Andalúzia, ahogy nem számítasz rá
Museo Automovilístico de Málaga
Amióta fapados repülőjáratokkal lehet fillérekért körbeutazni Európát és egyre bővül a kör a távolságokat illetően, azóta nem számít luxusnak akár Dél-Spanyolországban, Andalúziában eltölteni néhány napot. Nyáron a hőség elől menekülnek fedett helyekre a jónépek, télen pedig a kellemes tavaszi időt kihasználva városnézés közben keresik a turisták hada által még nem agyonlátogatott, különleges látnivalókat.
Amikor az ember körbejárta Malaga egyébként gyönyörű belvárosát, megmászta a két szomszédos dombon tanyázó várat, beszívta a tenger illatát az ultramenővé varázsolt Egyes Mólón, tele a bendő cervezával és tapákkal, akkor új célpontot keres, ahol ezret kattinthat a mobiltelefonnal. Ha még benzingőzzel és/vagy divattal és dizájnnal is be van oltva, akkor ennél jobbat nem fog találni. Nyugodtan el lehet vinni anyut is a Museo Automovilístico de Málaga épületébe, a régi dohánygyárból csodálatosan felújított óriási kiállítótérbe, mert ő sem fog unatkozni.
A körülbelül 7000 négyzetméteren elterülő kiállítás izgalmas keveréke a több évtizedet átölelő, több mint 80 autóritkaságnak, a korban hozzá passzoló divatnak és dizájnnak. A 2010 óta látogatható kollekció João Manuel Magalhaes portugál milliárdos magángyűjteménye és a legérdekesebbek közé tartozik világszerte. Némelyik kiállítási darabot híres kortárs festők és művészek vettek kezelésbe, néhol elképesztő végeredményt produkálva. A néhány eurós belépőért cserébe a látványorgia garantált.
Michael Jackson, Heinrich Himmler, Benito Mussolini, Grace Kelly – néhány név az itt található autók gazdái, használói közül. A divatvonalat többek között Balenciaga, Chanel, Dior, Valentino, Gucci és YSL képviselik.
Már a bejáratnál szembejön egy ilyen lámpákból és rozsdamentes acélból épített installáció. Sejteni lehet, hogy nem egyszerű közlekedési múzeumhoz hasonló élménnyel fogunk találkozni a hatalmas épületben.
Nem éppen egy hippivágen, a neve mégis Flower Power. Rolls-Royce Phantom V 1968-ból, harsány színekkel és mintákkal rendesen körbepingálva egészen mellbevágó élmény, szürreális hatást kelt. Aki azt hiszi, hogy ez a világ talán leghíresebb Rolls-a, a John Lennon-féle Sgt. Pepper-példány, téved, az eredeti egy kanadai múzeum tulajdona jelenleg.
Hotchkiss motorblokk, mint festővászon. A hetvenes évek elejére teljesen eltűnt márkát egy amerikai fegyverkovács alapította Franciaországban, egészen 1954-ig gyártottak autókat, amikor a konkurens Delahaye felvásárolta a céget. Hotchkissekkel nyertek nem egy Monte Carlo ralit a 30-as, 40-es években.
Vízbű’ veszi ki a zokszigént. Hidrogeno vízből nyert elektromos hajtással működő prototípus, 2010-ben Németországban gyártották ezt az egyetlen, Aliennek csúfolt példányt a múzeum számára.
Az 1930-ban gyártott Nash 8 4900 köbcentiméteres, 8 hengeres, 100 lóerős "Ambassador" büszkén ágaskodó emblémája maga is egy időtálló ipari műremek.
Bamba tekintetű amerikai Richmond 1908-ból. Vastag bőrből készült kanapéról lehetett tekerni a lakkozott fakormányt, fonott esernyőtartóval az oldalunkon.
A 30-as években az oldallégzsákot még nem találták fel, így a krokodilbőr ülésekben tespedve csinos üvegbutykosból elfogyasztott itallal lehetett előre tompítani egy esetleg bekövetkező baleset következményeit.
Az első világháború után a megmaradt repülőgép motorokat ilyen módon, gépjárművekbe beépítve is megpróbálták hasznosítani. A francia Marcel Leyat Helicron 2 nevű, 1932-ben készült prototípusából összesen két darab létezik a világon, itt az egyik.
Tombol az art deco. 1938-ban gyártották ezt a Panhard-Levassort, amelynek 2900 köbcentiméteres, hathengeres motorjából 100 lóerőt nyertek ki. Hat évvel azelőtt a Nash V8-asa közel dupla ekkora hengerűrtartalomból hozta ki ugyanezt. Különlegessége a középre helyezett kormánykerék, így a sofőr csajozási hatékonysága duplájára nőtt a két anyósülés segítségével.
A sirályszárnyas Mercedes 300 SL 1956-ban megfelelt a mai szupersportkocsiknak. Korának leggyorsabb szériagyártású autója, a világ második szériában beépített befecskendezéses motorjával, jelenleg is egy vagyont ér, most meg?! Ezekkel a helyes, kockás üléshuzatokkal maximum egy Golf GTI-t lehet eladni.
A Packard Twelve-ben tombol a korabeli pompa, rózsafagyökér és kézzel festett kristálykészlet az úri közönségnek. Ezt a szettet simán el lehet képzelni egy süppedő bőrfoteles szivarszobában is.
El Pampero, eredeti prototípus 1912-ből. Ackroyd báró a Brit Légierő pilótája tervezte és építette, 1000 cköbcentiméteres, kéthengeres motorkájával aszfaltszaggató, 12 lóerős teljesítmény leadására volt képes. A bárót néhány évvel később megölték egy légicsatában.
A Fekete Macska, Jaguar XK120 Roadster 1952-ből. 3500 cköbcentiméteres, 160 lóerős, hathengeres, kétv motorjával és formájával a Londoni Autószalonon 1948-ban tartott bemutatója után óriási sikervárományos volt, ám különböző gyártásindítási nehézségek miatt csak spéttel indult a forgalmazása. Mivel a várólista a típusra két évnél is több volt, így csak a kor legnagyobb sztárjainak, mint Clark Gable-nek vagy Humphrey Bogartnak volt esélye szerezni belőle egy-egy példányt.
A 20-as, 30-as évek autói jó alapnak bizonyultak az elvetemült tuninghoz. Ilyen egyedileg épített, fényezett példányokkal is találkozhatunk, természetesen a legapróbb részletekre is igényesen odafigyelve, ahogy ez az ülés is bizonyítja ezzel a brutál halálfejes rézvasalattal.
Michael Jackson Swarovskival díszített Rolls-Royce-a. A háttérben egy fotó, illetve egy fellépőruha a halhatatlan zsenitől. Ennél kevés hivalkodóbb dologgal lehet helyet változtatni, ami Jackónak a személyiségéhez alapvetően passzolt. Egyébként ő maga is elég gyorsan és sokat vezetett, mert unta, hogy mindenhová kísérettel kell mászkálnia.
Magával ragadó részlet a Packardról. Ezek a szexi ívek, súlyos vasak és krómok úgy tűnik, lassan végleg feladják a küzdelmet és teljesen kihalnak az autóiparból.
Cseh remek. A hátulról gyönyörű, elölről bizarr módon háromszemű Tatra T87 1947-ben maga volt a csoda, erről a kisfogyasztású, magyar formatervezésű, extravagáns típusról egyébként néhány hónappal ezelőtt már megemlékeztünk itt az oldalon.
Unic 1920-ból. A kiállított modell érdekessége, hogy Sonia Delaunay dekorálta az itt kiállított darabot. A francia-ukrán származású kubista festőnő az első nő, akinek a Louvre-ban még életében kiállítottak művét.
Ez az elképesztő gyönyörűség egy Lancia Astura 1938-ból. Van itt ezen kívül egy vér szerinti rokona is, azzal Mussolini parádézott egy ideig.
Valamirevaló autógyűjtemény Ferrari nélkül? Ugyan már. A portugál gyűjtő egy 1956-as 250 GT Speciale-t söpört be, ilyen autók másfél millió dollár körül cserélnek gazdát.
Bukólámpa 1937-ben? Lehetséges! Nem sci-fi, az amerikai luxusautó-gyártó Cord ebben az eszetlenül gyönyörű kabrióban már akkor megcsinálta. Ráadásul mindezt félautomata váltóval, az USA-ban elsőként elsőkerék-hajtással. A típus óriási szenzáció volt a New York utoshow-n az 1935-ös bemutató során.
Mint egy középszerű focicsapat mezén, annyi az embléma ezen a Cadillac Imperialon, mégis valahogy jól áll neki.
Újabb gyöngyszem a tuningrészlegről: La Bomba, az 530 lovas V8-as szörnyeteg orra is fenyegetően tolja a levegőt. Egyébként a múzeumban még arra is lehetőségünk van, hogy akár Grace Kelly limuzinját kibérelve ruccanjunk át Marbellára.
Ezzel a modellel játszotta hattyúdalát a Cord-Auburn-Duesenberg konszern 1937-ben. A gyönyörű, kompresszoros Auburnre és társaira egyszerűen nem volt fizetőképes kereslet a világválság után, így abban az évben le is húzták a rolót.
Absztrakt roncsautó a művészet oltárán feláldozva . Rengeteg installációt találunk nem csupán a divattal kapcsolatban, mert vintage benzinkútoszloptól kezdve cirádás felniken át gyakorlatilag bármivel találkozhatunk a látogatás során.
