fikció - Totalcar

Ne bántsd az ünnepi sofőrt

Képzelt szájbarágó azokról, akik minden kanyar előtt fékeznek, és a megengedett sebességnél lassabban mernek menni.

Gyűlölsz, de leszarom

Szemedben csak egy gazdag pojáca vagyok. Nagyvállalkozó apuci elkényeztetett fiacskája - valószínűleg ez fut át az agyadon, ahogy a Jászainál állsz a zebránál a munkából hazafelé tartva, én pedig pár centire elhúzok a térded mellett, ahogy épp kielőzöm a sort a buszsávon. A híd közepére már alig látszik valaki a Vantage visszapillantójában: magam mögött hagyom a V8 üvöltését, kinyújtom a bal karom, az arany Jaeger-LeCoultre-öt pedig körbetáncolja a menetszél. Irigyelsz? Pedig hidd el, az én életem sem mindig könnyű.

Ja, régen A8-am volt, de továbbléptem. És te?

Megint azt álmodtam, hogy beletört a seggembe a tű. A tű, érted? Ötven múltam tavaly. Terembe nem voltam tíz éve. Az utolsó dolog, ami megfordult a seggemben, az urológus mutatóujja volt, és azt is csak azért nem dugtam át utána a sajátjába a fehér köpenyes csírának, mert a könnyeimtől nem láttam tisztán, és kimozogta.

Sértő, hazug sztereotípiák

Azt álmodtam, hogy beletört a seggembe a tű. Baromság, mert nem is kokszolok. De álmomban beletört, és fájt. Ahogy mentem le a konditeremből a lépcsőn, fájt. A spanok a vitaminbárból röhögtek, hogy buzisan járok. Hozzájuk vágtam az üres ampullát, de csak a fekvenyomópadot találtam el. Kimentem, bedobtam magam az A8-ba, és felordítottam. Az a kurva tű. Felébredtem.

Nyílt levél Rogán Antalnak

Shadowbull olvasónk gyakorlatias ember, külhonban élő és dolgozó magyar. Ő - a rózsaszín elképzelésekkel ellentétben - gyakorlati alapokon szembesíti a valósággal a t. képviselő urat.