A legdurvább Mini cukorkapirosban

A márkának nemigen voltak hivatalos színei, eddig. Mostantól ha Mini, akkor vörös, fehér és fekete.

Ez a festésdolog persze nem véletlenül jött elő épp most. Leszámítva az évtizedekkel ezelőtti austinos időket, a Mininek még nem volt gyári versenyautója, márpedig az identitást színkombinációkkal jelezni elsősorban itt szokás. Talán el tudtunk volna képzelni jobb összeállítást is – mondjuk British Racing Green alappal –, de a Mini mentségére szolgáljon, hogy a legtöbb ütős színhármas már foglalt. És a lényeg egyébként is az, hogy elkészült a Mini első vérbeli versenygépe, a Countryman WRC, méghozzá a korábban a Subarut, a Ferrarit és az Aston Martint sikerekhez segítő Prodrive műhely közreműködésével.

A Citroen DS3-mal és a Ford Fiestával ellentétben egyelőre semmilyen adat nem ismert, de nagy összegben fogadnék rá bármikor, hogy itt is hiánytalanul megvan a szabályok által maximált 300 lóerő. Ezenkívül csak annyi biztos, hogy a kraft egy 1,6 literes turbómotorból jön, és szekvenciális váltón keresztül szabadul rá az összkerékhajtásra. A Mini, ha lehet, a legjobb pillanatban döntött a ralisport mellett: a szabályok változása miatt most minden résztvevőnek új autót kellett terveznie, így – főleg a Prodrive tapasztalatával a háta mögött – a BMW kisautómárkájának alig van hátránya a Forddal és a Citroennel szemben.

Mindezek ellenére az idén még nem tervez teljes szezont a csapatvezetés: az idén a 13-ból csak 6 versenyen állnak rajthoz. Egyelőre csak egyetlen pilóta személye ismert: a brit Kris Meeke segítheti a fejlesztést, aki korábban a Super 1600-ban és a Super 2000-ben már bizonyította kivételes tehetségét.