Felcsatolják a négy, egyenként hatvan tonnára hitelesített perlonkötelet a kétszáz tonnás betonelemre, ami persze lehet, hogy valójában nehezebb is. Egy hídpillért lehetetlen előre lemázsálni, illetve letonnázni, csak kalkulációk vannak, a tapasztalat viszont azt mutatja, a valóságban mindig nehezebb.

hirdetés

Ballaszttartályok feltölve, a chopper előállt

A Clark Ádám úszódaru már felkészülten várja a nagy pillanatot, hogy beleemeljen, erősen chopperesen áll, az orra láthatóan magasabban van. Hosszú évek óta nézegetem a Clark Ádámot, gyakran láttam az északi vasúti híd felújításánál, de a Chuck Norris-hídnál (Megyeri) is dolgozott. Már akkor sem értettem, miért nem bukik orra, amikor csak teher nélkül vesztegel a vízen; arányaiban mint egy gumimatrac, aminek egy villanypóznát telepítettek a végére. A merülése kevesebb mint két méter, kizárt, hogy egy gigantikus tőkesúly tartaná meg. Különben is, már Arkhimédesz se vacakolna tőkesúllyal, hiszen a víz fölötti gém ellensúlyozására annyival nehezebb tőkesúly kéne, amennyit még elveszt a vízbe mártott test.

Legutóbb munkában három éve láttam a Clark Ádámot, amikor elmentem megnézni a szárnyashajók vízretételét.

Egyetlen szárnyashajó emelése is teljesen szürreálisan nézett ki, pedig a legnagyobb, Meteor osztályú szárnyashajó, a Sólyom 35 tonna, és a Clark Ádám ekkora szárnyashajóból akár egyszerre hattal is elszaladgálna. Miért nem esik ez orra? A Clark Ádámnak egyébként két állása van, a másik, amikor nyugalmi állapotban, hajózáshoz hátracsapva hordja a gémet, mint óriásszöcske a csápját. Kállai Zoltán építésvezető a déli M0-s híd melletti bárkasor végében vár, és röviden ismerteti az építkezés lényegét.

Még nem látszik, de már elmúlt a chopper-beállás

– Ami nem látszik: 1,2 méter vastag cölöpök huszonöt méter mélyre fúrva, pillér függvényében tizenkettő vagy tizenöt darab. Föléállunk úszótagokkal, egy teljes cölöpöző géplánccal. A pillér betontalapzatában ott a 12 vagy 15 gyűrű, a fúrógép pedig ezeken a lukakon keresztül fúrja ki a mederfeneket, 25 méter mélyre. Agyagos a talaj, a furatokat zaggyal megtámasztják, hogy ne omoljanak be, aztán kerül beléjük egy betonvas armatúra, amit kibetonoznak.

Ezen a ponton megörülök, hogy végre látok olyan embert, aki kiszámolta, milyen mélyen kell alapozni egy ilyen hidat, hogy kibírja a forgalmat, a saját súlyát, meg adott esetben az orkán erejű szelet, vagy bármit, ami 50-100 év alatt általában előfordulhat. Zoli persze nem az, aki ezt kiszámolta, de tudja, hogyan kell. Van egy talajszilárdság, amihez képest megvan a cölöpök palástsúrlódása, ehhez adják a súlyt, amit átvisz a pillér.

– De mi a képlet?

– σ=F/A,

Ez minden statikai képlet alapja. Ha valaki lazán bedobná valami buliban, a szigma a szilárdság, amit úgy kapunk meg, hogy az F erőt elosztjuk A nyomott felülettel. Ez persze csak egy alapképlet, amivel azt is kiszámolhatjuk, mikor szakad el a meghúzott acél, magyarázza Zoli, de üvegesedő tekintetemet látva inkább megmutatja a gépparkot. Ő felelős a Clark, a Zsombor, a Poszeidón, a bárkák meg a rocsó (rohamcsónak, katonaszleng) munkavégzéséért. Nem beszélve a búvárokról, akik a betonelemekről operálják le az acél támasztékokat, vagy a pillérek beemelése után ellenőrzik és lekötik a szerkezetet a zavaros vízben. Zoli is tíz évig nyomta az ipari búvárkodást, és bár azóta látott már korallzátonyt is, igazi szenvedéllyel csak erről tud beszélni.

Kedvcsináló ipari búvároknak

Hogy beöltözik, lemegy a sötétbe, és órákig csak tapogatózik. Mert még tiszta, apadó Dunában is alig látni harminc centire, áradáskor viszont teljes a homály. Ha sikerül egy-egy 36-os csavart meglazítania a csillagkulccsal, az jó. Ha nem, légkulcs ilyen mérethez nincs. Egy ideig kopácsol a víz alatt egy pöröllyel, amiről Búvár Kund óta tudjuk, milyen hatásfokot jelent. Ha így sem megy, egy drótkötél segítségével, daruval indítják meg. „Az ember odalent nem nagyon foglalkozik a külvilággal, csak a föntiekkel kommunikál, vezetékes telefonon”. Itt nincs palackos merülés, tömlőn kapják a levegőt, mellette megy egy kábel is. Mindezt napi 2-3 órában, legalábbis víz alatt. A feladat, az ad függőséget kiváltó izgalmat az ipari búvárkodásnak, a feladat és annak megoldása. Aztán Zoli elvégezte az Ybl Miklós építőmérnöki főiskolát geotechnika szakirányon, azóta csak hobbiból tapogatózik a víz alatt.

Nehéz sosem tartózkodni lengő teher alatt

Átmászunk az uszályhídról a Clark Ádámra, közben megjelenik egy munkavédelmi ellenőr. Nem feltétlenül a legjobbkor, mert a betonelem két méter magasan lóg egy bárka fölött, és miközben az aljára ragasztják a szigetelést, fogalmilag kizárt, hogy ne tartózkodjanak emberek a lengő teher alatt. A bárkáról ordibál át a Clark Ádámra, a kapitányi híd tetejéről csak néhány hangfoszlányt veszek, de az annyira bicskanyitogató, hogy önkéntelenül is elábrándozok, milyen szép volna belehajítani a Dunába, láthatósági mellényestül, kobakostul, golyóstollastul. A kapitányi hídon fantasztikusan keveredik a high tech a múlt század 70-es éveinek technikájával. Elvégre a Clark Ádám 1980-ban készült el, igaz, volt már egy elődje. Ugyanilyen úszódaru, ugyanerre a célra, de állítólag jött egy ember Szíriából egy táska pénzzel, és elvitte. Szóval itt egy búvárfelszerelésre emlékeztető kommunikációs eszköz: telefonközpont, a hozzá tartozó bányatelefonnal. A telefonközponttal lehet teleshoposat játszani, például a hátsó fedélzetről rendelhetünk a gépházba tíz liter akciós motorolajat. Már felvenni is alig bírom: előtt az alsó felét kell kitépni, aztán a felsőt kicsit benyomva – hiába, bányászokkal és hajósokkal nem bunyózunk. Annak is örülök, hogy mindkét hüvelykujjam megmaradt. A mikrofonja egy túlméretes búvárpipa-félében van, így nem szűrődik be a pokoli zaj.

A bányatelefon rendeltetésszerű használata

A telefont a kapitányi hídról kapcsolhatjuk az első és hátsó fedélzet, a gépház, vagy akár a kapitány kabinja között. Cirill betűs NAVIGAT-4 olvasható a jelzőfény-panelen – nem orosz a készülés, csak a Ganz százával gyártotta a hajókat háborús jóvátételként, amikor egyszer pillanatnyi elmezavarban megpróbáltuk elfoglalni a Szovjetuniót. Régi kommunikációs eszköz a harang, amivel már csak a horgony leengedését jelzik, és persze ha a Clark Ádám szerepet kapna A Karib-tenger kalózai következő részében, nyilván kongatnák a ködben. Itt a kapitányi hídon speciel csend van, ahogy érdekes módon a 2x520 lóerős hajtással rendelkező Clark Ádámon általában. Minden hajón, még az óceánjárókon is érezni a gépek, meg a hajócsavar rezgését, ez bezzeg olyan simán jár, mint egy Lexus. A megfejtés egyszerű: a két Scania DS 14-es motort gumibakokra építve szerelték a tatfedélzet gépházaiba.

Fotó: Winkler Róbert / Totalcar

87

Hajókon szinte mindig a hajótesthez csapágyazzák a hajtótengelyt, az viszi át a rezonanciát, míg a Clarkon a propulziót kardántengely vezeti a vízbe, gyakorlatilag egyben le lehetne emelni a meghajtást. A két hajtóműhöz és kormányműhöz két kormány tartozik, mindkettőn beépített tolóerőkar. A kapitány csak az egyikkel játszik, amit nehezen is értek: itt vagyunk egy bő 200 tonnás teherrel, ami a hajónkat tekintve maximális, ráadásul sodrás ellen haladunk a Duna közepén. Mihez kell akkor a másik motor? A megálláshoz, válaszolja mosolyogva a kapitány, vagy ha fennakadnánk egy zátonyon. Ilyesmitől a jelen alacsony vízállásnál sem kell tartani, mert a Duna itt most is megvan 4-5 méter mély. Ezt egyébként a Balti-tenger vízállásából számolják, amihez képest most 90 méterrel vagyunk feljebb, mint meder, és 97 a felszín, tehát 7 méter a konkrét vízmélység. Ez itt több mint elég, hiszen egy kővel megrakott uszály másfél méternyit merül, a Clark Ádám hivatalon legnagyobb merülése is csak 1,86 méter, de a hajócsavar ennél azért mélyebben, két és fél méternyire a felszín alatt van. Végsebességre a Clark 15-18 km/h körül tud, ami egy ilyen téglatesttől szép, főleg, hogy nem dragolási céllal építették. Ha gyorsabban akarnának vele haladni, elékötnek egy uszályt, ami lényegesen jobban hasítja a vizet.

Fotó: Winkler Róbert / Totalcar

87

„Egy vonalban a bódéval, oldaltávolság nyolc méter és csökken!”- jön a walkie-talkie-jelentés a csónakból, a kapitányi hídon a pillér illesztésekor gyakori kifejezések a befolyás és kifolyás, kiszen a folyón így különböztetik meg a pillérek két oldalát. A hajózók pedig hegymenet és völgymenet szavakat használnak, ebből is látszik, mondja Várnagy Zoltán munkahelyi technikus, hogy ez, amit ők csinálnak, nem igazi hajózás. Az igazi hajózás a vonalhajózás, amikor a vízi jármű célja, hogy utazzon, szállítson. Ez itt inkább vízi kiszolgálás, mondja, miközben a rádión azt hallom, „oldaltávolság nő, már bő tíz méter”, bár hogy mihez képest, vagy micsodától tíz méter, elképzelni nem tudom.

A centizés utolsó stádiumában a Clark már csak tartóelemként vesz részt: egy helyben emeli a pillérdarabot, a legénység pedig a hatalmas orsókra tekert drótkötelekkel játssza a helyére, milliméterről milliméterre. Az egyik kötél az X, a másik az Y tengelyen mozgatja a 200 tonnás tömböt, a pillérre szerelt referenciajelet a Duna két partjáról figyeli két geodéta. Annak fényében, hogy néha még egy ikeás komódot is milyen istentelenül nehéz összerakni, ez a pillérezés különösen érdekes vállalás. Az sem olyan egyszerű, hogy lehorgonyozzák a Clarkot, és attól kezdve fix ponttá változna. Valójában mindig mozog valamerre, hiszen kizárt, hogy a Duna minden négyzetcentiméteren egyenletes erővel nyomná.

A kapitány, Gyenei Gyula folyamatosan a kormányon és a tolóerőkaron tartja a kezét. A kommunikáció egy pillanatra sem szünetel, de nincs sem kapkodás, sem idegeskedés. Ez a stáb már annyi kétszáz tonnás dolgot emelt a helyére a Dunán, hogy láthatóan tényleg csak egy túlbuzgó munkavédelmi ellenőr tud kárt tenni a hangulatban. A türelemjáték lényege egyébként, hogy kiáll a vízből egy vezetőcső, a pillérelembe pedig építettek egy vezetőhüvelyt, azzal kell rátalálni a csőre. Mint később kiderül, annyira precízen engedték le úgy negyven perc alatt, hogy a vascső műanyag védőburkolata is alig karcolódott meg.

Az 50 tonnás perlonkötelek

A fedélzeten körülnézve hamar megállapítja az ember, hogy ha fotózni akarunk, érdemesebb teleobjektívvel készülni, mint makróval. Minden hatalmas, még egy csavar méretjelzése is méterekről látható. És hogy miért nem esik orra az úszódaru, igazából azóta sejtettem, hogy végignéztem az adatait a hajoregiszter.hu-n. A 40 méteres hosszhoz tényleg szörnyű a 45 méteres gém, és a 200 tonnás teher, de mit gondolnak, mennyi a Ganz által gyártott óriás gumimatrac vízkiszorítása? Bizony-bizony, 1323 tonna. Ha ebbe az üregbe csak 200 köbmétert engednek, már meg is van az ellensúly.

Pintér László főgépész

Pintér László főgépész megmutatja a tatban a ballaszttartályokat: igazából nem is kellene 200 tonna, mert a gém talapzata a középvonalnál előbbre van. Így van kétoldalt két 60 köbméteres, középen pedig egy 80-as ballaszttartály. Ha mindet teleszívják vízzel, bőven megvan a biztonsági tartalék az olyan csúcsemelésekhez is, mint a mai. Nekem elsőre hihetetlen volt, de ezek a nem is félelmetesen nagy szivattyúk egy óra alatt telenyomják az egész miskulanciát. És tele is kell nyomni – egy tartály vagy csont üres lehet, vagy teljesen teli. Ha ugyanis egy hullám kicsit megbillentené a hajót, a ballasztvíz hullámzása tovább billenthetné, attól viszont rögtön annyit dőlhetne a gém, hogy a Clark Ádám azonnal felboruljon. Félelmetesen hangzik, de tényleg elegendő lehet, ha betartják a mindent, vagy semmit-szabályt, mert a legénységben senki se hallott még felborult úszódaruról.

Fotó: Winkler Róbert / Totalcar

87

A két hajtómű sufni-méretű építménye a fedélzeten látható, de a DS 14-es, V8-as, 14 literes, 544 lóerős  Scania hajtómotorokon kívül van még erő a belső gépházban is. A gém ugyanis elektromos mozgatású, amihez két kisebb, soros hatos, 11 literes Scania termeli az áramot. Utóbbiak folyamatos 1800-as fordulatszámmal hajtják a 200 kilowattos generátorokat – az 1800 az én fejemben egy nem különösebben hangos fordulatszám-tartomány, a valóságban fülvédő nélkül nem lehet megmaradni odabent. Pintér László főgépész magyarázza el, hogy az egyes gépek és csövek színe mit jelent, a piros mintha az áramot termelné, a kék meg talán a vizet jelenti, mint szivattyúzás. Pontosan sajnos már nem emlékszem, mert mindezt közvetlenül a fülvédőmbe ordította, a diktafonozás esélytelen volt. Megmutatja a nagy kapcsolószekrényt, ugyanazt hátulról, meg a Clark Ádám szartartályát, ami egyszer kapott már léket, és nem volt nagy öröm a takarítás. A műhelyben végzünk, van még eszterga is az állványos fúrógép mellett, valahonnan előkerül egy hetvenvalahányas villáskulcs. Ez csak egyvalamire jó: a hajócsavarok meglazításához.

Fotó: Winkler Róbert / Totalcar

87

A Clark Ádám mérete persze erősen relatív. Az északi összekötő vasúti híd felújításában részt vett egy 300 tonnás emelőképességűnémet úszódaru is, ami egyébként nem volt sokkal nagyobb, mint a Clark. De szolgált rajta olyan, aki látott már tengeri úszódarut, olyat, ami 8000 tonnát is emel: az ilyenek egyben rakják a helyükre a fúrótornyokat. Na azok körül pancsolnak ekkorka úszódaruk, mint a Clark, azok viszik az emelőköteleket.