hirdetés

A Stilo kudarcának okait majdnem olyan lelkesen kutatják az
olaszok, mint a Római Birodalom bukását. Pont a World Trade Center
pusztulása utáni recessziót sikerült telibe kapni, problémák voltak a
megbízhatósággal, ráadásul nagyon golfosra vették az imidzset, ami a
németeknek mégiscsak jobban áll, satöbbi, satöbbi.

A benzin ára emelkedik, de az élet megy tovább, és lassan mintha a
Fiat is összeszedné magát. A Stilo, ugye, a piac szerint nem jött
össze, a Multipla és a Punto II. frissítése pedig szerintünk nem, de
most rövid idő alatt itt a második, teljesen átgondolt és vállalható új
modelljük (az egyik a
Panda).
A forma ugyanolyan dögös, mint a képeken.
A Punto II-t
túlszárnyalni nem lehet, de ez is csúcsközeli dizájn. A
Giugiaro-Italdesign és a Fiat Centro Stile közös fejlesztés, és
egyelőre hibát nem találtam benne.

Az orra kicsit Maserati GT-s, amiben az az érdekes, hogy az
előző Puntót épp a szélességet hangsúlyozó csíklámpák tették lapos,
kistestű ragadozóvá. Ezek a fényszórók viszont inkább srégen fölfelé
nyúlnak, hasonló hatással.

A sárvédőket annyira kidomborították, hogy elöl majdnem egybefolyik
a motorháztetővel, aztán jön kedvencem, a külső tükör. Nagyon
határozott fény-árnyék vonallal kettéslankítva, tömzsi, fekete
kocsányon. Az oldalvonalak határozott éket formálva futnak hátrafelé,
aztán a hátulját szépen összecsippentették -
élőben a hátulja a kedvencem. A 275 literes csomagtartó a
kategóriában, ferdehátú-viszonylatban jó, de azt is sikerült
összehozni, hogy az ötajtós kasztni se nézzen ki rosszabbul.

A Punto Grande fejlesztési periódusát rekordidőre vették le:
22 hónap alatt készültek el. Egy Mercedesnél ugyanez öt-hat évig
tart. Egy olyan családi-oligarchikus vállalkozásról, mint a Fiat, ahol
dinasztikusan öröklődnek az igazgatótanácsi tagságok, nem tudom
elképzelni, hogy képes legyen normális működésre. A Punto Grande
viszont olyan jó autó benyomását kelti, hogy most talán tényleg pánikba
estek, és egy kicsit összekapták magukat.

Beltérben a
Stilónál jobbat
nemigen lehet, a Stilo szinte még az Alfáknál is kellemesebb belsőt
kapott. Ilyet tehát tudnak a Fiatnál. A Grande se lett rossz, de
sajnos a borzalmas műanyag, ami a Punto II. egyetlen igazi
szégyenfoltja volt, valószínűleg olyan olcsó, hogy a gyártónak
egyszerűen nem volt szíve kihagyni.

Tetszetős elmélet lehetne kerekíteni abból, hogy nem akarták
megsemmisíteni a hatalmas ocsmányműanyag-készleteket, de nem is kell
megsemmisíteni, mert a
Punto II/B a
G Astrához és az
Octavia I-hez
hasonlóan
gyártásban marad, Punto Classic néven.

Ha nem fogdossuk, nem vész, sőt határozottan prémium belterű
Puntók között válogathatunk, ha színeset akarunk. A váltó
felhúzógyűrűjéhez tényleg csak a hátramenet kapcsolásakor nyúljunk,
mert az is szörnyplasztikból van, ráadásul szögletes élekkel, a
legkevésbé sem kézbe simulóan, meg persze a rossz minőségű
fröccsöntésből származó sorjákkal.

Különlegesen büszkék az új Punto torziós merevségére.
Torziós merevséggel kérkedni viszonylag újkeletű dolog, én
először a
Rover 75 kapcsán
találkoztam vele. Örültem is neki, milyen jó ilyen merev kasztnit
vezetni, nahát, 24 ezer Nm/fok. A Punto Grande háromajtósának
különlegesen jó torziós merevsége 113 ezer da Nm/rad, amit a
sajtótájékoztató szinkrontolmácsa lazán le is fordított dekára és
fokra.

Szerettem volna mindezt összehasonlítani a Rover 240 és a Mini
245 ezer Nm/fokos értékével, mégis, el tudjam helyezni a Grandét
merevségi kontextusban. Én az egészhez semmit sem konyítok, ezért a
magyar újságírócsapathoz fordultam segítségért.
A sokadik "pível osztod", "mert a rádiusz az annyi, mint..." és
"most szinuszban vagyok" után elmenekültem azzal, hogy majd visszatérek
a végeredményért, mivel nekem sajnos azonnal tilt az agyam az ilyen
kifejezésekre.

A konklúzió (magyar szakemberek telefonos segítségének igénybe
vételével):
semmi, ez így hülyeség, hiszen egyrészt meg kéne szorozni
valamennyivel, mert rádiusz, másrészt elosztani, mert mittudoménmi.
Tehát nem tudjuk, merevebb-e a Punto Grande, mint a Mini. Igazság
szerint azt se tudjuk, hogyan mérik a torziós merevséget.

Betekernek az autó elejébe és hátuljába egy csavart, aztán nekiesnek
egy háznyi nyomatékkulccsal, aztán megnézik,
hány newtonméternél sikerült egy fokkal eltekerni? A
legvalószínűbb az lehet, hogy a két tengelynél feszítik, mert az egy
reális terhelés, de sajnos ennek a közeljövőben utána kell néznünk.

Addig is: akár rádiusz, akár fok, a Punto Grande
merev karosszériájú, kiváló futóművű autó. A kormányzás
közvetlen, még bőven az élvezetes tartományban, ennél élénkebb
reakciókkal együtt élni már rossz lenne, ez így pont jó.

Hivatalos bemutató előtt nem szokás EuroNCAP-töréstesztet végezni,
de a szabályok ismertek, mennyivel, milyen szögben minek kell
nekimenni, mekkora bábukkal az ülésekben. A Fiatnak elég komoly
törésteszt-laboratóriuma van. Úgyhogy
tizenötezer órányi számítógépes modellezés és 60 prototípus
összetörése után meg is adták maguknak az 5 csillagot.

Ötöt a bent ülők, hármat a gyalogosok védelmére - mindkettő
kimagaslóan jó eredmény. Lehet, hogy a Renault-tól tanulták ezt a
tudatos EuroNCAP-ra gyúrást, de sebaj, csak így tovább.

Az általam vezetett új, 90 lovas 1,3 Multijet dízelmotorral nem is
lesz orrnehéz;
az egész blokk összevissza 130 kiló. Ezt az tudja értékelni,
akinek a motorjában (
Vmax) a 150 kiló a
motor, 1200 köbcentivel. Jó, a Vmax persze 145 ló, és 10 másodperc
alatt van kétszázon, de meg is eszi városban a 8-9 litert, a Fiat új
kisdízele meg a változó geometriájú turbójával 5,9-del teszi ugyanezt,
országúton pedig 4 liter alatt marad.

Jó kis motor, egész jó kis váltóval. Jó kapcsolási érzet, bírja
a gyors váltásokat, a legtöbb fokozatba magától beletalál. Jó lenne, ha
az olasz váltók ebbe az irányba fejlődnének - az erősebbik dízelhez
járó hatsebességesnél se lehet összekeverni a fokozatokat.

A kollégák is dicsérték,
milyen jól lehet kuplung nélkül váltani - tényleg, de mivel
eddig más autóval ekkora elvetemültséget nem próbálgattam, sajnos nincs
összehasonlítási alapom.

Nem állítható a biztonsági öv magassága. Nem zárható a tanksapka. És
hát a fekete műanyag a műszerfalon.
Összesen ennyi nem tetszett a új Puntón néhány óra tesztelés
után. Egyébként különlegesen szép, élvezetesen vezethető, majdnem
Golf-Focus méretű autó. Az áráról még csak anyit tudunk, hogy
Olaszországban 11 111 euró lesz, de nálunk állítólag olcsóbban adják
majd. És 2,7 millióért egyáltalán nem lenne rossz vétel.

(Magyarországi forgalmazás januártól.)