Ittas járművezetés kísérlete - a lámpák döntenek el mindent

Idén sem úsztam meg a szokásos éves családi összeröffenést, most éppen húsvétra jutott egy nagy adag. A téma aktualitása miatt - stílusosan két pálesz közöttt - hamar felmerült az ittasság és a járművezetés kapcsán a legégetőbb kérdés: honnantól számít büntetendőnek, ha betintázva ül volán mögé a sofőr?

2012 óta a jogalkotó szigorúbbra vette a figurát ezen a területen

Korábban az ittas járművezetés kardinális eleme volt az alkoholos befolyásoltság ténye. Nem csak azt kellett vizsgálni, hogy fogyasztott-e a sofőr alkoholt, hanem azt is, hogy az milyen konkrét hatással bírt a szervezetére, mennyire lett tőle részeg. Ez a megközelítés néha azt eredményezte, hogy 0,9-1,1 ezrelék véralkoholszinttel is felmentésre került az autós, mert fizikai jelét nem mutatta az alkoholos befolyásoltságnak. 

Az úgynevezett zéró tolerancia elvével ez azonban nem volt összeegyeztethető, a törvényhozó ezért 2012-től áttért az objektív értékelésre: akinek a szervezetében szeszes ital fogyasztásából származó alkohol van, az nem vezethet akkor sem, ha szubjektíve jól bírja a kiképzést és nem mutatja részegség jeleit. Ezt pedig azzal nyomatékosította, hogy lebukás esetén kötelezővé tette a járművezetéstől eltiltást. A jogsi tehát mindenképpen ugrik, még az úgynevezett próbára bocsátás sem alkalmazható ilyen esetben. 

Az önhibából eredő ittas állapot a tudatzavar speciális változata, amelyre a törvény felelősségi vélelmet határoz meg. Az elkövető így teljes büntetőjogi felelősséggel tartozik amiatt, hogy saját maga idézte elő a módosult tudatállapotát. Jó tudni, hogy ittas járművezetés esetén az alkoholista életmód okozta függőség sem ad lehetőséget enyhébb szabályok alkalmazására. 

Honnantól vezetés a vezetés?

Az ittas járművezetésnél a legfontosabb eldöntendő kérdés, hogy mi minősül vezetésnek. A joggyakorlat egységes abban, hogy jármű vezetésén a jármű haladásához nélkülözhetetlen vezetéstechnikai teendők elvégzését érti. Ide értendő a jármű mozgásba hozatala, majd irányítása, az azt hajtó gép vagy berendezés működtetése. Fontos azonban, hogy ennek helyváltoztatási céllal kell történnie, a ténylegesen megtett távolság (út hossza) viszont nem számít.

Mivel szándékos bűncselekményről van szó - véletlenül ugyanis nem lehet ittasan vezetni - fontos az elhatárolási kérdések tisztázása is, a szándékos deliktumoknak ugyanis a kísérlete is büntetendő! Kísérlet az, amikor a sofőr a cselekményt megkezdi, de nem fejezi be. Például, amikor beindítja az autó motorját, de még azelőtt lefülelik a rendőrök, hogy érdemben vezetni kezdene.  

A joggyakorlat ökölszabályként a motor beindításához párosítja a kísérlet megállapíthatóságát, azonban rengeteg kivételt is nevesít. Például, ha az ittas sofőr nem tudja a slusszkulccsal beindítani az autót és betolásos módszerrel hozza mozgásba, akkor is ittas járművezetés kísérlete miatt kell felelnie, ha a motor végül mégsem röffen be. Ellenben, ha az ittas tolvaj próbálja ellopni a járművet a gyújtáskapcsoló vezetékeinek összeérintésével, de nem jut eredményre és az autó emiatt nem mozdul el, ittas járművezetés kísérlete sem állapítható meg. 

Olvasónk esete ennél is érdekesebb sztorit vonultat fel. Történt ugyanis, hogy egy jól sikerült házibulit követő szükségszerű magányos takarítás során - az enyhe fokú intoxikáltság eredményeképpen - hajnali 3 óra körül kizárta magát a lakásából télvíz idején. Egy szál neglizsében, telefon nélkül, annak rendje és módja szerint. Szerencséjére az autó kulcsa a zsebében lapult, így a szemeteszsákok kukába dobását követően adta magát a helyzet: pár órát a lakás előtt parkoló autóban kell töltenie, amíg meg nem érkezik a felmentő sereg. 

A csípősen hideg időjárás miatt első dolga volt az autó motorjának beindítása, majd a fűtés és az ülésmelegítő bekapcsolása következett volna. Mivel szomjas sem volt és a sötétben sem látott igazán, felkapcsolta az autó helyzetjelző lámpáit is, hogy jobban lássa a kezelőszerveket-kapcsolókat. Miután végzett a kabin komfortossá tételével, hátradőlt volna egy kis detoxikáló lazuláshoz, a pihenést viszont megzavarta az ablakon kopogó rendőr: Jó reggelt kívánok, közúti ellenőrzés! 

Az intézkedő rendőrök nem lacafacáztak, szondát fújattak, majd előállították az autóst további vér- és vizeletvizsgálatra. Utóbbi hiába mantrázta, hogy ő egyáltalán nem vezetett, a fogaskerekek már mozgásba lendültek. Végül bíróság előtt kellett megvédenie igazát. Kezdetben nem állt jól a szénája, ugyanis a beindított motor és a felkapcsolt helyzetjelző lámpák miatt az ügyészség azon az állásponton volt, hogy ha ez nem ittas járművezetés kísérlete, akkor semmi sem az. 

Az eset összes körülményét megvizsgálva arra jutott, hogy az autós érvelése valós, a tényleges helyváltoztatási (járművezetési) szándék pedig hiányzott. A döntés indokolásában kifejtette a bíróság, miszerint a vezetés fogalmi körébe vonható a jármű mozgásba hozatala, valamint a már mozgásba hozott járműnek az irányítása, az azt hajtó gép vagy berendezés működtetése.

Ez a két mozzanat – általában – a cél és eszköz viszonyában áll egymással, ugyanis a beépített erőgép, a motor üzembe helyezése jellemzően a helyváltoztatás, a haladás érdekében történik. Ennek alapján nem állapítható meg a bűncselekmény elkövetése abban az esetben, ha a motort nem helyváltoztatás céljából, hanem például a fűtés vagy a rádió beindítása végett hozzák működésbe.

Ennek azért van kiemelt jelentősége, mert a helyzetjelző világítás és a nappali menetfény elsődlegesen arra szolgál, hogy a jármű fizikai helyzetének észlelhetőségét segítse elő a többi közlekedő számára, a vezetéshez eredendően nem járul hozzá. Arra a tompított- és távolsági/ködfényszórók valók, amelyek elsődleges rendeltetése az úttest vezető előtti részének megvilágítása éjszakai viszonyok között annak érdekében, hogy a sofőr láthassa a befutni tervezett útszakaszt.

A bíróság ezen körülményeket is mérlegelte, amikor megállapította, hogy az időjárás elől menedéket kereső sofőr szándéka nem terjedt ki az autó vezetésére, helyváltoztatási cél nem merült fel a motívumok között. Fentiek miatt bűncselekmény hiányában a bíróság megszüntette az eljárást. 

A szemfülesek pár sorral korábban már meg is fogalmazták a legfontosabb kérdést: Mi van az automata világításkapcsolójú autókkal, ahol a gyújtás ráadásával vagy éppen a motor indításával egyidejűleg a tompított fényszórók is felkapcsolnak? Jogos a kérdés, a válasz pedig triviális. Át kell pöccinteni a kapcsolót AUTO (adaptív világítás) módból "helyzetjelző" állásba.