Használható autó, sallangok nélkül

Bemutató: Kia Sportage – 2018.

2018.07.12. 13:07 Módosítva: 2018-07-12 18:39:44

A modellfrissítés az autóipar régi rituáléja. Itt maradt velünk az elmúlt évszázadból, de minek. Létjogosultságát senki nem kérdőjelezi meg, pedig lehet, hogy az egészre semmi szükség. A Kia városi terepjárója tökéletes példa. Miközben csúcson a népszerűsége, tettek bele néhány új motort, kicsit igazítottak a küllemén, az összkép mégis alig változott. Szerencsére.

Ami a korosodó embereknél fejben kezdődik, és a plasztikai sebésznél cseng le, az autógyártók elintézik néhány laza mozdulattal. A ráncfelvarrás küzdelem az idő múlása ellen, a meglévő alapok megtartásával. Bár órák óta gondolkodom, nem ugrik be értelmes magyarázat arra, hogy a Kia miért nyúlt hozzá alig több mint két év után a negyedik generációs Sportage-hez.

Az autóra új első és hátsó lökhárítók kerültek, az előbbire felpattintottak néhány díszcsíkot, míg a valódi ötszemélyes SUV fenekére tettek egy eltérő színű diffúzor-szerűséget, és felbukkant két kipufogóvég is. Mindez teljesen felesleges, hiszen a Sportage brutálisan sikeres. A világban manapság 69 másodpercenként vesz valaki ilyet, és 2017-ben Európában 131 ezret adtak el belőle összesen, ami a márka itteni eladásainak negyede.  

Miután az átfésült változat 0,8 nap hosszúságú frankfurti bemutatóján megtekintettük a rendkívüli formai fejlesztéseket, illetve az új, ledes hátsó lámpákat, és a bura alatt átrendezett első fényszórókat, a GT Line felszereltségű csúcsmodellel csobbantunk a nagy német csúcsforgalomba. 

A nyolccolosra növelt érintőképernyőben végződő GPS háromszáz méteren belül felejtette el az előre beállított útvonalat, ezért improvizáltunk. Így jött némi csiki-csuki a kis utcákban, majd autópályázás, és végül néhány kilométer a néptelen országutakon. A futómű feszesnek érződik, de sehol sem üt vészesen az úthibákon, pedig minden tesztautón a lehető legnagyobb, 19-es felnik voltak, és a GT Line-hoz sportosabbra hangolták futóművet is. Akkorák voltak ezek a kerekek, mint a szalonban kiállított Stinger GT-n, csak éppen a Sportage-hez az rendel majd ilyet, aki önmaga ellensége. A többiek inkább tizenhetest vagy tizenhatost, melyhez ballonosabb gumik és nyilván komfortosabb rugózás társul.

Az átfésült Sportage legnagyobb újdonsága egy lágyhibrid rendszerrel megfejelt kétliteres, közös nyomócsöves turbódízel. A 48 voltos lítium-ion akkumulátor a csomagtartó alatt fekszik a vezérlőelektronikával együtt, és bár a nagy dízelre akasztott generátor-villanymotor egységtől nem lesz valódi hibrid a családi Kia, akár 4 százalékkal csökkenhet a széndioxid-kibocsátása az új WLTP mérési módszer szerint, és 5,8 liter gázolajat kér száz kilométerre, ami nevetségesen alacsony elméleti érték egy ilyen összkerekes behemóttól.

A 12 kilowattos villanymotor indítómotorként is szolgál, amikor a dízel már üzemmeleg, és besegít a gyorsításba is, míg motorfékezéskor megindul a visszatermelés a mindössze 0,44 kilowattóra kapacitású akkumulátorba. Kis sebességnél le is állnak a dugattyúk néha, ami legkésőbb akkor lesz furcsa, amikor ismét mozogni kezdenek fel s alá, és mindez ránt egy picit a kasznin.

A kétliteres dízel mellé épített kiegészítő hajtás nem jelent komoly menetdinamikai pluszt, de a 185 lóerős és 400 newtonméter csúcsnyomatékú összeállítás így is meggyőzően viszi a Sportage-et. Bár kézi váltóval is rendelhető a lágy hibrid, mi az új, nyolcsebességes automataváltóval próbáltuk, és nemcsak azért szerettük, mert dízel létére nagyon csendes és rezonanciamentes, hanem mert akár százötvenről is szépen megindul, teljesen stresszmentes az utazás. A sebességkorlátozás nélküli autópályaszakaszokon alig volt forgalom, hely viszont bőven. 

Az EcoDynamics+ nevű hajtási megoldást kizárólag összkerékhajtással lehet majd rendelni, és ahogy a Kia magyar kereskedelmi igazgatója megjegyezte, itthon ebből legfeljebb néhány példány eladására számítanak. A maroknyi magyar újautó-vásárló annyira kezd leszokni a dízelekről, hogy a szintén új Ceedből már eleve csak benzines bemutatóautókat rendeltek a márkakereskedők. A tendencia a teljes Kia-kínálatban érzékelhető. 

Az itteni új-Sportage-vásárlók eddig is a motorkínálat másik végéről választottak inkább, vagyis ezután is várható, hogy a 131 lóerős, kizárólag elsőkerekes kivitelt rendelik majd, nem kell nekik az összkerékhajtás sem. Az alap benzinmotor elég kijózanító lehet, de többet nem mondhatok, mert fapados Sportage-et egyáltalán nem hoztak a nemzetközi bemutatóra. 

Erősebb, egyhatos T-GDI turbó-benzinest viszont igen, és ezzel nagyjából azt tudja a Sportage, mint a dízellel, hiszen ugyanúgy megvan a kétszázas végsebesség és a tíz másodperc alatti gyorsulás, még ha nyolcvanról nem is ugrik akkorát a maga 265 newtonméterével, mint a nagy dízel.

Az erősebb benzinmotorhoz hétfokozatú, dupla kuplungos váltó tartozott a menetpróbán, amely néha gondolkodással reagált a gázadásra, mielőtt visszakapcsolt, de együtt lehet vele élni, és bírja a sportosabb meneteket. Aki turbóbenzines Kiát vesz, nem fog hanyatt vágódni, csak mert a menésért száz kilométerenként 10 liter üzemanyagot kér az autó, és még akkor sem száll kilenc alá az átlag, amikor országúti tötymörgéssel próbáljuk lecsalogatni. Ennyi erőhöz ennyi benzin kell, és kész. 

Nem tudnék kibékülni ezzel az átlaggal, és tudom, hogy a Sportage csupán tulajdonnév, és nem arra utal, hogy ez egy sportos autó, ezért inkább az egyhatos dízelmotort ikszelném be kiás étlapon. Az U3 sorozatú dízelből kétféle létezik: az egyik 115 lóerős és 280 Nm a legnagyobb forgatónyomatéka, mi pedig az erősebb, 136 lóerős verziót próbáltuk, amely 320 newtonmétert produkál, és jóllehet ma reggel arra gondoltam, hogy ebben a cikkben a dízeltechnológia nekrológját fogalmazom meg, végül nem így lett, mert látom, hogy nehéz lesz a SUV-élet ezek nélkül a motorok nélkül. 

Az új Sportage kis és nagyobb dízelei is teljesítik a legszigorúbb Euro 6d TEMP környezetvédelmi normát, és bár gondolom senki nem álmodozik az ehhez szükséges, pisivel rokon AdBlue adalék töltögetésének macerájától, erre elég ritkán van szükség, hiszen a tartály sok ezer kilométerre elegendő folyadékot tárol.

A Kiát elkerülte a dízelbotrány, a koreaiak egyszerűen nem csaltak, és az erősebbik egyhatos, közös nyomócsöves CRDI motor tökéletes középérték egy több mint 4,4 méteres SUV-hoz. Később vagy az emeletes személyautók divatjával múlik majd ki a dízelezés, vagy akkor, ha a teljes értékű hibridek áttörik a gátat a tömegek fejében. Az új évtizedben tovább csavarják majd a fejlesztők tökét a normaalkotók, és akkor még keményebb meló lesz megfelelni az előírásoknak. Már eddig is több gyártó jelezte, hogy kiszáll a buliból, szerintem hamarosan bővül a lista.

A kis dízelt is megkergettük az autópályán, és a nagy nyomatéknak hála a hosszú váltófokozatok ellenére sem éreztem egyáltalán lomhának. 170-nél háromezret forgott a motor, és hangja gyakorlatilag nem volt, mert teljesen elnyomta a szélzaj. A hatos kéziváltó olyan valószerűtlenül finoman kapcsolható, hogy már csak a mechanikus orgazmus kedvéért is visszadobtam néha egy fokozatot, pedig erre semmi szükség. Ezzel a motorral szinte mindig 5-6 liter körül volt a műszerfalon jelzett átlagfogyasztás, miközben a Sportage szinte dinamikusan ment, de legalábbis nem fárasztott a kifulladásaival. 

A Kia slágermodellje pokolian jól hozza az életszerűség főbb paramétereit. Egy elöl és hátul is kényelmes autó, amelynek hátsó ajtói olyan nagyra nyílnak, hogy senkinek nem gond a beszállás, és még a lábterei is hatalmasak. 

Motorváltozattól függően 439 és 500 liter közti méretű csomagtartójába elfér egy négytagú család egyheti holmija, a kollégák által korábban kritizált formája pedig most kezd beérni. A fedélzeti rendszerek szintén tudják azt, amire mindenkinek szüksége van: a követőradaros sebességtartó elektronika, a többkamerás parkolósegédlet és a ráfutásgátló vészfékrendszer mind-mind fontos kellékei egy mai átlagautónak. Az új Sportage hivatalos árlistája még nem ismert, de a mostani ajánlatokból kiindulva a fapados sem lesz olcsóbb 5,5 millió forintnál, és a mindent-mindennel verzió simán belenyal majd a tízbe. 

Túl sok ez egy koreai autóért? Hogy a Kia Sportage nálunk messze nem átlagos választás, az nem az eltúlzott ár vagy indokolatlanul beleszórt csingilingek következménye. A feltűnésmentes jóautóság ennyibe kerül manapság.