Ma sem mondható csúnyának - persze nem egy Mazda 6, de nem kell vele
szégyenkezni. Formája szép,
légellenállási tényezője (0.3) ma is megállná a helyét. Az
ezüstmetál színtől kifejezetten elegáns benyomást kelt, bár az idők
során a szín igencsak megkopott. A szerelők szerint a régebbi Opeleknél
ez a legsérülékenyebb szín, mindenhol kopik, kilátszik az alatta lévő
réteg. Ráadásul a képeken látható autó a vétel előtt már törve volt,
jól látszanak a karosszériaelemek különböző színárnyalatai.
Az autó jól átlátható, a tükrök nagyok, de a magas far miatt
parkolásnál nem látszik a hátulja. Belül már nem ilyen dizájnos.
A gyenge minőségű műanyagok valószínűleg már új korukban is
zörögtek, 17 évesen pedig kifejezetten idegesítő a folyamatos
zörgés, még jó úton is. Másodrendű utakon pedig mintha szét akarna esni
az egész. Ráadásul a karosszéria is eszeveszetten csavarodik, járdáról
lassan lelépve a hátsó oszlop felől olyan nyekergést hallani, mint
amikor 100 éves antik rugós fotelbe hasonló korú bácsika ül be a maga
tempójában.
Az egész műszerfal fekete műanyag, ki elegánsnak, ki gyászosnak
mondja, ízléstől függően.
Kemény, kopog, gyorsan megfogja a port és nyáron a szélvédővel
hőcsapdaként működik. 30 fokban napon parkolva simán lehet rajta
konzervet melegíteni, tojást sütni. Rakodóhelyekből elöl van elég,
oldalzseb, középen a kardánboxban egy dobozféle, kesztyűtartóból egy
nagyobb nyitott és kisebb egy csukott. Hátul semmi.
Az ülések kényelmesek, még 150 000 km után is megfelelően kemények,
nincsenek kiülve, bár a szövet már kiszakadt. A hely elöl-hátul
elegendő, elöl 185, hátul 180 cm-es testmagasságig lehet elférni. A
képen 173 cm-es sofőr mögötti térdhelyet látjuk, ha beül maga mögé. Az
ergonómia jó, a kormány-pedál-váltó távolság tökéletes. Talán csak a
mai autóhoz szokott autósnak lehet furcsa a függőleges irányú tolókás
fűtésszabályozás, és egy-két Opel jellegzetesség, mint a
fényszórókapcsoló kihúzásával működtethető belső világítás vagy a
fűtőventillátor meghúzásával működő hátsóablak fűtés.
Az utastéri anyagok minőségére jellemző, hogy
a belső lámpa burája az idő előrehaladtával mállani kezdett,
agyobb döccenőknél mindig potyog belőle egy-két darab. A bontós nem is
tudott helyette adni, mert a többi is szétmállott. Egyébként az
Astrában ugyanilyet láttam. Mindennek ellenére hosszú idő után is
minden jól működik, és semmi nem esik szét: a Kadett zörög, de nagyon
sokáig. Dízel-tulajdonosok pedig megnyugtattak, hogy a benzines ahhoz
képest még nem is zörög.
A csomagtér az autó erőssége, az 1990-es autókatalógus szerint
550 literes, még az S-Mercié is kisebb! Ha nyaralni indulunk,
elvihetjük a fél házat, ha akarjuk. Bővíthető, bár a létrejövő szűk
nyílás miatt csak hosszabb tárgyak szállítására alkalmas. A csomagtér
szája is kicsi, jellemző, hogy hiába férne el benne el akár két 72
cm-es tévédobozzal együtt, még doboz nélkül sem tudjuk berakni a szűk
nyílás miatt.
A karburátoros 1.3-as régi autóhoz illő
két gázpedálnyomás után bármilyen hidegben könnyen indul. Meleg
motor mellett pedig a magas kompresszió miatt lehetetlen olyan rövid
ideig indítózni, hogy a motor ne induljon be.
A Kadettet annak idején kétféle 1.3-as motorral gyártották. Volt a
sima 60 lovas és egy magasabb komressziójú variánsa, az 1.3S, 75
lóerővel. A 900 kg-os autó ezzel a motorral igen jól megy. Gyári adatok
szerint 13 másodperc alatt van 100-on. Az autóval akár 190-et is lehet
menni, ami remekül beválik a barátok-barátnők elámítására,
az óra bemérése után azonban kiderül, hogy 10 %-ot csal. De így
is eléri a gyári 170-es végsebességét, ami egy 17 éves autónál
mindenképpen becsülendő.
A kis motorból kihozott nagy lóerő alapján nem várhatunk túl jó
rugalmasságot. Gyanúnk be is igazolódik; 3000-es fordulatszám alatt nem
húz igazán. E fordulatszámot elérve a teljesítmény megugrik, a
kerekekre rászabadul a 100 Nm nyomaték. 4500 körül újabb
teljesítménylépcsőhöz érkezünk, az autó rátesz még egy lapáttal és
szépen húz 6000 fölé, ahol a leszabályzás előtt hirtelen eltűnik az
erő.
Így fürgén lehet országúton előzgetni, hármasban húzatva sportos
motorhang kíséretében lehet autósorokat elhagyni.
A vérpezsdítő motorhang hosszú távon nagyon fárasztja az
idegrendszert. A négyfokozatú váltó miatt kb. 100-ig elfogadhatóan
csöndes az autó, e felett a magas fordulatszámú pörgés még a
legsportosabb vezetőt is lassúbb haladásra készteti.
Fogyasztás az elmúlt 60 000 km-re 7,2 liter.
Országúti gyógyautózással 6, 120-as sebességet tartva 6,5 liter.
Ez télen 1 literrel emelkedik. Ennél lassabban haladva sem fogyaszt
kevesebbet az autó, egyszer éjszaka 70-80-as tempóval 300 km-et megtéve
is 5,8 lett a fogyasztás. Negatív rekordnak pedig 9,81 litert mértem
100 km-re, télen parkolókban forgolódva, a kézifék szorgos
használatával.
Az autó fűtése sajnos gyenge. A ventilátor egyes fokozatban
elviselhető, kettesben már zavaróan hangos, hármasban nem hallani se
motorhangot, se rádiót, se útitársat. Kettesben kb. 5 fokos külső
hőmérsékletig lehet normálisan fűteni.
A rugózás híresen kemény. Ahogy mondani szokták, egy
egyforintoson áthajtva meg lehet mondani, fej vagy írás. Ám hiába
rugózunk úgy, mint egy Lamborghini, az autó kanyarban alattomosan
viselkedik, kicsit is nagyobb sebességgel kanyarodva, gázt elvéve
azonnal keresztbe áll, ami élvezetes nekem, de ha mondjuk anyukám
vezetné, már nem örülnék ennyire. Vizes úton a helyzet rosszabbodik,
normális sebességeknél is érezhetően csúszik az autó, utcasarkon akár
40-nel is félkeresztbe állítható. Persze ez az olcsó gumiknak is
köszönhető. A futóműzaj nagy.
A kezelőszervek könnyen működnek,
a váltó tipikus Opel, akadozva, de viszonylag pontosan működik.
A kormány szervótlan, ütközéstől ütközésig bő 4 és felet fordul, aki
szereti, tekergetheti kedvére, egy szűkebb parkolóhelyről kiállásnál
pedig hajókapitánynak érezhetjük magunkat. Erőszükséglete gumifüggő, a
mostani téliekkel akár két ujjal forgatható.
A fék viszont gyenge, nagy erőszükséglettel működik, a fékút még
hidegen is nagy, ráadásul gyorsan melegszik, nem is kell ralizni hozzá,
hogy a hegyi szerpentin aljában füstölgő fékekkel álljunk meg. Így a
motorfék életbevágó.
És most az elmúlt 60 000 km eseményei: Az autót viccesnek tűnő
91 000 km-rel vettük 14 évesen. Ezt az értéket akkor kezdtem komolyan
venni, amikor kiderült, hogy egyetlen csepp olajat sem fogyaszt két
olajcsere között. Most 150 000 km-rel még mindig csak 0,1 liter/1000 km
körül mozog.
A legfontosabb, hogy soha nem hagyott az út szélén.
Háromszor fordult elő, hogy üzemképtelenné vált, de egyik sem az
ő hibája volt. Először téli hidegben rendkívül rövid városi utakra
használták. A jéghideg motor és az automata szívató hatására mint egy
kétütemű, bekormozta a gyertyákat. Gázlángon kiégetve őket helyreállt a
rend.
Másodszor a kuplungbovden szakadt, azonban ez várható volt, a
szerelőm figyelmeztetett, hogy csereérett, csak elfelejtettem.
Harmadszor a benzinben lehetett valami, ami eltömte a benzincsövet, így
egyszer csak megállt. 1 perccel később újra beindult, majd 1-2 km múlva
megint megállt. Sajnos a fél autót kicseréltük, mire rájöttünk a
hibára. Volt olyan 30 km-es út, ami alatt 17-szer állt le. Az
üzemanyagrendszer tisztítása után megoldódott a probléma.
Ezeken kívül komoly hiba nem fordult elő. A szokásos kopó
alkatrészeken kívül fűtőventillátort kellett csak cserélni.
A hengerfejtömítés fogyó alkatrész, évente kezdi átereszteni az
olajat. Érdekes, hogy a négy év alatt 2 izzót kellett csak cserélni.
Rendkívül olcsó az alkatrész, sok az utángyártott, és ha van egy jó
autósboltos ismerős, meg is tudja mondani, melyik a jó. Akár az is
megeshet, hogy a legolcsóbb a legjobb. Emiatt a fenntartási költségek
igen alacsony szinten maradnak.
Az autó hűtőrendszere figyelmet igényel, alapvetően elég gyenge,
20 fok felett városban gyakran indul be a hűtőventillátor. A hűtőt
érdemes gyakran kitisztítani. Sajnos a magas kompresszió miatt 98-as
benzint kell tankolni, 95-össel csörög. Nagyon érzékeny a benzin
minőségére, a rossz benzint csörgéssel jutalmazza, így a Kadett
minőségellenőrzésre is beválik. Mostanra már pontosan tudom, melyik
kúttársaság árul rossz benzint.
Állapota ritkán tökéletes, hol az ékszíj csúszkál, hol a belső
világítás hibádzik, néha vissza kell nyomkodni az ajtószigetelést, de a
lényeg, hogy mindig mindhonnan hazaérünk, és másnap tovább tudunk
menni. Az Opelek általában nem túl ellenállóak a rozsdával szemben,
azonban ettől nem kell félni. Egy jó karosszérialakatos gyorsan és
olcsón megoldja a problémákat.
Egyszerű, tartós konstrukció. Ha rendszeresen karbantartjuk és
hajlandóak vagyunk kompromisszumokra, hosszú ideig használhatjuk idős
korban is. Ha valaki jár Nyugat- Európában, kevés öreg autót láthat, de
ezek nagy része II-es Golf vagy Kadett, ami nem lehet véletlen.
További cikkeink
