Nem az én dolgom, hogy ítélkezzem az emberek felett. Az pláne nem, hogy a hivatása alapján ítéljek el valakit. Tőlem bárki lehet kurva, rendőr, vegyészmérnök, újságíró vagy politikus, mindenki csinálja azt, ami a legjobban fekszik neki. De a munkája elvégzése közben ne tegyen keresztbe másoknak.

hirdetés

A január hónapom kicsit zűrös volt, meglehetősen sokat kellett
szaladgálnom. Bejártam az egész országot keresztül-kasul,
Nyíregyházától Sopronig, Esztergomtól Békéscsabáig jó négyezer
kilométert autóztam. A táj és az út mindig változott − az Alföld
végtelen egyenes szakaszait hogyan is hasonlíthatnám a Mátra
szerpentinjeihez −, egy dolog azonban az egész országban standard:
útjaink mentén egymást váltják a prostituáltak és az igazoltató
rendőrök, nehéz úgy megtenni száz kilométert, hogy egyikbe se akadjunk
bele.

Eddig minden rendben is van, mindenki teszi a dolgát legjobb
tudása szerint. Az útszéli örömlányokat – láttam vagy százat, pedig
rohadt hideg volt, sokszor még havazott is − nem találtam különösen
szépnek, sőt, igazából egyáltalán nem találtam szépnek, de ez nem is
baj. Nyilván nem én vagyok a célközönség, ha én lennék, felkopna
az álluk, és hamar rájönnének, hogy nincs értelme kibújni a jó
meleg ágyból. Ők azonban kibújnak, kiállnak a helyükre, és
a cudar idő ellenére várnak kitartóan; nyilván azért, mert
megéri.

De nemcsak ők dolgoznak, igazoltató rendőröket is sokat lát az
utazó. Nekik nyilván kevésbé éri meg, mint az örömlányoknak, de az élet
– elvtársaim – nem habos torta, van, aki ennyiért fázik, van, aki
amannyiért, és van, aki egyáltalán nem fázik. Nem mindenkinek jut
ugyanannyi a jóból, de ebbe most ne menjünk bele. Talán
a sovány fizetség, talán a sziszifuszi munka bőszíti fel
őket, nem tudom. Az is lehet, hogy eleve nem szeretnek minket, egyszerű
halandókat, de úgy tűnik, a rendőrök pikkelnek ránk. Ha nem így
lenne, ugyan miért tartanának be nekünk?

Nézegettem őket, hogyan végzik a munkájukat, és gondolkoztam;
időm volt bőven. Vajon a kurvák tényleg okosabbak, okosabbnak
születtek? Vagy az Örömlány Továbbképző Központban az
elővigyázatosságról, higiéniáról, a franciázásról és
a különböző pozitúrákról tartott előadások mellett
a munkavégzés pontos helyének minél körültekintőbb meghatározása
is szerepel a tananyagban? Nem hinném. Egyszerűen csak nem akarnak
bajt. Talán azért, mert pontosan azok a rendőrök cseszegetik őket,
ha nem jó helyen állnak, akik szemet szúrtak nekem.

Megfigyeltem, hogy a kurvák mindig olyan helyen strichelnek,
ahol az autók kényelmesen félreállhatnak, hogy ne legyen ebből gond.
Minden örömlányhoz jár leállósáv vagy parkoló, hogy a kocsi − ne
adj’ isten kamion − ne akadályozza a forgalmat, és nyugodtan meg
lehessen beszélni, mennyi a francia, és mennyivel drágább
a dugás. Az aktus persze nem a helyszínen, hanem valami
félreeső helyen, erdőben, bozótosban zajlik le, de akkor is jobb, ha
nyugodtan lehet tárgyalni, márpedig úgy nehéz nyugodtan tárgyalni, hogy
az autó az út közepén áll, akadályozza a forgalmat, és van, aki
csak későn veszi észre, és ezért csikorgó gumikkal fékez, és kiabál,
hogy a kurva anyádat. Úgy, kérem, csak igazoltatni lehet.

Mert a rendőrnek senki sem kiabál, hogy a kurva anyádat,
mert a rendőrtől tartunk, mert a rendőr nem
a micsodánkkal játszik, hanem megbüntet, ezért hát jobb vele
vigyázni. Ezzel természetesen ők is tisztában vannak, vissza is élnek
a helyzettel rendesen. Tisztelet a kivételnek. Nem mondom,
láttam olyan rendőrt is, aki olyan helyen igazoltatott, ahol félre
lehetett állni, de bizony a többség – elnézést, de képtelen vagyok
cizelláltabban kifejezni magam – egyszerűen szarik a fejünkre, és
olyan helyen igazoltat, ahol a félreállított autó elzárja az utat,
nem lehet tőle rendesen közlekedni, és meg kell állni, és várni kell,
amíg a szembe sáv megüresedik, és akkor végre átléphetünk
a záróvonalon, hogy továbbhaladhassunk.

Nem jól van ez így. Vidéken sem célszerű – arról nem beszélve, hogy
az autók mellett, vagyis az út közepén szaladgáló rendőrök a sárga
mellény viselése mellett is veszélyeztetik a saját testi épségüket
−, városban meg kifejezetten katasztrofális következményekkel jár
egy-egy ilyen akció. Nem mondom, hogy gyakori, de bizony nem egy, nem
két olyan komisz dugóban álltam már, amit igazoltató rendőrök
okoztak.

Hát nincsen ezeknek józan eszük? És ha tényleg nincs, akkor nem
járna nekik valami továbbképzés-féleség, ahol valaki, akinek van agya,
elmagyarázza, mennyi előny származik abból, ha nem az út közepén
igazoltatnak, és mennyi hátrány – elégedetlen polgárok, dugó,
balesetveszély −, ha mégis? Vagy nem lehetne őket is beíratni az
Örömlány Továbbképző Intézetbe? Nem vagyok szőrös szívű, az órák nagy
részét tőlem ki is hagyhatnák, de azt, amelyiken elmagyarázzák, hogy
kurválkodni – értsd: igazoltatni – nem az út közepén kell, mindenképpen
kötelezővé tenném számukra. Ha nehezen sajátítanák el
a tananyagot, kötelezném őket, hogy többször is részt vegyenek az
órákon.

Sajnos azonban ilyen jellegű képzés rendőrök számára nincsen, azt
meg nem várhatjuk el tőlük, hogy legyen annyi eszük, mint
a prostiknak. Nem tudom, mi a megoldás, ezért szántam rá
magam, hogy megírom ezt a rövid kis cikkecskét a témával
kapcsolatban, és megkérek minden kedves rendőrt, ha igazoltat, ha nem,
adja át a kollégáknak, hogy legyenek körültekintőbbek, amikor
helyszínt keresnek az igazoltatáshoz. Ha a kurvák maguktól
rájöttek a megoldásra, mert – mondanom sem kell −
a valóságban nincsen ám Örömlány Továbbképző Intézet, azt csak úgy
kitaláltam, akkor az igazoltató rendőr is képes lehet rá, én legalábbis
bízom benne. További jó munkát kívánok mindenkinek.