Játsszál szépen, vagy elveszem! | Totalcar

Játsszál szépen, vagy elveszem!

A közúton nagyon-nagyon veszélyesen gyorshajtók kezelésére volna itten egy javaslat. Ha kihúzom alóluk a kerekeket, egy darabig legfeljebb repülővel, TGV-vel mehetnének 200-300 fölé.

cimlapra velemeny

Közzétéve: 2007. 06. 27. 10:18

Közzétéve: 2007. 06. 27. 10:18

Egy bizonyos határ felett [a gyorshajtás]
mások életének szándékos veszélyeztetése.

Volt egy Bumeráng valamelyik reggel, ahol
BochkorBoros
azt fejtegette, mivel lehetne igazán hatni a gyorshajtókra,
szabálytalankodókra. Megállapították – és teljesen egyet is értek velük
–, hogy
az épp ámokot futó autós, motoros nem félti az életét,
nem nagyon nyugtalanítja a pénzbírság lehetősége, nemigen merül fel
benne, hogy megölhet másokat. Egy dologtól fél: hogy megsérül a
járműve. Talán még jobb lenne, ha attól félne: elveszik tőle.

Az éppen aktuális
motoroshalál
kapcsán a hétfői
Kékfényben is
foglalkoztak a járműelkobzás lehetőségével. Aszongya:
a jogszabályi lehetőség megvan a bűncselekmény elkövetésének
eszközének lefoglalására.
Csak épp eddig 35 év alatt egy
járművet koboztak el, mert a jelenlegi bírói gyakorlat szerint a
gyorshajtás önmagában nem mások életének szándékos veszélyeztetése.

Szerintem meg egy bizonyos határ felett az. Nyilván nem vagyunk
egyformák, vannak, akiket jobb reflexekkel áldott meg az ég, de én úgy
tapasztaltam, nyílt kétsávos országúton 150 körül, forgalmas
sztrádán 200 körül van az a tempó, ahol még látok annyira magam
elé,
hogy tudjak reagálni, ha valami váratlan történik.
Autóval talán egy kicsit magasabbak ezek a határok, mert nem kell
energiám 90 százalékát kapaszkodásra fordítani, meg négy kerék mégis
stabilabb kettőnél.

Egy kiugró őzre persze már ekkor sincs válasz, de ha
mondjuk elkezdenek előttem előzni, még le tudok lassítani. Szóval:
szerintem aki mondjuk a Mecsekben hétköznapi forgalomban 150 fölött
motorozik, autózik, veszélyezteti mások életét.

...a rendőrségnek a szöges útzárat
ajánlom.

Kobozzuk hát el a járművét! Jó napot kívánok, ön a megengedett
sebességnél bő másfélszer gyorsabban hajtott,
kérem a jogosítványt, forgalmi engedélyt, kulcsot,
viszontlátásra. (Az elkobzásra persze nem adhat okot vasúti átjáró
előtti 46 km/h, ha én lennék a király, abszolút határokhoz kötném a
szörnyű retorziót, mondjuk 100 városban, 150 a sztyeppén, 200
sztrádán.) Az elvett motort, autót meg lehet bezúzni, nem kell
újraértékesítetni, zálog fejében kiadni: mintha sose lett volna. Így,
ha a motoros újra száguldani akar, vehet másikat, nő az ipari termelés,
pezseg a kereskedelem, pörög a gazdaság.

Jó, az autókat még csak meg lehet állítani, de hogy fogod meg a
motorost, kérdezték a kollégák.
Még azonosítani se tudod, a legtöbb wannabe
ghost ridernek bowdennel felhúzható, vízszintesre tört, vagy nemes
egyszerűséggel fel se szerelt rendszámtáblája van.

Én sehogy sem fogom meg, de a rendőrségnek a szöges útzárat ajánlom.
Kiállni a radarral, mérni. Ha belefut a motoros, leinteni. Ha nem áll
meg, de láthatóan észrevette, hogy meg akarják fogni, és olvasható
rendszám híján azonosítani se lehet, a párszáz méterrel feljebb álló
bajtárs
már guríthatja is elé a tüskés szőnyeget. Elesik,
meghal? Egy időzített bombával kevesebb a forgalomban.

Jó, de hogy veszed elejét a korrupciónak? A megállított motorosnak
nem öt-tízezret fog érni, hogy a rendőr ne jelentse fel, hanem
százezreket, hogy ne vegyék el a játékát.

Na és, kérdem erre én. Legalább kicsit jobban él majd szegény
Kovácskettő tizedes, a versenyzőknek meg jobban fog fájni egy-egy
razzia. Ha persze hatalmi szándék is lenne a korrupció felszámolására,
akkor meg ott a lehetőség a videodokumentációra.
Amíg a sebességmérés tart, a kamera forog, a főnök meg
majd este visszanézi, volt-e zsebre büntetés.

Jó, de az igazi dúvadak úgysem a trafi előtt fognak kétszázzal
menni, a mecseki balesethez hasonló esetekben
nemritkán oda-vissza motoroznak a donorok, tudják,
hogy hol nincs veszély.

Tudják, én is tudom, a rendőrség is tudja (ha gonosz lennék, azt
mondanám: sok motoros rendőr műszak után is szokott ám motorozni a
saját
Hayabusájával).
Debrecenben például évekig rendeztek a helyi menők minden este
egykerekezős, háromszázazós bemutatókat a 47-esen. Aztán elpusztult
valaki, érdekes módon napok alatt felszámolták a bulit.
Csak akarat kell, az információ megvan. Meg az eszköz
is: az elkobzás. Az utolsó szó jogán csak annyit még: tekintetes
bíróság, tessenek elhinni, hogy 300-zal tépni országúton, 200-zal
városban nem kevésbé veszélyes a társadalomra, mint mondjuk
Kalasnyikovval lőni éjjel a rendőrszékházat.