Ő még nem tudja, de beleálltam egy online csalóba I.
Átvert egy csaló az interneten? Ne ijedj meg, jelentsd fel!
Az online csalások világa eléggé zavaros terep, a hatóságok figyelmének megosztottságát a bűnözők rendre ki is használják. Az, hogy megússzák-e, viszont már az átverteken is múlik.
Bemutatok nektek egy konkrét internetes átverést, amiben a trükköző egyelőre azon nevetgél, hogy úgysem éri utol se a hatóság, se az átvert vevő. Azt még nem tudja, hogy mekkorát tévedett. Az online csalások témája most különösen aktuális. A portyázó kiberbűnözők azonban nemcsak a bankszámlákat célozzák, az autókereskedelem és az online piacterek (például Facebook Marketplace) is közkedvelt játszóterük.
Az újságírásnak van egy olyan vetülete, hogy be kell vállalni bizonyos dolgokat, amiktől mindenki ódzkódik. Ezen logika mentén én most azt is végigjátszom, milyen egy potenciális csalóval üzletelni, aztán rendőrségre-bíróságra járkálni miatta, hogy nektek már ne kelljen végigzongorázni egy ilyen bonyolult jogi eljárást.
Általános tévhit, hogy amennyiben kicsi tétben - 50 000 forintos értékhatár alatt - megy a gyanútlan és jóhiszemű vevők átverése-lehúzása, akkor csak szabálysértéssel kell számolnia a kibertérben garázdálkodó bűnözőknek. Emiatt a többség nem is tesz büntetőfeljelentést, amikor átverik. Ez viszont óriási hiba, hiszen így az idők végezetéig folytathatják a csalássorozatot a csalárd bűnözők.
A valóságban azonban nem kell sok ahhoz, hogy a rendőrség komolyabb bűncselekmény (csalás) miatt csípje nyakon a bűnelkövetőket. Az ugyanis a legritkább esetben szokott előfordulni, hogy egy átverésnél-csalásnál megálljanak a kapzsi tolvajok.
A jog erre azt mondja, hogy amennyiben a szabálysértési értékhatár (50 000 forint) alatti csalásokat üzletszerűen követi el a bűnöző, akkor már büntetőjogi szankciókkal kell szembenéznie, amiből akár letöltendő börtön is kerekedhet.
Az üzletszerűség annyit jelent, hogy a csaló ugyanolyan vagy hasonló jellegű bűncselekmények elkövetése révén rendszeres haszonszerzésre törekszik
Rendszeres a haszonszerzésre törekvés, ha a csaló mások megkárosítását és átverését jövedelemszerző forrásnak tekinti. Igazából az számít, hogy a cselekmények elszigeteltek, alkalomszerűek, vagy a rendszeres haszonra törekvés – mint életmód – összekapcsolja-e azokat.
A rendszeres haszonszerzésre irányuló szándék vonatkozásában következtetési alap lehet a személy életvitele, annak bűnöző jellege, jövedelmi helyzete, illetve a bűncselekményből származó haszon betöltött vagy betölteni szándékolt szerepe megélhetése biztosításában.
Vagyis aki abból él, hogy másokat átver az interneten, az akkor is évekre börtönbe kerülhet, ha csak kicsiben tolja a bulit
Emiatt pedig egyáltalán nem mindegy, hogy az átvert vevők szó nélkül lenyelik-e a kárt, vagy feljelentést tesznek a rendőrségen. Utóbbi azért is célszerű, mert elegendő két, kis összegű csalás ahhoz, hogy a büntetőbíróság teljes vasszigorral kezelje a dolgot és évekre londoni nyaralásra utalja be a túlzott magabiztosság hibájába eső kártevőt. Ott pedig nem lesz mások kontójára cipizés, csak dobizás!
Sőt, az is megalapozhatja az üzletszerűséget, ha a csalót korábban egy másik (ugyanolyan vagy hasonló) ügyben már szabálysértési bírsággal sújtotta a rendőrség-bíróság, de még egy folyamatban lévő ügy is elég ehhez. Egy konkrét, nagyon extrém ügyben a Kúria azt is leszögezte, hogy az üzletszerűséghez egyetlen bűnelkövetés is elégséges lehet.
A csalás megállapíthatóságához pedig csak annyi szükséges, hogy az elkövető jogtalan haszonszerzés végett mást tévedésbe ejtsen vagy abban tartson, és ezzel kárt okozzon
Például, ha azt állítja a csaló, hogy van egy eladó terméke, amit pénz ellenében megküld postán, majd az utalást követően nem küld semmit, a vevő érdeklődésére pedig csak kifogásokat gyárt a kutyát szülő macskáról és a váratlan kórházi ellátásáról, akkor már le is főtt a búcsúkávé!
Ilyenkor az átvert vevőnek semmi más dolga nem akad, mint online feljelentést tenni a rendőrségen. Ha legalább két ilyen feljelentés beérkezik, vagy a csaló korábban már bebukott egy átveréssel (de még megúszta egy szabálysértési pénzbírsággal), akkor vége is a dalnak, a következő performanszát büntetőbíróság előtt kell majd előadnia.
Hogy mibe ártottam magam az oknyomozó újságírás oltárán, azt a folytatásból megtudhatjátok. Megígérem, hogy izgalmas lesz. Előzetesen legyen elég annyi, hogy a Facebook egyik (ellenőrzött tagokat tömörítő!) adásvételi csoportjában lőttem magamnak egy potenciális nagyvadat, a rendőrségi eljárást pedig már be is röffentettem. Az már csak a hatóságon múlik, hogy mit hoz ki belőle.
Azt megígérhetem nektek, hogy ez a jómadár nem fogja megúszni a dolgot, hiába pózol kiskorú gyermekekkel az online térben a vevői bizalom megszerzése céljából. Sőt, azt is elmesélem majd, miként szerezheti vissza az elcsalt összeget az átvert vevő. Erre a verébre ágyúval fogunk lőni, elvi kérdésekben nem foglalkozunk az arányossággal! S. Sándor, bácsalmási lakos, most érdemes felkötni a gatyát!
Figyelem, csak akkor írj, ha elfogadod, hogy a történeted feldolgozhatjuk.
