2016.08.14. 06:58
Állítólag árnyékban ötven fok van. Megerősíteni nem tudom, mert a sivatagban árnyék nincs. Van ellenben homok, jó sok. Objektívet cseréni nem merek, úgyhogy marad a 80-200-as Tokina – ennyit a belső képekről. Bár az igazi látnivaló úgyis kint van. Dubajban az offroadozás közösségi élmény, ahol nemtől, nemzettől, vallástól függetlenül mindenki bajtárs. Súrlódás csak jeepes és toyotás között van.
A marshalok szava szent, minden résztvevőnek követnie kell az utasításaikat.
-Itt ne vedd el, de ne is húzd túl! Az eligazításon a matchbox, mint szemléltető eszköz, állandó. Indulás előtt, a kellemes ötven fokban az összes résztvevő kap egy gyorstalpalót.
Egy nagydumás indiai marshal, Blaze vitt magával. Korábban a helyi Toyota sales managere volt, de mikor pár éve beütött a válság, a helyi erők felét leépítették, köztük őt is. Vigyorogva mondja, hogy igazából másfél éve munkanélküli, de valami üzlet mindig akad.
Blaze világának közepe egy átépített Toyota FJ Cruiser. Miután emelt rajta tíz centit, King gátlókat rakott alá. Kapott még egy Borla Pro XS kipufogórendszert, alulra meg némi extra védelmet. A műszakin egyedül a lökhárítót helyettesítő acélcsövekbe kötöttek bele, amit a következő vizsgára már le kell szednie.
A terv az volt, hogy az Al Lisali sivatag "előszobájában" van még egy tiszta placc, ahol megállunk leereszteni a kerekeket, de már előtte elakadtak páran...
...így nyújtva némi látványosságot néhány indiai vendégmunkásnak. A képet nagyon leegyszerűsítve kvázi kasztrendszer van Dubajban. A csúcson a helyiek, akikre tényleg igaz, hogy oda születni kell. Őket követik a jól fizetett, nyugati szakemberek. A kiskereskedelemben és vendéglátóiparban leginkább filippínók dolgoznak. A taxikat, buszokat pakisztániak vezetik, míg az építkezéseken indiaiak dolgoznak.
Míg Murly, a marshalok körelnöke kihúzza a két elakadt autót, Blaze gyorsan leereszti az FJ kerekeit.
Murly marshal autóját Kék Bálnának hívják, leánykori nevén Toyota Land Cruiser Prado. A helyi offroaderek nagy öregje az egyik szakaszon a kezembe nyomta a kulcsot, hogy márpedig menjek játszani. Míg azon igyekeztem, hogy ne borítsam fel, vigyorogva magyarázta a többieknek, milyen sokat kell majd neki fizetnem, ha mégis: csak a tuningra ötvenezer dollárt költött.
Némi késéssel odaértünk a gyülekezőpontra. Miután mindenki leeresztette a kerekeket, kaptunk még egy újabb eligazítást. A csapat végül két részre bomlott, kezdőkre és haladókra.
Bár az FJ Cruiserből maximum annyit néz ki az ember, hogy egy túlméretes, fröccsöntött dömper, a helyiek a Prado mellett erre esküsznek. Gyári állapotában, akár utcai gumikon is neki lehet vele vágni a sivatagnak. Egyedül a manuális váltóról beszélik le az embert, de az automatájáról ódákat zengtek.
A Jeepek megítélése már nem ennyire pozitív. Blaze először csak annyit mondott, hogy nagyon jól teljesít a homokban, de amikor rákérdeztem, hogy mi az a Jeep Rescue Team matrica a Toyotáján, felnevetett: - Állandóan felforrnak!
Fokozatosan nehezedett a terep, de az újoncoknak az igazi kihívás az utcai reflexek levetkőzése. Ha kevés a gáz, nem megy fel. Ha túl sok, elássa magát. Ha erősen fékez, akkor is. Ereszkedésnél pláne óvatosan kell a fékkel bánni, mert akár az orrát is beáshatja egy kezdő vezető.
Állandó volt a rádiókapcsolat, a marshalok mindenkire odafigyeltek, tanácsokat osztogattak, utasításokat adtak. Az üresjáratokban meg egymás autóit szapulták. A kis zászló kötelező minden autóra, mert nagyon könnyen meg tud bújni még egy F650 is a dűnék mögött
-Ne beszélj és ne vigyorogj!- szólt rám Blaze. Meg akartam kérdezni, hogy miért, de ehelyett letüdőztem némi homokot. Nem mintha sikerült volna túlüvöltenem az FJ-t. Blaze ugyanis az egyik dűne oldalában lerúgta, és kilinccsel előre autózta körbe a dombot. Utána vigyorogva közölte: -Ezt hívják homoki driftnek.
A Prado rászolgált a felboríthatatlan jelzőre, hisz volt, amikor két keréken kergette Murly, mindezt egy homokdomb oldalán, nem kis sebességgel.
Az egyik legnehezebb feladat gerincen autózni, többek között mert a más a tapadás a két oldalon. Ahol szélirányban van, ott sokkal puhább a homok, mint a másik oldalon. Végig meg kell tartani a lendületet, mert ha elakad, nagyon nehéz leszedni a gerincről, és akkor is oda kell figyelni, mert könnyű felborulni, és akkor a pörgés meg sem áll a domb aljáig.
A túra részeként megálltunk egy tisztáson, amit a marshalok játszótérnek hívnak. Aki akart, pihent, más a környező dombokat kóstolgatta...Blaze pedig beterített mindenkit homokkal.
A nagy Land Cruiser a helyi népautó, a bevásárlóköpontok parkolói rogyásig vannak velük. Ott jobban is teljesítenek, mert a hosszú tengelytáv miatt a dűnéken rendre elakadnak. Nem is nagyon ajánlják a klubtagok.
Ugyanez igaz a Patrolokra. A marshalok emellett hangsúlyozták, hogy senki se vágjon neki a sivatagnak egyedül, mert ha segítség nélkül szinte lehetetlen az elakadt autót kiásni.
A fehér FJ volt az egyetlen kézi váltós autó a konvojban. A biztonságos haladás titka a lendület megtartása, lehetőleg nyomatékcsúcson. A laza homokon könnyű lefulladni, és akkor kezdődhet a három részes mentés. Először a marshalok rádión adnak tanácsot. Ha az nem megy, beülnek ők. Ha a marshalnak sem sikerül kiállnia, akkor jön a kötél és a csörlő.
Egyszer az életben mindenki próbálja ki!
