Kettős mérce? Ezért büntetik súlyosabban a rendőrgázolást
Most akkor min múlik, hogy az autóval embereket elgázoló ámokfutó milyen büntetést kap?
Közzétéve:
2026. 07. 13. 06:03
Állítsd be, hogy a Totalcar az elsők között legyen a Google-találatokban!
A népharag újabb löketet kapott múlt héten. Hétfőn kiderült, hogy a buszmegállóban várakozó idős hölgy halálra gázolása „csak” gondatlan baleset a nyomozóhatóságok szerint, a csütörtöki éjszakai rendőrgázolást viszont már szándékos emberölési kísérletként kezelik… Laikusként egyből adja magát az álláspont: A „mikutyánkölke”-effektus itt is dolgozik, amikor a sajátjukról van szó, akkor értik miről beszél a népharag. Hát mi a fene folyik itt az igazságszolgáltatásban?
Logikusnak logikus a felháborodás, jogosnak viszont egyáltalán nem jogos!
Aki a felháborodása nyomán szeretné megérteni a háttérben futó miérteket és hogyanokat, az karoljon most virtuálisan belém, beúszunk a szándékosság-gondatlanság jogi mélyvizébe és nyelünk is egy jó nagy adagot a szennyléből.
Egyszerű példával kezdem, sajnos ez most nem tud autós lenni. Mindennapos eset, az egész hetes meló fáradalmait leeresztendő isztok egyet a gyerekkori cimborákkal a kedvenc lokálotokban. 20 éves barátságok, nagy egyetértés, jó hangulat és persze némi tudatmódosító lőre. Aztán az egyetemi cimbi kissé elragadtatja magát és szerelmi bánatában becsmérlő megjegyzéseket kezd tenni az édesjóanyádra. Nem cifráznám, empirikus tapasztalatokat oszt meg, de a stílus és a forma megálljt parancsol. A szép szóra nem hallgat, valami drasztikusabb beavatkozás kell. Már éppen elhagyná a száját a k*rva szó, amikor a tettek mezejére lépsz. Semmi extra, egy nyitott tenyeres parasztlengő indul útjára nevelési célzattal, de csak az a közepesen erős, csattanós pofon jellegű. Tudja már a cimbi, kiről miket mond alapon! Kevesebbért is csattant már pofon itt, meg máshol is.
Az események folyása azonban tragikus hirtelenséggel bedurvul. A cimbi összeesik, mint a rothadt nád, nem mutat életjeleket. Valami nagy gáz van, nem viccből csinálja. Basszameg, nem lélegzik! Valaki hívja a mentőket az Istók lova rúgja meg! Jézusom, meg ne haljál már! Megpróbálod újraéleszteni, de semmi. A kiérkező mentők már csak a halál beálltának tényénet tudják feljegyezni az adatlapra. Hullaszállító, rendőrség, kihallgatás. Mi a túró folyik itt? – kérded értetlenül.
Az igazságügyi orvosszakértő a boncolás után közli, hogy a cimbinek általa sem ismert, diagnosztizálatlan agyi ödémája volt, a pofon pedig befiniselte a Teremtő munkáját. Az érrög elzárta az agyi ütőeret, a szakszerű és gyors orvosi beavatkozás sem menthette volna meg az életét. Mindezt egy nevelési célzatú, közepesen erős pofontól.
Na! Ha a népharag és az igazságosság felől közelítünk, akkor csak az eredményt nézzük. Megöltél egy embert, ráadásul szándékos fizikai erőszak útján. Szándékos emberölés lesz a vád, 5 évet minimum ülni fogsz, ráadásul börtönben, nem lesz sétagalopp. Aztán harsoghatod bele a világba, hogy „de hát ez igazságtalan, én nem akartam megölni!” Nyilván nem, tudják ezt a többiek is, csak hát senkit nem érdekel, az igazság az első. És ez így igazságos a néplélek szerint. Használt ekhós szekeremet protézisre cserélném (fogat-fogért) jeligére.
Vagy nézhetjük jogászszemmel is
Azért ez nem mindennapos eset, az elkövető pedig nyilván nem akarta kioltani a cimbije életét, csak egy nevelési célzatú pofont osztott ki neki. Arról sem ő, sem más nem tudhatott, hogy az áldozat feltáratlan egészségügyi állapotában egy sima pofonba is belehalhat. Ne durvuljunk már, ez „csak” halált okozó testi sértés maximum. Hosszú tárgyalás, jogi bikkfanyelv a praeterintencionális (szándékon túli) bűncselekményekről, végül 2 év felfüggesztett szabadságvesztés. Máris közelebb áll a valósághoz a jogi minősítés és az ítélet… Ugye, hogy ugye? Naugye!
Eddig megvagyunk? Akkor folytatom. A halálos kimenetelű közlekedési baleseteknél is ismeri a jog ezt a logikát, csak ott úgynevezett „limitált veszélyeztetési szándék” címszóval alkalmazza. Ahogyan ebben a cikkben is kihangsúlyoztam, az (i)gazságszolgáltatás ilyenkor nem a cselekményt (pofon, gázolás) minősíti, hanem az eredményt (halál bekövetkezése) helyezi perspektívába.
A csütörtöki rendőrgázolás azért lett emberölés kísérlete, mert az ámokfutó autós menekülési célja magában foglalta az ezt megakadályozni szándékozó járőr esetleges halálát is.
A sofőr ilyenkor általában úgy gondolkozik, hogy én mindenképpen el fogok innen menekülni, a rendőr meg ugorjon csak félre! Ha nem teszi, az az ő baja, ha belehal, hát belehal. Ezt hívja a nemzetközi szakzsargon „nonchalant” attitűdnek. Ez a szintű nemtörődömség és közöny az, ami megalapozza az emberölési szándék gyanúját.
Ezzel szemben egy közúti ámokfutás alkalmával a gyorshajtó nem töpreng ilyesmiken
Ő csak száguldozni-versenyezni akar, az esetleges balesetre (főleg annak kimenetelése) csak érintőlegesen gondol, akkor is csak úgy, hogy nem lesz semmi baj, jól vezetek, a gép is penge, megoldom a váratlan helyzeteket is. Aztán persze lesz, de a sofőr ezt se nem kívánja, se nem akarja.
A helyzet amiatt lesz rettentően bonyolult, hogy a közhiedelemmel ellentétben nem csak a szándékos-gondatlan ellenpárok játszanak, az elkövetői célzat ennél sokkal árnyaltabb formákat tud felvenni.
I. SZÁNDÉKOSSÁG (Dolus)
A szándékosságnak két formája van, attól függően, hogy az elkövető kívánja vagy belenyugszik a következményekbe.
1. Dolus directus (Egyenes szándék)
Az elkövető előre látja cselekményének következményeit, és azokat kifejezetten kívánja. A hangsúly a célzaton és az akarati elemen van: a célja pontosan az eredmény (pl. a sértett halála vagy a dolog eltulajdonítása) elérése. Képlet: Tudja + Kívánja
2. Dolus eventualis (Eshetőleges szándék)
Az elkövető előre látja cselekményének lehetséges következményeit, de azokat nem kifejezetten kívánja, viszont a megvalósulásukba belenyugszik. Nem tesz semmit a következmények elhárításáért, közömbös irántuk. Képlet: Előre látja + Belenyugszik.
II. GONDATLANSÁG (Culpa)
A gondatlanság két formája a luxuria és a negligentia. Kulcsfontosságú, hogy a gondatlanság csak akkor büntetendő, ha azt a törvény külön rendeli (míg a szándékosság általánosan büntetendő).
3. Luxuria (Tudatos gondatlanság / Könnyelműség)
Az elkövető előre látja cselekményének lehetséges káros következményeit, de könnyelműen bízik azok elmaradásában. A bizakodása nem alaptalan ábrándozás, hanem valamilyen reális okra alapozza (pl. a saját rutinjára, külső körülményre), ám ez a számítása végül hibásnak bizonyul. Képlet: Előre látja + Alaptalanul (könnyelműen) bízik az elmaradásában.
Példa: Egy tapasztalt sofőr nagy sebességgel előz egy beláthatatlan kanyarban, mert úgy gondolja, múltkor sem jött senki, és úgyis elég gyors az autóm, hogy korrigáljak, de végül mégis balesetet okoz.
4. Negligentia (Hanyag gondatlanság / Hanyagság)
Az elkövető a következményeket azért nem látja előre, mert a tőle elvárható figyelmet vagy körültekintést elmulasztotta. Itt a tudati elem teljesen hiányzik a bűncselekmény elkövetésekor, de a jog elvárta volna, hogy felismerje a veszélyt. Képlet: Nem látja előre + Elvárható lett volna, hogy előre lássa.
Példa: Egy orvos rutinműtét közben nem számolja meg a tamponokat, és benne felejt egyet a betegben. Eszébe sem jutott, hogy ez megtörténhet, de a foglalkozási szabályok alapján kötelessége lett volna figyelni rá.
Ahogyan az élet minden területén, a fajsúlyos dolgok itt is az átjárókban, az ajtókban tobzódnak!
Az Aston Matrin-os, az Árpád-hídi, meg a Dózsa György úti gázolók esetében közös, hogy mindannyian a luxuria (tudatos gondatlanság-könnyelműség) bűnébe estek és nem volt szerencséjük sem. Az élet realitássá tette a balesetet és abba bele is haltak vétlen áldozatok.
A kaposszekcsői rendőrgázoló viszont eshetőleges szándékkal (dolus eventualis) hajtott neki a járőrnek, az esetleges halálos eredmény iránt pedig teljes közömbösséggel viseltetett. Valóban hajszálnyi a két tudatállapot közötti különbség, de van.
Ami pedig létezik, azt a büntetőeljárásban meg is kell vizsgálni. Ha pedig az elkövető szándéka az enyhébb forgatókönyvet igazolja, akkor annak megfelelően kell a cselekményét is minősíteni, a büntetés pedig nyilván ehhez igazodik. A kaposszekcsői rendőrgázolást emiatt nem lehet gondatlan balesetként kezelni emberölési kísérlet helyett.
Nem azért, mert az áldozat hivatalos személy volt és olyankor a vasököl is oda csap, ahova köll!
Szóval értem, amit a népharag harsog és kihámoz az események folyásából, csak a miértek ismeretében akkor sem tudnék vele kánonban hőzöngeni, ha akarnék. Mert a jogszolgáltatás „minősítési” részében mindenkinek félre kell tennie az igazságérzetét. Az egy másik kérdés, hogy milyen eszement marhaságokra tud ez néha vezetni és alkalomadtán bizony törvénysértő döntésre is tud belőle jutni a hatóság.
A kaposszekcsői rendőrgázolás elkövetője szombat délután rendőrkézre került. Nem lennék a helyében, komoly büntetésre számíthat. De nem amiatt, hogy rendőrt gázolt el, hanem amiatt, amilyen célból és szándékkal tette. A letöltendő szabadságvesztést sem igazán úszhatja meg, szándékos emberölés úgynevezett "befejezett" kísérleténél (amikor el is üti a gyalogost az autós) ez alap. Mert az, hogy a rendőr nem halt bele a sérüléseibe, a vakszerencse jótékony hatása volt csupán. A jogosítvány nélküli (eltiltás hatálya alatti) vezetés már csak a cseresznye lesz a habon.
A lényeg az, hogy a szerencsére nem halálos kimenetelű kaposszekcsői gázolás akkor is szándékos emberölés kísérleteként szerepelne a hírekben, ha civil állampolgár lett volna az áldozat és a győri halálos gázolás akkor is gondatlan balesetként vonulna be a jogtörténelembe, ha rendőr várta volna éppen ott a buszt.
Itt tart most a jogtudomány a közlekedési bűncselekmények elhatárolását és minősítését illetően. Ezen persze lehet változtatni a népharag nyomására, csak nem biztos, hogy érdemes.
Csőbe húzott a kereskedő? Szédítenek a szervek? Sunnyog a biztosító? Ha úgy érzed, hogy neked van igazad, de mégis lepattintanak a nagykutyák, jelentkezz és írd meg történeted KÉPEKKEL/VIDEÓKKAL együtt a drtakacs@mail.totalcar.hu-ra.
Figyelem, csak akkor írj, ha elfogadod, hogy történeted feldolgozhatjuk.
Címlap- és borítókép: Police.hu
További cikkeink
Címlapról
