Benzinár, regisztrációs adó, eredetiségvizsgálat, átíratás költsége, súlyadó, biztosítás, fizetőparkolás - könnyű a siránkozáshoz társakat találni, ha az autósokat sújtó terhekről van szó. Ennek ellenére semmi nem történik, ha holnaptól kétszer annyi lesz bármelyik. Mi, a hálás birka nép mindent eltűrünk, az állam pedig teszi a dolgát: elvesz. Jó ez így?

hirdetés

Tessék megfigyelni: reform az oktatásügyben? Országos
felháborodás, egységfronton az egyébként egymást mélységesen utáló
oktatók és diákok. Átláthatóbb, takarékosabb egészségügy? Az addig
síró-rívó orvosok azonnal védelmére kelnek a rogyadozó, éppen ezért
könnyedén fosztogatható társadalombiztosításnak. Vonalbezárások a
vasúton? 20 éve vonaton nem ült polgármesterek üvöltöznek a régiójukat
sújtó hátrányos megkülönböztetés ellen. Drasztikusan emelkedik az autók
fenntartási költsége? Mély, alázatos hallgatás.

Eddig egyetlen széles körben ismert megmozdulás történt a
méltánytalanul emelkedő költségek okán.
Sokan emlékszünk még az 1990. októberi taxissztrájkra, a
megbénított hidakra, az elszánt barikádépítőkre. Meg
Horváth Balázs belügyminiszterre, aki Ceausescu utolsó nyilvános fellépését
megirigyelve amolyan néptribunként, a parlament ablakából kívánt szólni
a néphez.

Az egyszeri lázadókon, az arctalan taxisokon kívül
van nekünk még egy zászlóvivőnk, a Magyar Autóklub jogásza, Kovács
Kázmér. Sokat és szívesen szerepel a médiában - nem hiába, a
legnagyobb, sőt, bátran kijelenthetjük, az egyetlen autós érdekvédelmi
szervezet áll a háta mögött.
Dédelgetett vesszőparipája neki is az üzemanyag ára. Nagy garral
nyilatkozott oda a luxusprofitot realizáló benzintársaságoknak - hogy
minél nagyobb reklám mellett indulhasson az Autóklub diszkont
kúthálózata. Továbbá "mindenképpen az autósok jelentősebb támogatására
lenne szükség, ami növekvő számú klubtagságban (...) kellene
megnyilvánuljon" (
forrás). Muhaha,
fizessen a nép tagdíjat, és akkor hatékonyabban lobbizunk.

Kár, hogy más témákban kisebb aktivitásra emlékezhetünk az Autóklub
részéről. Pedig mozgolódnak, szentigaz.
Óvatosan, a meleg almot nem túl sokáig elhagyva. Most legyek
demagóg, és mondjam azt, mit várunk a szocialista rendszer egykori
szolgáltatójától? Hát persze, hogy nem ordibálnak hangosan, mégis kínos
lenne, ha aztán a következő bálon vagy egyéb rendezvényen majd a
minisztériumtól megkérdezik: "te, mi volt ez a vircsaft, Oszikám?"

Általában az üzemanyag árán háborgunk. Nem mondom,
300+ Ft/liter költség hálás téma, de ez ellen még védekezhetünk:
kevesebbet közlekedünk, netán takarékosabb eszközt (pl. robogó)
választunk, horribile dictu, tömegközlekedésre szállunk. Nem tudom, ezt
látja-e a szipolyozásban oly' hatékony államszervezet, de mostanában
inkább a statikus terhekre utazik.

Milyen
nagyszerűen tálalták annak idején az eredetiségvizsgálat
bevezetésének szükségességét. Megfékezi majd az autólopást,
miegymás. Valóban, egy fokkal macerásabb forgalomba helyezni az így
szerzett járművet. De régóta köztudott, hogy alkatrészbázisnak lopják
az autót - az ellen pedig az égegyadta világon semmit nem használ a
minden (!) átíratásnál megismételt hevenyészett ellenőrzés. Ja, a
lényeg: kik is birtokolják ezeket a milliárdokat fialó cégeket? Akikről
az jut az ember eszébe, hogy ejnye, de közel lehettek azokhoz, akik
kitalálták az egészet.

A gépjármű névre íratása - meg egyáltalán, a köré szervezett
hivatalnoksereg - megint fantasztikus találmány. Törzskönyv, forgalmi
egyenként hatezerért (nemrég még 4000 volt, csak nem érdemes apránként,
évi pár százalékkal emelni, inkább rögtön a másfészeresére ugrott) már
önmagában is felháborító.
Az igazán émelyítő lenyúlás az ún. tulajdonszerzési illeték.
Tetszik tudni, amit köbcentinként, ráadásul progresszív skála alapján
számítanak. De mi az úristen keservét adnak érte? Semmit: adózott pénzt
adóztatnak újra. Remek, önfenntartó bürokrácia az egész: hivatal a
hivatalért. El ne feledjem: jövőre még 20 százalékot dobnak rá -
megtehetik, némi magányos duzzogáson kívül senki nem szólt ellene.

A regisztrációs díjon lovagolt már mindenféle gépjármű-importőri
szervezet. Hát hogyne, őket érinti a leginkább, hirdették. A fenéket,
azt is a végfelhasználók fizetik. Piszkál minket az unió is. Merev
nyakú hivatalnokaink pedig állják a nem túl erős noszogatást. Pedig
senki nem lobbizhatna értünk, az állampolgárokért jobban, mint
a nagy ívű karriert befutott adóügyi biztos, Kovács László.
Kedves Laci bátyám, kicsit csördítsen már a makacs magyar állam
nyakába, ha kérhetjük.

Súlyadó? Már a népi elnevezés is felállítja az ember hátán a szőrt.
Mire, miért? Ha nem a feneketlen kútként működő helyi önkormányzatok
bamba kerekseggűiért és tékozló főnökeikért. A jövő évtől életbe lépő
adónem még méltányos is lehetne -
ha az egész nem azt célozná, hogy két-háromszoros legyen a
bevétel. Külön cikket érdemel, figyelje a TotalCart.

A biztosítás nem állami bevétel, de a kötelező mivolta eleve
iszonyatot kelt. Élnek és vissza is élnek vele a T. Társaságok:
annyival és úgy emelnek, ahogy akarnak. Társadalmi, divatos szóval:
civil kontroll nincs és nem is lehet (a cégek magánügye a
keletkezett nyereség), állami beleszólás pedig nem indokolt. Nem is
említeném, ha eközben nem élősködnének az ügyintézőkkel összejátszó
csalók ezrei ezen a pénztömegen. Amit ugye mi fizetünk, mindannyian.
Ja, és akinek tényleg kára van, jó eséllyel hónapokig vár a pénzére.
Ami összegszerűen általában kisebb, mint járna; ha nem tetszik, menjen
pereskedni.

Parkolni a belvárosban - szerintem se legyen ingyen. Most gondoljunk
bele, mindenki háztól házig akarna autózni. De hogy ezek a parkolási
társaságok ki tudták lobbizni, hogy a magánszemély vagy vállalkozás
tartozását adók módjára hajthassák be,
minden képzeletet felülmúló szemétség. Vagyis iszonyatos
bambaság a részünkről, hogy ezt megelőzően nem gyújtottuk rájuk az
irodákat, nem törtük le a derekát annak az ostoba (megvett?)
illetékesnek, aki ezt keresztülvitte.

Mert megoldás lenne, de sosem lesz. Egy lelkes civil szervezet
(tőlem akár az Autóklub, ha levetkőzi a régi ruháját),
aki keresztbe fekszik, tárgyal, hisztizik a médiában, ha a
terhek további emelését tervezi kedves vérszopó kormányunk. Aki addig
piszkálná a biztosítókat, míg kiadnák, mennyit kaszálnak évente a
kötelezőn. Akitől meghőköl a vastag arcbőrrel megáldott
hivatalnoksereg. Á, reménytelen.