Gyorshajtani csak szándékosan lehet, igaz?
Akkor, ha közben valaki véletlenül belehal a mutatványba, miért lesz mégis gondatlan az egész?
Közzétéve:
2026. 07. 07. 06:14
Állítsd be, hogy a Totalcar az elsők között legyen a Google-találatokban!
A közvélemény alaposan háborog a győri Aston Martin-os baleset fejleményein. A gépjármű igazságügyi szakértő szakvéleménye és az ügyészség vádirata szerint a halálos kimenetelű balesetet okozó férfi gyorshajtott Győr belterületén, a gyorshajtása pedig közvetlen ok-okozati összefüggésben áll az áldozat halálával. Jogosan merül fel a kérdés: Ha szándékos volt a gyorshajtás, akkor hogy hozott ki ebből az (i)gazságszolgáltatás gondatlan bűncselekményt, a hozzá tartozó enyhébb büntetési tételekkel?
Most akkor lehet gondatlanul is gyorshajtani?
Az ügy előzményeit itt olvashatjátok. A tegnapi előkészítő tárgyaláson a vádlott elismerte felelősségét, a gyorshajtás tényét és annak – szakértői véleményekben rögzített – mértékét viszont vitatja. Emiatt az ügy tárgyalás tartásával folytatódik majd. De nekem most nem is ez a büntetőeljárási rutin keltette fel az érdeklődésemet, hanem a népharag felzúdulása: egy ilyen száguldásból kikerekedett gázolás miért az enyhébb (gondatlan) bűncselekménynek minősül? Jogi bikkfanyelvre visszafordítva, ez miért halált okozó közúti baleset gondatlan okozásának vétsége és miért nem halált okozó (szándékos!) közúti veszélyeztetés bűntette? Már azon kívül, hogy előbbihez enyhébb büntetési tételeket társít a törvény, az meg egyes vélemények szerint alapból jár annak, aki oly környezetből származik, ahol a pénz az ultima ratio mundi és Honoré de Balzac menjen a fenébe, amiért le merte írni, amit le mert írni a törvények/erkölcsök és a pénz viszonyáról.
Tegyük ezt tisztába, mert a jognak továbbra sincs köze a logikához!
A Győri Járási Ügyészség a vádiratban halálos közúti baleset gondatlan okozásának vétsége miatt emelt vádat a sofőr ellen. Ez a jogi minősítés azt takarja, hogy az ügyészség a nyomozati iratokból arra a következtetésre jutott, miszerint a sofőr bár szándékosan szegte meg a KRESZ szabályait (jelentős sebességtúllépés, irányváltoztatás), a legsúlyosabb következménybe, az idős asszony halálába nem nyugodott bele, azt gondatlansága okozta. Magyarul nem azért gyorshajtott, hogy direkt megölje a buszmegállóban várakozó áldozatot.
A magyar jogrendszerben a közúti veszélyeztetés és a közúti baleset okozása közötti döntő különbség a sofőr szándékában rejlik. Bár a köznyelv előszeretettel és gyakran nevezi az extrém gyorshajtást „veszélyeztetésnek”, a jog szigorú határvonalat húz közéjük.
Mi a különbség?
Közúti veszélyeztetés: Ez mindig szándékos. A sofőr direkt azért szegi meg a KRESZ szabályait, hogy más életét vagy testi épségét közvetlen veszélynek tegye ki. Tipikus esete ennek a büntetőfékezés és a másik járműre-személyre való kormányráhúzás.
Közúti baleset okozása: Ez mindig gondatlan. Bár a sofőr szándékosan szeg KRESZ szabályt (mondjuk gyorshajt), de a saját- és a jármű képességeibe vetett, később alaptalannak bizonyuló bizalma miatt könnyelműen bízik a baleset elkerülésében, elhárításában. Tehát sem a veszélyhelyzet manifesztálódását, sem a baleset bekövetkezését (gázolás) nem akarja. Ezt hívja a jog tudatos gondatlanságnak (luxuria).
Most akkor ilyen esetben nem lehet súlyosabban büntetni a gázolót?
Sajnos nem. Pegid tényleg igaz, hogy magát a gyorshajtást, mint szabályszegést csak és kizárólag szándékosan lehet elkövetni. Nem lehet véletlenül százzal repeszteni a városban. A büntetőjog azonban az ilyen baleseteknél valójában a gázolást, mint halálos kimenetelű eredményt minősíti. Az elhatárolás alapja pedig nem más, mint a sofőr szándéka, hogy az pontosan mire is terjedt ki. A magyar büntetőjogban ez megkerülhetetlen, az úgynevezett alanyi oldalt (szándékos vagy gondatlan-e) a tényállás legfontosabb elemére kell vetíteni. Az pedig az áldozat halála. Ebben a viszonyrendszerben a gyorshajtás az okozó magatartás, az áldozat halála pedig az az eredmény, amit még maga a sofőr sem kívánt soha.
Itt tehát nem az a lényeg, hogy mit látott előre a gépjárművezető.
Azt nyilván átfogta a tudata, hogy a maximális megengedett sebesség azért 50 km/h azon az útszakaszon, mert felette haladva akár valaki bele is halhat a szabályszegésébe. Itt az számít, hogy bízott-e a következmények elmaradásában, vagy belenyugodott azokba.
A védelem ilyenkor rendre azzal érvel, hogy hát az autó vezetője nyilván nem akarta egy gyorshajtás miatt összetörni sem az autóját, sem magát, meghalni sem szeretett volna érthető okokból, mást megölni meg pláne nem. És azért adjuk meg a védelemnek, ami jár: Tényleg életszerűtlen, hogy valaki úgy trepnizze meg kicsit a gépsárkányt, hogy „Na most ebbe jól beledöglünk mind, de hát egyszer élünk apukám!” Ezt támasztja alá az inkriminált ügyben az is, hogy a sofőr a dynomen helyzet valóságba hajlásának alkonyán a fékre lépett, megpróbálta elhárítani a veszélyhelyzetet. Aki kifejezetten ölni vagy meghalni vágyik az autója útján, az ilyenkor a gázt tapossa a lemez horpadásáig. Mert sajnos olyat is látott már a világ.
Az ügyészség viszont úgy látja, hogy erről itt nem volt szó.
Volt már olyan, hogy volt róla szó. Olyankor az ügyészség és a bíróság már nem is mindig ragaszkodnak a közlekedési bűncselekményekhez, lazán emberölésként vagy emberölési kísérletként ítélik meg az ügyet. Két ügytípus is eszembe jut.
Az egyikben rendre az őket üldöző rendőrök elől menekültek az autósok és az eléjük kiálló rendőrt fékezés és irányváltás nélkül halálra gázolták. A sofőrök mindig azzal védekeztek, hogy abban bíztak, miszerint a járőr majd elugrik. A Kúria viszont leszögezte az ilyen esetekben, hogy aki egy előtte álló, észlelhető ember felé gyorsítva hajt egy többtonnás autóval, az pontosan tisztában van azzal is, hogy amit tesz, az halálos következménnyel is járhat. Ha ennek ellenére sem fékez vagy vált irányt, akkor belenyugszik a halálos eredménybe, ez pedig jogilag már szándékos emberölés.
A másik ügytípus is a menekülő sofőrök tollából származik, csak ott nem az üldöző rendőrök, hanem a vétlen járókelők az áldozatok. A menekülő sofőr az egyik ilyen konkrét esetben 100 km/h sebességgel hajtott át a piros lámpán, egyenesen a zebrán átkelő gyalogosok közé, mindezt fékezés nélkül. Itt az alapozta meg az emberöléssé minősítést, hogy a sofőr menekülési célja a tudatában teljesen felülírta az általános életvédelmi parancsot. Mindenáron menekülni akart, akár mások életének árán is. Ez a totális közöny pedig már megalapozta a szigorúbb jogi minősítést.
Innen nézvést pedig továbbra is az ügyészségnek van igaza. Az Aston Martin sofőrje nem menekült senki elől, nem látott maga előtt senkit sem, akit halálra kívánt volna gázolni és a megcsúszást-kisodródást követően próbált fékezni-korrigálni. Szóval bármennyire is azt harsogja az igazságérzetünk, hogy Cs. Dávid egy gyilkos, jogi értelemben nem az. Mint mondottam volt az elején, a jognak nincs élő kapcsolata a logikával.
A jog nem igazságot szolgáltat, hanem jogszabályokat alkalmaz
Bármennyire is bicskanyitogató ez a valóságban, az ügyészség valóban a hatályos Btk. száraz logikáját követi, amikor nem gyilkosságként kezeli az esetet. Ha a jog a népharag vagy a tiszta morál alapján ítélkezne, az a jogállamiság alapjait (a kiszámíthatóságot) rombolná le – még ha ez a konkrét esetben mérhetetlenül igazságtalannak is tűnik.
Csőbe húzott a kereskedő? Szédítenek a szervek? Sunnyog a biztosító? Ha úgy érzed, hogy neked van igazad, de mégis lepattintanak a nagykutyák, jelentkezz és írd meg történeted KÉPEKKEL/VIDEÓKKAL együtt a drtakacs@mail.totalcar.hu-ra.
Figyelem, csak akkor írj, ha elfogadod, hogy történeted feldolgozhatjuk.
Borítókép és címlapkép: Móvár Press
