2016.05.30. 14:16 Módosítva: 2016-05-30 17:04:00

Úton lenni a boldogság, megérkezni a halál. Na, mi most kifordultunk az útra, az biztos. Ezekkel a mondatokkal zártam az első posztot az után, hogy 350 ezer forintért, rossz filmbe illő történések után megvettük, amit más nem mert volna. Akkor még csak halványan motoszkált bennem a gondolat, hogy ezzel a projekttel az úton levésnek nem lesz nehéz eleget tenni, feltéve, ha útnak azt a képzeletbeli görbét képzeljük, mely alatt a belét húzó, olajcsíkot hagyó romból egy megbízhatóan működő autó lesz.

Ez esetben viszont annyival módosítanám Kerouac mester szavait, hogy úton lenni szopó, megérkezni boldogság, hiszen a Bálna az utóbbi négy hónap nagyjából felét a szerelőálláson töltötte. Ilyenkor természetesen megjelennek azok, akik szerint hülyeség volt ezt választani, hiszen egy ezres Swifttel beljebb lettünk volna, na igen, csak éppen én akkor a mellett tettem le a voksom, hogy inkább ezt mentsük meg az utókornak, ne az ezres Swiftet. Rápattantam a szopórollerre és bőszen hajtani kezdtem. Bár – bevallom – nem gondoltam volna, hogy ilyen messzire visz majd a lendület és ilyen hosszú lesz a lejtő. Mondjuk helyenként csúnyán elpártolt tőlünk a szerencse is (lásd. Tátra-túránkat, bár közben iszonyúan sokat röhögtünk ettől függetlenül), máshol viszont hatalmas mázlink volt, hiszen – paradox módon – az autó, amelyhez kizárólag negatív képzettársítások kapcsolódnak idehaza, nos ez hozott össze olyan emberekkel, akiket azóta is remek barátaimnak tekintek. Szóval ennyi haszna mindenképpen volt.

Ettől függetlenül a Bálna szépen-lassan úgy telepedett rá a lelkemre és a mindennapi életemre, mint egy kéttonnás gomolyfelhő. Csikós és Bandi előttem jártak, mondták is, hogy mekkora szopó vinni ezt a projektet és mennyire rabolja az ember munka- és szabadidejét, de azt hiszem, ebben túlteljesítettem mindkettejüket. Mondjuk ennek annyira nem örülök, de nincs mit tenni, önfejűen mentem a cél után, sokszor már összeszorított fogakkal nyugtáztam az újabb és újabb ezreket, tízezreket, melyeket benyel egy-egy újabb probléma megoldása, amikor pedig kiürült a kassza és elfogyott a projektre szánt 1,7 millió forint, akkor csengettem zsebből, mert csak azért is jó lesz.

Közben a frissen vásárolt BMW-mmel nem volt időm törődni, rábíztam Novoth Tibire, de ott meg annyi a meló, mint égen a csillag, értelmes szerelőt hónapok óta nem talál, így jóformán megfullad a munkában másodmagával, sok ideje nem volt rá. Plusz ott a Pisztoly Visontán, azzal is néhanapján törődni kéne, de legalább meghajtani és ha nem lenne elég, akkor hármasban beszereztünk mellé még egy csapatós BMW-t, ami szintén ott van, de még érdemben hozzá sem tudtunk nyúlni. A Bálna mindent elszívott maga körül, mint egy fekete lyuk és ezért haragudtam is rá.

Most azonban – végül is – üzembiztos lett. A jóhoz még kéne legalább 500 ezer, de amit eddig megtettünk, azzal – minden valószínűség szerint – sok-sok évre elodáztuk a bontástól, hiszen ha abból indulunk ki, hogy minden, amit kiszereltünk ill. kidobtunk belőle még 25 éves gyári alkatrész volt, akkor ezekben a mostaniakban is benne kell, hogy legyen legalább fele annyi év. Pláne, hogy sok közöttük a gyári beszállítótól származó cucc.

Mi volt a célunk, amiért úgy gondoltuk, hogy valami nagyon olcsó, néhai prémium ill. luxusautóra van szükségünk (hiszen eleve ilyet kerestünk)? Nagyon egyszerű: megmutatni annak a havi több száz álmodozónak, akik leveleikkel ellepnek minket, hogy a valóságban hogyan néz ki egy ilyen történet addig, míg a nagyon olcsó, néhai luxusból egy megbízhatóan üzemelő, használható dolog lesz. Mert álmodni lehet és álmokat kergetni kell is, de legyünk felkészülve arra, hogy a várt pillanat sok-sok ezer forint és sok-sok munka után érkezik csak el.

Azt kell mondjam, hogy minden szíváson túl mákom volt, hiszen úgy engedem el a Bálna kezét, hogy megéltem ezt a pillanatot, nem anélkül megy el innen a parkolóházból, hogy ne tudnám, milyen pár napon belül fixen belőtt tempomattal sok száz kilométeren át himbálózni az autópályán, miközben a pingpongasztal végén megcsillan a lemenő nap fénye a csillagon, halkan duruzsol a hatalmas hajómotor, szépen szól a Beckerből a Dire Straits és nem kell többé kocsányon lógó szemekkel néznem a vízhőfokmérőt, szagolnom az elégett ATF-szagát és küzdeni az imbolygó futómű felett himbálózó tömeggel. Helyette a gyerekek csiripelnek hátul, élvezik a teret és azt, hogy kilátnak belőle, mert egy olyan korban készült, amikor még nem kerekeken guruló betonfedezékekben ültek az emberek.

Igen, az ezer bajból 990-et gyógyítottunk, pótoltunk sok-sok mindent, ami az évek folyamán mocskos kókányműhelyek padlóján végezte, de marad még munkája annak, aki egy szebb jövő felé elautózik vele. Utóbbit viszont legalább teljes nyugalomban teheti, mert – és ezt most már ki merem jelenteni – a Bálna üzembiztos. Van, amit már nem tudtunk rajta megcsinálni, de pusztán időhiány miatt, van alkatrész, amely még a Mesternél vár cserére és be is építi, mert szívéhez nőtt ez a szerencsétlen, partra vetett cet. Mielőtt azonban kitérünk arra, mit, hogyan és mennyiért, vegyük sorban, mi mindent végeztünk el és mi marad a következő tulajdonosnak. A teljesség igénye nélkül sorolom a listát, az orrától a fenekéig de szinte biztos, hogy kimaradnak dolgok, egyszerűen minden nem megy emlékezetből és az apróságokat a későbbiekben már nem is jegyeztem fel, annyi volt. Szóval:

- Új a hűtő, pótoltuk a szétmállot vízcsövet, új a vízpumpa, pótoltuk a keringetőszivattyút, új a termosztát, természetesen a belevaló fagyállóval töltöttük fel, lényegében gatyába ráztuk a hűtő- és fűtőkört, a fűtőradiátort, pótoltuk a hiányzó légkürtőket, javítottuk a beltéri egység szabályzó potmétereit, a hátsó légrostélyokat pótoltuk bovdenestül.
- Új a vezérlés (a lánc és a feszítő is), a viszkó bontott, de remekül működik, a lényegében új hűtőkörrel egyetemben tökéletesen kordában tartja a hűtőközeget.

- A motor kapott hat új gyújtógyertyát, olajszűrőt, olajat azóta már kétszer is, tökéletesen működik, erős és porszáraz, nem folyik belőle semmi, köszönhetően az új főtengely-szimmeringnek is, új a hosszbordásszíj is.
- A motortér visszanyerte hiányzó burkolatait, sokat javult a vákuumrendszer állapota is, de a szivattyút még így is hallani pár pillanatig indítás után.
- Gyári acél kartervédő és alsó műanyagburkolat (sok-sok zavaró zajt szűrtünk ki ezzel).
- Cseréltünk elöl két lengőkart, de a jövőben az első futómű már foglalkozást igényel (gátlók és szilentek lassan csereérettek lesznek), újak a féktárcsák, fékbetétek, fékcsövek, fékfolyadék.
- Új a váltó szinte minden alkatrésze, a régiből végül semmit nem használtunk fel, még a váltóházat sem, a váltóbovdent bontott, a dízelé, ami szükségmegoldás volt, de a hozzávaló darab a Mesternél vár beépítésre, tökéletesen vált a szerkezet de a nem belevaló bovden miatt kickdown nincs, kézzel lehúzva tökéletesen visszavált, ha netán szükség lenne rá, a bovden és bovdenház cseréjével visszaáll a rend (jár hozzá és benne van az árban), természetesen új olajjal és tömítésekkel a be- és kihajtásnál.

- Pótoltuk az emelőbakokat, olajat cseréltünk a differenciálműben, újak a porvédők és természetesen a féltengely-zsír is.
- Új az egész hátsó futómű mindenestül, az összes szilent, minden lengőkar, a nagy bölcsőszilentek is, pótoltuk a nem létező kézifék-mechanizmust, új a fékpofa, a bovden, tökéletesen működik a kézi (láb)fék is, újak a fékbetétek, pótoltuk a hiányzó emelőt, pótkereket.


- Cseréltük az üzemanyagtankot, az üzemanyagszűrőt, benzincsöveket
- Pótoltuk ill. cseréltük a hiányzó/kiégett biztosítékokat, két új ablaktörlőt is beszereztünk, melyek közül a nagyobbik elég borsos tétel.

- A beltér kapott egy kárpitozást bontott szövetből, új tömést a vezetőülés friss bőrözést a kormány, két komplett takarítást gőzzel, ahogy kell, pótoltuk a hiányzó izzókat a középkonzolból és a világítótestekből, de azért én biztosan rámennék még a körömkefével és a mikroszálassal kombinált dörzsszivaccsal. A középkonzol fabetétje még felújítás alatt van, átmenetileg kapott egy másikat.
- Kapott egy korhű Becker-fejegységet, működő navigációval (ha van rá affinitás, akkor a CD beszerezhető), a középkonzol faborítása még felújítás alatt áll, de lesz.
- Az óracsoport újra lett kalibrálva, a hibás forrasztások javítva a Pixelfixnél, ettől függetlenül a pillanatnyi fogyasztásmérő nem működik tökéletesen (a vákuumrendszer valahol még nem tuti) és a tankszintjelző sem, bár szerencsére elkezd világítani, amikor már alacsony a szint. Egy jó és hibátlan bontott óracsoportot adunk hozzá, cseréje pár perc.

- A tetőablak javítást igényel, ellenben működnek az elektromos ablakok (ezeket fel is húzza, ha zárjuk az autót), a tükrök (be is hajtja őket a villanymotor), a tolatópálcák. A hátsó lökhárítóba épített tolatószenzorok csak az egységre várnak, melyen keresztül csipoghatják a távolságot.
- Csodásak a teljesen új, gyári alufelnik, egy komoly ajándék, ami már ritkaságszámba megy, de ott a négy 19 colos is, amikkel vettük (egyiket görgőzni kell) plusz egy pár apróságot.

Nyilván ha enyém lenne, akkor nem állnánk meg addig, amíg kész nincs a karosszériamunka is, a lakatolás, fényezés és nem működik maradéktalanul minden. De ahhoz kellene még rákölteni annyit, amennyi már nincs a tárban, ami azonban még fontosabb: nincs rá már idő. A Totalcar megy tovább, nyakig benne vagyunk a rendezvényszezonban, szabadságolásban, az autóipar is maximális fordulatszámon pörög és egyre-másra tolja ki magából a bemutatókat, na meg vannak titkos terveink még az idei nyárra plusz a Rulettkerék is pörög tovább. A Bálna ideje kitelt, az, hogy ennek az időnek a felét a szerelőnél töltötte, az mutatja, hogy mennyi munka volt vele és mennyit végeztünk el.

De maradt annak is, aki végül elviszi. Tucatnyi helyen lehetne hozzányúlni, kezdve a rozsdás küszöbvégektől a Sacco-deszka alatti barnaságig, a horpadásokig, az akkutálcán át a kipufogódobig, a kárpitbolhákig, a két hátsó sminktükrön át előre a gyári szőnyeggarnitúráig. Lehet még erre költeni, de ha azt mondjuk, hogy a munka dandárját már benyeltük és elvégeztük, akkor egyáltalán nem hazudunk. A – nem egyszer – baráti alapon is bevállalt munkadíjjal, napokon át tartó aláfekvéssel - és ajándék alkatrészekkel is egymilliós ráköltött összeget nem a lepkék hordták össze.

Így, ahogy van, cakumpakk mindenével, hibáival és a felsorolt dolgaival együtt 800 000 forintos irányárat lőttünk be (és adunk hozzá szerelőt is, ami nem kis fegyvertény). Az, hogy ez a hirdetés nem a Vaterán jelenik meg, nem véletlen. A szájjal vásárlók már túl sok időnket rabolták el a múltkor, már pedig az idő itt pénz, talán ezért sem vagyunk kíváncsiak a trollokra sem ezúttal, akik elmondják, hogy 470-ért láttak most jobbat a neten vagy hogy Lakodalmas Lajosé is 500 volt és sokkal jobb állapotban volt. Köszönjük, ilyenből van sok, visszaadtuk ennek az autónak a jövőt és csak reméljük, hogy az út - amire rátettük -, végül a büszke megújulásig vezet. 

Kitűzünk egy napot, legyen mondjuk június 8. szerda, amikor megtekinthető, kipróbálható, ezen kívül az érdeklődők írjanak erre az e-mailcímre, (megvennemabalnat kukac mail pont inda pont hu) szívesen válaszolok minden kérdésre. A Bálna addig jön-megy és teszi a dolgát, a vizsga miatt nem kell aggódni: 2017 októberéig érvényes.