Miért öletitek meg magatokat, biciklisek?
Elcsaptak előttem egy biciklist a Clark Ádám téren. Alig pár perccel azelőtt történhetett, hogy odaértem. Csak a vérző fejét láttam, ahogy ott feküdt stabil oldalfekvésben, meg az aggódó arcokat fölötte. Odasütött a nap, langyos lehetett az aszfalt, de rücskös és kemény is, különben nem lett volna vértől ragacsos a haja. Már hallatszott a mentő vijjogása az alagútban, amikor megkerültem a körforgalmat, és nehéz szívvel gurultam tovább a szerkesztőség felé. Utálok ilyesmit látni, még mindig szarul érzem magam, pedig semmit nem követtem el.
