40 fokban pörögtetek a pályán, és ez jó
Lenyomtuk 2026 első TC Tréningjét, a biztonság kedvéért olyan tikkasztó forróságban, amilyet rég tapasztaltunk. Szerencsére minden ember és autó kibírta a könyörtelen meleget, és még a vízutánpótlás se fogyott el a műgyantáról. Nagyszerű volt látni, hogy még mindig milyen sokan gondoljátok fontosnak a tanulást, ezt szerintem sose unom meg. Ákossal a Canon tükörreflexesek nézőkéjén át figyeltük, ahogy körről körre egyre jobban nyomjátok. Beszámoló következik.
Közzétéve:
2026. 06. 30. 18:09
Állítsd be, hogy a Totalcar az elsők között legyen a Google-találatokban!
Szeretek fotózni, ezért adja magát, hogy az ilyen eseményekre mindig elhaladok és füstöltetem az öreg DSLR-t. Rengeteg TC Tréningen jártam már az évek során, és az a helyzet, hogy nem tudom megunni. Nem azért, mert újszerű dolgok történnek, hanem azért, mert mindig fantasztikus látni titeket, ahogy fejlődtök, és egyre magabiztosabban oldjátok meg a feladatokat.
A Hungaroring Driving Center pályái közül egyértelműen a rántópad a kedvencem. Pont az történik, amire gondolsz: 30-35 km/h-s tempónál egy nagy fémlap megrántja az autó hátulját, ami ezután a locsolt műgyantán kényszeredett piruettezésbe kezd. Ez azt szimulálja, hogy mi történik akkor, amikor jeges úton megcsúszik az autó hátulja.
A rántópados feladat még fejlett vezetéstámogató rendszerrel se könnyű: a sofőrnek villámgyorsan kell reagálnia, néhány tizedmásodperc után már késő, az autó fara megelőzi az elejét. Aki nem próbálta korábban ezt a feladatot, elsőre általában megpördül, és ez valójában egy jó dolog: tanulságos megtapasztalni, hogy milyen hamar történhet meg a baj. Nyilván itt nincs valós tétje: egy vezetéstechnikai tréningen kontrollált körülmények között, teljes biztonságban lehet csúszkálni.
A fejlődés mindig nagyszerűen követhető: a megfigyeléseim alapján ügyesen hallgattok a profi instruktorok tanácsaira, és egyre gyorsabban, egyre rutinosabban reagáltok. Egészen elképesztő, hogy mekkorát lehet fejlődni egy ilyen rövid, mindössze kétórás tréning alatt. Külön tetszik, hogy aki odajön végül dumálni, mindig kiemeli, hogy mennyire érdekes és hasznos volt a képzés.
Egyébként most mi is próbára tettük magunkat: mivel a céges Skoda 120-asunkkal, vagyis M’Lady Boleslavval érkeztem, Ákossal úgy gondoltuk, hogy ziccer lenne, ha nem néznénk meg, hogy mi történik vele a rántópadon. Minden a sikerünk ellen dolgozott: a Skoda utcai semi-slickeket hord, amik vízen borzasztóak, a kormányműve felháborítóan lassú, ráadásul a motorja is hátul van. Én egyszer se tudtam megfogni, Ákos viszont birtokolt ilyen autót sokáig, így rutinból lehozta, és bár nem egyszerűen, de össze tudta szedni.
A lejtő-emelkedő és a szlalom kimaradt a Skodával, ti azonban azon a két pályán is nagyot mentetek. Pont az volt a helyzet, ami a rántópadnál: a trükkös, váltakozó felületű, egymás után csúszós és tapadós szlalompályán egyre jobb időket futottatok. Ahogy a szintén nehéz, lejtő-emelkedő is egyre jobban ment minden résztvevőnek, a nap végére mindenki javított a dombtetőn mért tempóján. Utóbbinál különösen érdekes volt megfigyelni, hogy mennyit számít, hogy hol hajt az autó és milyen gumi van rajta, a különbségek hatalmasak voltak.
Szinte elrepült ez a brutál meleg vasárnap, és egyértelmű, hogy nem hiába jöttetek: óriási fejlődéseket láthattunk, erre mindannyian büszkék lehettek. Biztos vagyok benne, hogy mindenki jobb sofőrként távozott. Ha ezúttal lecsúsztál, ne aggódj: lesz még 2026-ban TC Tréning, időben jelezzük majd!
