volna, mivel civil autóról van szó). A rendőr ezután
kérte, hogy kezdjuk kitölteni a "kék-sárgát" (első hiba!). Én
töltöttem az egyik oldalt, ő közben kereket cserélt a Passaton.
A vége felé haladva, odajött hozzám, és mondta, hogy írjam oda
alulra, hogy elismerem, hogy az én hibám.
Ezt kicsit furcsállottam, mivel szerintem kereszteződésben
nem illik előzni, és gondoltam, még a véletlenül akadt tanúm
általi előnyt is kihasználnám, ha lehet. Mondtam, neki, hogy
szerintem nem én vagyok a hibás. Erre mondta, hogy
ő nemcsak engem előzött, hanem az egész sort, és nekem
kellett volna a tükörből figyelnem, és egyébként is
főútvonalon lehet kereszteződésben előzni. Ettől még mindig nem
ijedtem meg. Azt mondta, akkor kihívja a helyszínelőket
(második hiba!). Elment rádiózni. Eközben mondta a haver, akié
a busz, hogy ne kekeckedjek, mert ezután minden sarkon meg
fogják állítani az elég feltünő buszt, és az nem hiányzik neki.
Nekem úgy sem lesz semmi bajom, ismerjem el, és menjünk
vacsizni.
Ekkor érkeztek meg a kerületi rendőrök, akiket a
balesetes rendőr hívott. Kérdezik, mi történt. Elmeséltem.
Mondja, hogy tiszta sor, én vagyok a hibás, mert kétszer kell
tükörbe nézni kanyarodás előtt, és én biztos nem néztem. Mondom
neki, lehet, hogy a haverja olyan gyorsan jött, hogy a két
nézés között ért elém. Azt mondja, hogy ilyenre nem lehet
hivatkozni, amire én azt feleltem, hogy arra sem, hogy én
szerinte nem kétszer néztem tükörbe. Azt mondta, neki mindegy,
megírja a feljelentést (harmadik hiba, bár ennek a rendőrnek
még csak az első... ekkor). Azt válaszoltam, hogy ne fáradjon,
mindennek ellenére elismerem, hogy én hibáztam, a miértet
persze nem kötöttem az orrára. Azt mondta, akkor rendben, ők el
is mennek, írjuk meg a "kék-sárgát" (második hiba a részéről,
összesen a negyedik rendőri hiba). Én befejeztem a kitöltést,
és odavittem a lapot a balesetes rendőrnek, aki azzal fogadott
mosolygva, hogy "mi van, nem hitted el, hogy kihívom őket?".
Nem feleltem.
Ezután felgyorsultak az események. Elkezdte kitölteni az ő
oldalát, a kötelező biztosítás részéhez érve azt mondta, hogy
nincs nála az igazolás, majd később felhív, és találkozunk
valahol, és majd akkor beírjuk, de neki most sietnie kéne, mert
szolgálatban van. Én még a telefonszámomat is megadtam neki,
hogy segítsem a gyors ügymenetet.
Aztán csörgött a telefonja, és a beszélgetés után egyre
idegesebb lett, és már nem is sietett annyira. Közben
befutott még két rendőrautó. Aztán félrevonult még többet
telefonálni. A társa, aki vele az autóban ült, elmondta, hogy
ők egy másik kerületben vannak szolgálatban, és még csak nem is
lenne szabad itt lenniük. Ami nem derült volna ki, ha nem
szólnak be rádión helyszínelőket kérni, de ezt a rádiózást
meghallotta a főnökük is, és rájuk szólt, hogy ne mozduljanak
sehova, mert ő is idejön.
Gondolom, ő azonnal levágta, hogy a két delikvens miért is
siethetett annyira, hogy baleset történt, és még azt is
elfelejtették, hogy
ha szolgálatban levő rendőr balesetet szenved, akkor minden
egyéb körülménytől függetlenül KÖTELEZŐ a központi
helyszínelőket hívni. Ezt persze nekem is csak a végén
mondták el, de nekem nem is kéne ezt tudnom, ugye. Tehát a
"kék-sárga" eleve felejtő. Szóba sem kerülhetett volna. Aztán
meg a direkt nekem hívott ijesztgetőknek sem volt sok
keresnivalójuk az ügyben...
Megvártuk tehát a fehér öves fehér sapkásokat.
Megszondáztattak mindkettőnket (ezt is kötelező), és az általuk
adott iratokat kellett kitölteni, a "kék-sárga" ment a kukába.
Mikor végeztünk, kérdezte tőlem az egyikük, hogy tudom-e mi van
a Passat biztosításával? Mondtam, hogy annyit tudok, hogy nincs
nála. "Nem nincs nála, hanem nincs" - válaszolta. "És még az
üvegei is sötétek" - mutattam a fullra fóliázott üvegekre,
engem persze rögtön kivégeznének egy sima utcai igazoltatásnál,
ha ilyen lenne az autómon. Ez persze csak vicc volt, de amit a
fehér öves mondott utána az már nem annyira. "Jobb lett volna,
ha csöndben megegyeztek... mindent el lehetett volna intézni
simán.
Mindenkinek van ismerőse... egy visszadátumozott biztosítás,
és kész. Mindenki jól járt volna, de már nem lehet... túl
sokan tudnak erről a balesetről..."
Ekkor jutott eszembe tűzoltó barátom, aki mesélte, hogy neki
sincs kötelező biztostása, sőt át sem szokta iratni az autóit.
"Minek?" - kérdi.
"Ha megállítanak, kiadom a BM-igazolványom, és már köszönnek
is el, jó utat kívánva." Ennyi, szerintem nem kell
magyarázni semmit. Én hibáztam, ugye.
Az igazoltatásról
Magyarországon
a rendőrök és az úrvezetők közötti viszony nem teljesen
felhőtlen. A sorozatos igazoltatások, az intézkedő rendőrök által
alkalmazott tiszteletlen hangnem sok autósnak okoznak kellemetlenséget.
A szocializmusnak tagadhatatlan érdemei vannak napjaink moráljának
kialakulásában.
Az igazoltatás nálunk civilizáltabb országokban
nemcsak hogy nem divat, de nem is nagyon létezik. Ha elmeséljük
angol barátainknak, hogy a rendőrök rendre megállítanak minket, hogy
elkérjék az iratainkat, először öt percig sírnak a nevetéstől, majd -
amikor belátják, hogy a valósággal néznek farkasszemet - értetlenkedve
csóválják a fejüket, hiszen ők csak szabad akaratukból adják ki
személyes adataikat, ha érdekük fűződik hozzá.
A száraz tények:
Az igazoltatással és a helytelen rendőri viselkedéssel kapcsolatos
jogi kérdéseinkre,
ezúttal is Jámbor István rendőr alezredes, az ORFK Közlekedésbiztonsági
Osztályának munkatársa válaszolt. Jámbor úr
nehezményezte a sok korrupcióval kapcsolatos kérdést, ami rossz
színben tüntetheti fel a szervet, pedig szerinte az eljárás alá vont
személyek is sokszor hibáztathatók, ha valami nem úgy történik, ahogy
kéne. Az alezredes úr elismerte, hogy a rendőrök nem minden esetben
viselkednek úgy, mint a földre szállt angyalok, de álláspontja szerint
az állampolgárok is sokszor ludasak egy-egy rossz szituáció
kialakulásában.
Az alezredes úr szerint a rendőrség morálja az állampolgárokét
tükrözi, sem jobb, sem rosszabb annál, hiszen a rendőrök is ugyanabban
a közegben nevelkedtek. Egy egyenruhával nem lehet egy csapásra
megváltoztatni azt, ami 25 év alatt alakult ki egy emberben, így
egy rendőr pont annyira precíz és jogkövető, mint a
társadalom.
- Mit írat alá velem a rendőr, ha az igazoltatáskor
szabálysértésem elismerem, és mi történik akkor, ha nem ismerem
el?
- Az eljáró rendőr nem kényszerítheti az állampolgárt, hogy bármit
is aláírjon. Mindazonáltal helyszíni bírság kiszabásánál a
szabálysértőnek alá kell írnia, hogy a szabálysértést elismeri, a
büntetést elfogadja, különben a rendőrnek szabálysértési feljelentést
kell tennie. A nyomtatvány hátulján fel van tüntetve, hogy a bírságot
30 napon belül be kell fizetni, ellenkező esetben a pénzbírságot akár
közérdekű munkára vagy elzárásra is lehet változtatni.
Ha mégis feljelentésre kerül sor, a rendőr a 11/2000-es
belügyminiszteri rendelet szerint nyilatkoztathatja a szabálysértőt
anyagi helyzetéről, hogy a kiszabandó bírság személyre szabott legyen.
A nyilatkozatot természetesen nem kötelező kitölteni.
- Miért nem vesz fel jegyzőkönyvet a rendőr a szabálysértésről,
miért derülhet ki utólag, hogy a szabálysértőt olyannal is
vádolják, amiről a helyszínen szó sem volt?
- Szabálysértési ügyekben az a gyakorlat, hogy a rendőr által
készített jelentésből indulnak ki, jegyzőkönyvet sokszor ennél sokkal
komolyabb bűnesetekben sem vesznek fel. A rendőrt nem kötelezi törvény,
hogy a szabálysértő szeme láttára, a szabálysértővel együtt rögzítse a
tényállást, de az autó vezetőjének természetesen joga van hozzá, hogy
leírja álláspontját, és ezt a rendőrtől is elvárhatja. A szabálysértési
feljelentésből a szabálysértő csak akkor kérhet másolatot, amikor az
eljárás már folyamatban van. Persze nem mindenki számára az egyenes a
legjobb út, hiszen van, aki ködösíteni akar, hogy végül jobban jöjjön
ki az ügyből.
- Hogyan lesz a pénzbírságból közérdekű munka, illetve
elzárás?
- Ez automatikus folyamat, amibe a szabálysértőnek nincs
beleszólása. Ha valaki nem fizeti meg a bírságot, először megpróbálják
letiltani a fizetéséből. Ha ez valamiért nem sikerül, akkor az
adóhatóság próbálja meg behajtani a pénzt, ami esetleg azzal is járhat,
hogy ingóságot foglalnak le. Csak ezek után nyilatkoztatják az
állampolgárt, hajlandó -e közérdekű munkát vállalni. Ha igent mond, és
a jegyző tud adni munkát, napi 5000 Ft-ot ledolgozhat. Ha éppen nincs
munka, akkor az eljárás megrekedhet ezen a ponton, de elképzelhető,
hogy elzárásra változtatják a büntetést.
Ha valaki nem hajlandó dolgozni sem, akkor jövedelmétől függően napi
1000-3000 Ft-onként elzárással válthatja ki pénzbüntetését. Az az
általános gyakorlat, hogy hasonló ügyekben a büntetés mértékét úgy
állapítják meg, hogy szegény és gazdag ember egyaránt öt nap elzárással
válthassa ki, így nem feltétlenül jár jobban valaki, aki egynapi
elzárással 3000 Ft büntetést válthat ki.
- Mennyit keres egy közlekedési rendőr?
- A rendőrök fizetése a mindenkori köztisztviselői illetményi
alaphoz igazodik. Ez jelenleg 35 ezer Ft, ez a rendőr fizetésének az
alapja. Ezt a rendőr beosztása, rendfokozata szerint felszorozzák,
ehhez jöhet még az éjszakai pótlék meg néhány ezer forint, ha autót is
vezet, így egy kezdő közlekedési rendőr körülbelül bruttó 90-100 ezer
Ft-ot keres. Utcai rendőr 3,6-nál nagyobb szorzót nem kaphat, azt is
csak 10 év után, ha emellett főtörzszászlós, az további 0,44-os szorzót
jelent, ha még vezet is, meg sokat éjszakázik, akkor a fizetése
elérheti a 150-160 ezer Ft-ot. Ennél többet utcán szolgáló rendőr
nemigen kereshet.
- Mennyi feljelentés érkezik jogszerűtlenül eljáró rendőrök
ellen?
- Nincs erről összesített statisztika.
- Hogyan szankcionálják, ha a rendőr telefonált, megkülönböztető
jelzés nélkül cikázott a forgalomban, vagy rendszeresen
tiszteletlenül beszélt az igazoltatásokon?
- A panaszokat annak a rendőri szervnek kell kivizsgálnia, amelyhez
a rendőr tartozik. A helyi rendőrkapitánynak vagy a megyei
rendőrfőkapitánynak van fegyelmi jogköre, ők döntenek a vétkező rendőr
sorsa felől.
- Nincs olyan, hogy egy rendőr ellen sok panasz érkezik, és ezért
indítanak eljárást vele szemben. Minden esetet egyenként vizsgálnak ki,
és figyelembe vehetik, hogy sok vagy rendszeres a panasz egy rendőrre.
A rendőröket sokkal szigorúban bírálják fegyelmi jogkörrel rendelkező
feletteseik, mint a civileket. A kihágás mértékétől függően
részesülhetnek feddésben, figyelmeztetésben, de pénzbírságot is
kaphatnak, lefokozhatják őket, és a szolgálati viszonyukat is
megszüntethetik - utóbbi közlekedési ügyekben nem jellemző.
- Mit tehet az autós, ha problémája van az intézkedő
rendőrrel?
- Ha valaki sérelmezi a vele szemben folytatott eljárást, 8 napon
belül bejelentést tehet a kapitánynak vagy a megyei főkapitánynak,
attól függően, hogy a rendőr hová tartozik. A bejelentést szóban és
írásban egyaránt megteheti, az írásbeli bejelentés formája nem kötött.
A kapitánynak ezt 15 napon belül el kell bírálnia, és határozatot kell
hoznia az esetről. A határozat ellen van jogorvoslati lehetőség, és a
fellebbezés után az ügy egy szinttel feljebb kerül. Ha még ezután is
elégedetlen a sértett, megtámadhatja a másodfokú döntést, és az ügy a
bíróság elé kerül. Az intézkedő rendőr egyébként nem kerül a bíróság
elé, a tárgyaláson csak a felperes és a másodfokú döntést meghozó
rendőri szerv képviselője van jelen.
- Miről ismerem meg a rendőrt? Van az igazoltatásnak
forgatókönyve?
- Ha a rendőr egyenruhában van, az egyenruha és a jelvény igazolja
őt. Ha az ellenőrzött személy kéri, hogy mutassa meg a jelvényszámát,
mert az valamiért nem látható, akkor az intézkedés után a rendőr
köteles azt felmutatni, de hangsúlyozom, mindezt csak az intézkedés
befejezése után köteles megtenni.
A szolgálati igazolványát a rendőr nem köteles megmutatni. Ha nincs
egyenruhában, akkor szóban közölnie kell, hogy rendőr, majd meg kell
mutatnia az igazolványát, csak ezután kezdheti meg a munkát.
Természetesen szélsőséges esetben, ha például a rendőr életét, testi
épségét veszély fenyegeti, vagy ha az intézkedés eredményessége forog
kockán, akkor nem fog az igazolványával bíbelődni, egyszerűen közli,
hogy rendőr, és azonnal intézkedik.
A szolgálati szabályzat előírja, hogy az igazoltatás megkezdése
előtt a rendőr köteles a napszaknak megfelelően köszönni, és a polgárt
neméhez, korához illően megszólítani. Ha egyenruhában van, tisztelegnie
is kell. Végül közölnie kell azt is, hogy mi a tervezett intézkedés.
Magától értetődő, hogy minden rendőrnek illedelmesen, udvariasan kell
viselkednie. Ahhoz, hogy ez így is legyen, sokban hozzájárulhatnak az
állampolgárok, amennyiben ők is normális hangnemben kommunikálnak.
Az igazoltatás alanyának is törvény írja elő, hogyan viselkedjen. "A
jogszabályi előírások végrehajtását szolgáló rendőri intézkedésnek
mindenki köteles magát alávetni, és a rendőr utasításának
engedelmeskedni. A rendőri intézkedés során annak jogszerűsége nem
vonható kétségbe, kivéve, ha a jogszerűtlenség mérlegelés nélkül,
kétséget kizáróan megállapítható." Az igazoltatás alatt tehát azt kell
tenni, amit a rendőr mond, vagyis oda kell adni neki a papírokat, le
kell halkítani a zenét a kocsiban, ha épp arra kér. Mindemellett úgy
gondolom, ha az állampolgár tisztelettel beszél a rendőrrel, azzal sok
kellemetlenségtől megkímélheti magát.
Az arányosság követelménye miatt a rendőri intézkedés nem okozhat
olyan hátrányt, amely nyilvánvalóan nem áll arányban az intézkedés
céljával, tehát egy egyszerű igazoltatásnál a rendőr nem alkalmazhat
erőszakot, nem vihet el valakit bilincsben vérvételre, ha nem tanúsít
ellenállást, vagy nem húzhatja a procedúrát egy óráig, ha nem talál
semmilyen problémát.
- Miért van szükség igazoltatásra? Miért csak a volt szocialista
országokban igazoltatnak ilyen nagy számban a rendőrök?
- Nem csak a volt szocialista országokban igazoltatnak a rendőrök,
és egyébként sem hiszem, hogy egyetlen kiragadott példa alapján kellene
véleményt mondanunk. Nem állíthatjuk, hogy egy idegen ország példája
rossz vagy jó, amíg nem vizsgáltuk meg összességében az adott ország
jogi lehetőségeit. Van például külföldön olyan gyakorlat, hogy csak
olyan helyen lehet sebességet mérni, ahol igazoltan történtek balesetek
gyorshajtás miatt.
- Ne essünk át a ló túlsó oldalára, én egyszerűen csak arra
gondolok, hogy nyugaton, ha az autóst megállítják, az azért van,
mert vétett a szabályok ellen, a hasra ütéses módszer sehol nem
divat.
- Tudjuk, hogy a tőlünk nyugatabbra fekvő országokban nincs ilyen
múltja a véletlenszerű ellenőrzéseknek, de azt már kevesen tudják, hogy
ezekben az országokban egyes bűn- és balesetmegelőzéssel foglalkozó
szakemberek minket hoznak fel követendő példaként. Ha nem lenne
igazoltatás, az út szélén álló rendőr bajosan állapíthatná meg, hogy
valaki lejárt papírokkal, ittasan vezet, netán körözés alatt áll.
- Az igazoltatás visszatartó szerepét nem is vitatnám, de mégis
úgy gondolom, nem biztos, hogy hosszú távon megéri, mert komoly
súrlódási felületet teremt, és óhatatlanul rossz irányba tereli a
rendőrök és az állampolgárok kapcsolatát.
- Pont mostanában olvastam egy statisztikát erről, ha jól emlékszem
a Metro újságban, amelyből kiderült, hogy az állampolgárok nagy része
szerint jó, hogy van igazoltatás.
- Ha gyalogosan közlekedek, akkor is igazoltathat a rendőr?
- Az intézkedésnek jogszerűnek kell lennie. Kell, hogy legyen valami
oka, vagyis egy szép leányzót nem igazoltathat a rendőr, hogy kiderítse
a címét, de ha úgy látta, hogy egy állampolgár jogsértést követett el,
minden további nélkül ellenőrizheti. Nehéz konkrétan meghatározni, hogy
ki ellenőrizhető. Oda nem juthatunk el, hogy minden ellenőrzés előtt
jogerős bírósági döntés szülessen, így ez a rendőr megítélésére van
bízva.
- Kérhetek-e kártérítést, ha bizonyítani tudom, hogy az
igazoltatás anyagi kárt okozott nekem? (Elkéstem a munkahelyemről
és kirúgtak, nem tudtam megkötni egy üzletet stb.)
- Államigazgatási jogkörben okozott kárról akkor beszélhetünk, ha
jogsértő volt a hatóság részéről folytatott tevékenység, tehát például,
ha az igazoltatás indokolatlanul elhúzódott. Egyéb ügyekben a hatóság
nem perelhető azért, mert jogszabályban előírt tevékenységet
folytatott.
- A helyszíni bírságokat is nyilvántartásba veszik, vagy csak a
feljelentéseket kérdezheti le rádión az intézkedő rendőr?
- Amennyiben előéleti pontot is kap, úgy a pontrendszeres
nyilvántartásba bekerül, de ha csak pénzbírsággal sújtják, azt a
későbbiekben önnel szemben intézkedő rendőr nem tudja lekérdezni.
Szeretnénk, hogy a közeljövőben a helyszíni bírságokról is legyen
országos nyilvántartás, egyelőre ugyanis a helyszíni bírságok csak
megyei szinten, a szabálysértések pedig kapitánysági szinten vannak
nyilvántartva.
pedig a munkálatok már réges rég véget értek
- Az elfelejtett sebességkorlátozó táblákat ki hagyja ott? Mi
történik ha egy rég befejezett kátyúzás miatt teljesen
indokolatlanul virító harmincas táblánál fotóznak le?
- A közlekedési táblákért a közútkezelő felel, neki kell
biztosítania a feltételeket a biztonságos közlekedéshez. Ha ilyen
helyen rendőrök fotóznak, az szakmailag teljesen indokolatlan, de
jogszerű. Az autósnak nincs mérlegelési joga, feltétel nélkül el kell
fogadnia a közlekedési táblákat, és ha ilyen helyen büntetik meg, el
kell fogadnia a büntetést. Ideális persze az lenne, ha ilyen eset nem
fordulna elő, hiszen az indokolatlanul kihelyezett táblák a többi
táblába vetett bizalmat is csökkentik.
- Ha egy indokolatlanul kihelyezett tiltó tábla miatt veszik el
a jogosítványomat, akkor nem tehetek semmit ellene?
- Mivel az autósnak a közúti jelzésekkel szemben nincs mérlegelési
joga, egy ilyen eset jogilag egyáltalán nem vitatható.
- Megtagadhatom az igazoltatást úgy, hogy egyszerűen nem állok
meg az integető rendőrnek? Kérhetek felmentést szóban a procedúra
alól?
- Az autós köteles a közúti jelzések szerint eljárni. Mivel a
rendőri jelzés is ezek közé tartozik, ha valaki továbbhajt, az a
közlekedési szabályok kisebb fokú megsértése, és 30 ezer Ft-ig terjedő
pénzbírságot vonhat maga után. Mindenki, még egy diplomata is köteles a
személyazonossága megállapításáig megállni. Ezek után nem írja elő
törvény, milyen indokkal tekinthet el a rendőr az igazoltatástól, de
kisebb fokú szabálysértéseknél van mérlegelési joga, és dönthet, hogy
figyelmeztet, vagy helyszíni bírsággal sújt. Ha egy vajúdó kismamát lát
a hátsó ülésen, természetesen elengedheti az autót.
Fontos azonban, hogy a rendőr semmilyen esetben sem adhat engedélyt
további jogsértésre. Ilyenkor a rendőrnek nincs mérlegelési joga, és
nem engedheti tovább a vajúdó kismamát, ha az autó papírjai lejártak,
vagy a vezető ittas. Vannak komolyabb szabálysértések, amikor szintén
nincs mérlegelési joga az eljáró rendőrnek. Ha például az ellenőrzésre
azért kerül sor, mert a célszemély nem adott elsőbbséget, és ezzel
valakit hirtelen fékezésre kényszerített, akkor a rendőr köteles
szabálysértési feljelentést tenni.
- Üldözhet a rendőr, ha nem állok meg neki?
- Megvan a jogszabályi alapja annak, hogy a rendőr a megkülönböztető
fényjelzést bekapcsolva az autó után menjen, de semmiképpen sem
sodorhatja veszélybe. Az üldözés nem igazán ideillő szó, inkább úgy
mondanám, hogy követheti a gépjárművet. Az ilyen esetek jogi háttere
egyébként nem tökéletesen tisztázott, éppen mostanában járjuk körül a
kérdést.
- Ha egyedül ülök a kocsiban, akkor egy szabálysértési ügyben
mindenképpen a rendőrök szava dönt az enyémmel szemben, hiszen ők
párosával járnak? Ha utólag véletlenül kiderül, hogy olyasmit
követtem el, amit valójában nem, akkor már nem tudok védekezni? Ha
négyen ülünk az autóban, akkor a rendőröknek lesz nehéz dolguk?
- Nem számszerűsítenék ilyen direkt módon. Az is előfordulhat, hogy
egy ember szava fog dönteni tízével szemben, minden az adott esettől
függ. Sajnos sok esetben a hatóság előtt két rendőr szava sem ér
annyit, mint egyetlen elkövetőé.
- Ennek mi lehet az oka?
- Nem tudom. A rendőrnek nem érdeke, hogy valótlant állítson, míg az
elkövetőnek adott esetben egyértelműen igen, ezért vannak olyan
országok, ahol szabálysértési ügyekben a rendőr szava szent, és az
elkövetőnek kell bizonyítékokkal alátámasztania az álláspontját, ha ezt
meg akarja cáfolni.
- Ezek szerint egy egyszerű, bizonyítékokkal nem alátámasztott
kifogás is elég lehet, hogy megsemmisítsenek egy rendőri jelentés
alapján hozott határozatot, ha pedig tényleg négyen ültünk az
autóban, akkor a rendőröknek esélyük sincs?
- Nem, ez egyáltalán nincs így. A szabad bizonyítás elve érvényesül
minden ügyben. Nincs előírva, hogy hogyan kell bizonyítani valamit.
Például a gyorshajtás adott esetben egy rendőr szava alapján is
megítélhető, hiszen egy több évtizedes vezetői tapasztalattal
rendelkező rendőr nyilvánvalóan meg tudja ítélni, ha valaki harminc
helyett százhússzal hajtott. Ilyenkor nincs jelentősége annak, hogy
pontosan mennyivel hajtott a sofőr, csak az számít, hogy egyértelműen
megállapítható volt a gyorshajtás ténye. Ilyen esetben akkor is
elítélhetnek valakit, ha még négyen ültek az autóban, és azt állítják,
hogy a sebességmérő harmincat mutatott, sőt eljárást is indíthatnak az
utasok ellen hamis tanúzásért.
Traffipax
Végül szólnék még pár szót a
traffipaxokról.
A sebesség mérése igen hatékony módja annak, hogy a gyorshajtók
kedélyét megfékezzék. Amerikától Ázsiáig, ahol a rendőrségnek futja a
költségvetésből, az utak mentén figyelik az ámokfutókat. Még a német
autópályákon is van traffipax, pedig ott az út nagy részén nincs is
sebességkorlátozás. Ahol viszont az útviszonyok miatt mégis tábla
szabályozza a sebességet, ott a német rendőrök is fényképeznek.
A magyar
rendőrség azonban sokszor nem baleset-megelőzésre, hanem
pénzszerzésre használja fel sebességmérő készülékeit. Olyan
helyeken állnak meg, hogy nehéz elhinni, hogy a bekasszírozott pénzt
nem ők teszik zsebre. Rendre mérnek például Szentendre Budapest felőli
végénél az ugaron, ahol már tényleg semmi sincsen. A benzinkút és az
utána következő néhány méter még a város határán belül van, de a
négysávos úton a táblán kívül az égvilágon semmi sem indokolja, hogy
ötvennel haladjunk. Nincs forgalmas kereszteződés, nincsenek
gyalogosok, mégis megbüntethetnek, mert a szabály az szabály, és a
város végét jelző tábláig ötvennel kell menni, ha törik, ha szakad.
Ha a traffipaxokat forgalmas, veszélyes szakaszokon, illetve
iskolák, óvodák mellett állítanák fel, nem elhagyott négysávos
utakon vagy
ottfelejtett negyvenes tábláknál , akkor talán jobb lenne az állampolgárok
szájíze. Az az autós, akit az isten háta mögött büntetnek meg
gyorshajtásért, nyilván háborogni fog, és utálni fogja a rendszert,
amely arra költi a pénzét, hogy drága szerkezeteket vásárol, hogy aztán
értelmetlenül kitoljon vele. A büntetésnek persze senki sem örül, de ha
valakit azért büntetnek meg, mert veszélyes útszakaszon, forgalmas
kereszteződésben vagy iskola előtt, harmincas táblánál ment gyorsan, az
tényleg nem szólhat egy szót sem, sőt esetleg még rá is döbbenhet
tettének súlyára.
Amíg traffipaxokat helyeznek ki értelmetlenül, amíg sok rendőr él
vissza az egyenruhával, és tiszteletlenül beszél, vagy megfordul
autójával a záróvonalon annak ellenére, hogy az égadta világon semmi
sem jogosítja fel erre, addig nem lesz itt jó világ. Mi, civilek annyit
tehetünk,
hogy minden sérelmezett ügyben panasszal élünk, és segítünk a
törvénytisztelő rendőröknek kiszűrni állományukból azokat, akik nem
illenek oda. Persze az is fontos, hogy tisztelettel beszéljünk a
feladatát végző rendőrrel, és akkor talán kevesebbet kell később
írogatnunk.
Addig is mindenkinek, legfőképp a rendőrség belső felügyeleti
szerveinek a figyelmébe ajánlom a
rendőrségünk szégyentáblája fórumot, ahol sokszor fényképpel is
igazolják a rendőri szabálysértéseket, visszaéléseket. Ha szegény
Győzikét feljelenthették, mert a tévében biztonsági öv nélkül vezetett,
akkor a fotók alapján éppúgy lehetne eljárást indítani a
szabálytalankodó rendőrök ellen is. Előre egy szebb, jobb világért!
