Kedves Gyulavitéz!

Lenne egy kis hozzáfűznivaló történetem a fekvőrendőrös
cikkedhez. Hódmezővásárhelyen a Hunyadi utcában (rövid, ám fontos
utca, kb. 7-8 ház van ott) leraktak a kezdetek kezdetén három
fekvőrendőrt. Egyet-egyet a két végére, egyet pedig a kellős
közepére. Mindhárom nagyon magas volt, és mivel ez a kisutca eléggé
fontos a kertváros és a belváros, valamint az északi területek
közötti közlekedés zökkenőmentes biztosításában, édesapám
aláírásgyűjtésbe kezdett a fekvőrendőrök felszámolása érdekében.
Arról nem is beszélve, hogy az utca egyik oldalán (de nem erre az
utcára néző kapuval) a város egyetlen mentőállomása található, azaz
ha a kertvárosba sürgősen egy mentőautónak kell mennie, a
legrövidebb útvonal éppen ezen az utcán keresztül vezet.
Mindazonáltal többen is felháborodtak a fekvőrendőrök miatt,
többször is felszedtek éjszaka darabokat belőle ismeretlenek. Ha
jól tudom, több mint száz (vagy talán többszáz) aláírás gyűlt össze
az ott lakók 6-7 aláírásával szemben, akiket állítólag zavar(t) a
tranzitforgalom. (Egy-egy "tehergépkocsival behajtani tilos" tábla
is kikerült az utca két végére, plusz 30-as sebességkorlátozás van
érvényben, gondolom ezek már a fekvőrendőrök miatt.)

Mindez nem hatotta meg túlságosan Dr. Lázár János polgármestert.
A fekvőrendőrök maradtak. Pontosabban az utca két végén lévő
megmaradt (és egyben át is alakították, mostmár felszedhetetlen
betonból vannak, nem lecsavarozott elemekből állnak), a középsőt
felszedték. Nem hivatalos értesüléseim szerint az utcában egy
városházán dolgozó befolyásos ember is lakik. A mentő pedig
gondolom azóta is döcög.

Nekem is (öreg) sportautóm van, viszonylag alacsony, gyárilag az
átlagnál keményebb futóművel, úgyhogy nekem is megérzik a veséim
még ezeket az eredetinél laposabb fekvőrendőröket is, akármennyivel
is megyek át rajta. Még akkor is, ha centizéssel és
jobbrahúzódással csak a bal oldali két kerék zökken át rajta. Ezért
tiltakozásom jeléül a mai napig 6-7000-es fordulaton, üveghangon,
csúsztatott kuplunggal megyek át az utcán, mást nem tehetek. (A
duda lakott területen tiltott ugye, ha nincs veszélyhelyzet.) Ahol
a pénz és a befolyás, ott egyszerű ember nem rúghat labdába.

Üdv: Dester

Tisztelt cikkíró!

Engedje meg, hogy a fekvőrendőrök problémáját egy másik
aspektusból véleményezzem. Nevezetesen, van-e bármiféle értelme,
illetve hogy a látszólagos haszon valamilyen más irányban nem üt-e
vissza. (És nem a kocsi aljára gondoltam.) Elöljáróban elmondom,
hogy ritka hülye szabálytisztelő ember vagyok, tehát például ha
kint van önmagában egy 30-as tábla, képes vagyok folyamatosan
betartani azt.

Nos, hogy a konrét példát elmeséljem: én a munkahelyemre
vezető út kb. 1/3-át olyan 30 km/h-s övezeten át teszem meg, ahol,
200 m-ként van még kiegészítésként egy-egy fekvőrendőr is.
(Megjegyzem, ott is nagyon érezni, hogy nincs két egyforma köztük.)
Mit jelent ez? Lelassítok, fegyorsítok, lelassítok, felgyorsítok,
és így tovább. Nem harmincra, sokszor majdnem nullára. A hazautat
más irányba teszem meg, vagyis az össztávolság kb. 1/6-a esik erre
a zónára. Mindez azonban elég volt ahhoz, hogy amióta itt lakom, és
erre közlekedek, a kocsim városi átlagfogyasztása 7-7.5 l-ről
megnőjön kb. 8.5-9 l-re.

Kérdem én, kinek jó ez? Az a nagyon okos, aki lehet, hogy
saját kérésére végig rakatta akadályokkal az egyénként korábban sem
túl nagy forgalmú mellékutat, ebbe belegondolt? Meggyőződésem, hogy
a környék légszennyezettsége lényegesen nagyobb, mint korábban
volt. Persze, ezt már nagyon nehéz lenne ellenőrizni. Bár azért
szívesen végigjárnám a környék házait, vajon jobb-e a
gyorsuló-lassuló, füstöt okádó autókat szagolni vagy esetleg jobb
lenne egy szolid 40-es tábla, hadd menjenek az autók egyenletes
sebességgel.

Üdvözlettel:András