hirdetés

Elkapták először: az egri rendőr

Ez az eset annyira abszurd, hogy
bizonyára szándékosan szervezték az anarchisták, hogy meg ne
szakadjon a tavaly október 23-a óta tartó sorozat, a "minden hétre
egy rendőrmese". Ott ül a kocsiban a közeg, még csak - azt mondják -
nem is ő vezet, aztán amikor karamboloznak, mert (szintén) piás haverja
elnéz valamit, elszalad. Amennyire tudjuk, más nem sérült meg, csak ők
ketten.

A francért szaladt el?! Felhívtam a heves megyei kapitányságot,
a sajtós kolléga azt mondta, hogy az ügy hátterében tényleg nem álltak
más szörnyűségek, csak az van, amit tudunk. Hát akkor? A tévében a
rendőr túljár a bűnöző eszén, spekulál, következtet. Ehhez képest ez a
mi rendőrünk nem látja át, hogy ha kiszáll a kocsiból, hívja a
kollégákat, elmondja, mi történt, rendőr maradhat, ha elfut, akkor
nem?

Elkapták másodszor: a boglári vadász

Kis falumban, választott lakhelyemen, a kies Vértesalján nemrég
felborult a status quo.
A helyi rendőrőrsöt bezárták, körzeti megbízottunkat, akivel a falu
népe tavaly együtt építette társadalmi munkában a játszótér
kerítését, átvezényelték máshová, talán Székesfehérvárra. Hiába, az
Állam zsebét nagyon megterhelte, hogy ezerfős falucskánkat külön rendőr
vigyázza, de sebaj, ha azóta be is törtek már ide-oda, a lényeg, hogy
most nyilván sokkal stabilabb az államháztartás.

A közlekedési ellenőrzéseket is
máshonnan ideküldött közegek végzik, olyanok, akiket nem
befolyásolnak sokéves ismeretségek, barátságok, ítélőképességüket
nem torzítja a napi együttélés azokkal, akikre vigyázniuk kell. Így
vevődött el a vadász jogosítványa. Hogy a falu felsőbb részén fekvő
pincesorról haladt-e alsóbb részen épült otthona felé, vagy a lesről
haza, nem tudom, tény, hogy a főutcán megállították, igazoltatták,
megfújatták vele a szondát, ami bizony elszíneződött. A jogsi pedig
ugrott pár hónapra.

Eddig mindenki
mindig nyugodtan autózgatott falun belül pár fröccs, pár feles után,
most már ez nincs. És ez így rendjén is van. Kicsit persze
nyomasztó, hogy helyileg is tettünk egy lépést a szép új világ felé,
ahol mindenki szóján és algán él, nem iszik, nem dohányzik, vagy ha
igen, lesújt reá pajtásai megvetése. Viszont nem rossz érzés, hogy
csökkent az esély, hogy egy évtizedek óta reggeli mozdonyindítóval
nyitó atyafi egyszer pont az én bicikliző gyerekemet ne vegye észre egy
hosszú pislantás alatt az utcánkban.

Elkapták harmadszor: a szakállamtitkár

Legutóbbi száguldó politikusunk: Ausztriában meszelték el Sirman
Ferencet, a Földművelési és Vidékfejlesztési Minisztérium
szakállamtitkárát (kéretik megtekinteni nem csak az
index hírét,
de annak URL-jét is). 100 helyett 171, gratulálunk.

Ez önmagában nem hír, még csak nem is túl érdekes, ment már gyorsan
sok államférfi (és bizonyára -nő is),
fideszes,
eszdéeszes
egyaránt. (És alighanem szoci is, de erre vonatkozó hírt furamód nem
találtam.) Viszont mindez felvet egy érdekes erkölcsi problémát. És
nem arra gondolok, hogy a politikus ne száguldozzon. Hanem hogy
de, és mi is.

A politikusok hozzák a szabályokat, amik szerint élünk. Na de
ha ők sem tartják be őket, akkor mi van? Szarok a szabályok? Ha
100 helyett 171-gyel is lehet menni valahol biztonsággal, miért nem
171-es tábla van kint? Ausztriában is, itthon is? Gyakorlatilag mindig,
mindenki, mindenhol gyorshajt, mert a legtöbb sebességkorlátozás úgy
van kitalálva, hogy nyolcvan feletti, hallókészülékkel és
szódásüveg-szemüveggel, a harmincéves Trabant kormányát tekergető
állampolgárok számára se jelentsen rizikót. Amíg pedig ez így van, a
KRESZ, de különösen a sebességhatárok kizárólag bírságolási lehetőséget
nyújtanak a hatóság számára, nem pedig a közlekedés okos
szabályozásának eszközét. Beteg dolog.