Teszt: BYD Seal U DM-i Comfort (1125 km) – 2025.

A kínai autók térhódítása jelentős részben az elektromos autók köré épül, a világ legnagyobb akkumulátorgyártó nemzeteként és az ahhoz szükséges nyersanyagok elsődleges feldolgozójaként ez nem is meglepő, de tévedés lenne azt hinni, hogy kizárólag villanyautókat gyártanának. Amikor a BYD első számú új energiás autógyártóként hivatkozik magára, akkor hozzá kell tennünk, hogy a 4,27 milliós (2024) NEV eladási darabszámuknak nagyobbik felében van benzinmotor, 2,49 millió plug-in hibrid mellett beszélhetünk 1,76 millió teljesen elektromos autóról. Nem kérdés tehát, hogy meg tudják csinálni a benzinmotort is: azt fogják gyártani, amire piaci igény van, és bizony a nagy hatótáv és a tankolás lehetősége még mindig erős eszköz.

A BYD Seal U DM-i verziójáról korábban volt már egy elektromossal összehasonlító tesztünk, a Comfort viszont egy frissített plug-in hibrid, nagyobb akkumulátorral, kifejezetten az alacsony fogyasztásra hangolva, 1125 kilométer kombinált hatótávval, amiből 125 kilométer lehet elektromos és további 1000 kilométer benzines. 16,5 millió forintos ára nem önmagában, inkább felszereltségét ismerve teszi elég vonzóvá, panoráma napfénytetővel, head-up kijelzővel, vezeték nélküli töltővel, V2L 230 voltos csatlakozóval, 15,6 hüvelykes központi érintőkijelzővel, fűtött és szellőztetett első ülésekkel és egy Infinity hangrendszerrel áll össze a csomag igazi versenyképessége. Mégsem az extrák fogtak meg benne, hanem az, ahogy hibridként és elektromos autóként működik.

Mert a plug-in hibridek működését régebben a ha és a de szavak, valamint a csillagozott megjegyzések és apró betűs részek jellemezték. Elmegy akár ennyit, de inkább nem, elvileg tud fűteni csak elektromos módban, de inkább nem, lehet vele nagy sebességgel is elektromosan menni, de inkább nem, töltheted, ha akarod, de általában a sima Type-2-es csatlakozóján kevés teljesítményt vesz fel, CCS csatlakozó pedig sokszor nem is volt, tudnám sorolni a korábbi aggályaimat. Itt viszont mindez rendben van. Rendes, PTC-s fűtésével állítólag mínusz 10 fokban sem indítja be a benzinmotort, amikor töltőkábel nélkül DC töltőnél állsz meg, akkor kényelmesen rá tudod dugni a CCS-csatlakozót, AC-n felveszi a 11 kW teljesítményt, magabiztosan tud egy olyan hatótávot, amivel oda-vissza megjársz egy agglomerációs kört Pest környékén, és minden egyértelműen, érthetően működik benne.

Ami a beltér általános kialakítását illeti, igényes műbőrökkel, szép varrásokkal, praktikus megoldásokkal vagyunk körülvéve, a minőségi hatást néhány apróság árnyalja be: a fényes műanyagokról üvölt a korai kínai szemlélet, a forgatható kijelzőt pedig annyira elfelejtették integrálni a műszerfal vonalába, hogy több ismerősöm is azt hitte, utólagos kiegészítőként került a kocsiba. Pedig az összeszerelési minőség pazar, kényelmesek az ülések, tökéletes helyen van a pohártartó és a vezeték nélküli telefontöltő.

Nagyon szimpatikus jeleit látom annak, hogy a BYD-nél gondolkodnak azon, hogy a felhasználónak mitől lesz egy autó funkcionalitása barátságos. Sok olyan trükk van benne, hogy telefonhíváskor leveszi a klíma ventilátorát, hogy érthető maradj kihangosítva, automatikusan behúzza a napfénytető rolóját, amikor nem ülsz a kocsiban, hogy ne forrósodjon át a beltér a napon, és nem csak 360 fokos nézet van benne, hanem külön-külön nézheted a kamerák képeit, így ha padkához parkolsz, akkor pontosan látod az autó oldalát, hogy mennyire vagy közel.

Persze ez nem azt jelenti, hogy minden hibátlan lenne a Seal U DM-i kezelőfelülete körül: a multimédia-rendszert például úgy tudod lenémítani, hogy közben tudod tekergetni a hangerőt, és fogalmad nincs, miért nem jut el hozzád semmi hang, még csak nem is írja ki egy kis ablakban, hogy le vagyok némítva, hiába tekergetsz. Nyilván találkozni fogsz mókás fordítási hibákkal, az ülésfűtés és szellőztetés pontos beállításához pedig túl mélyre kell nyúlni a menüben.

Nekem az elektromosan forgatható kijelző is inkább tűnt egy cuki poénnak, mintsem valódi hasznosságú dolognak, pláne úgy, hogy CarPlay használata közben például nem is engedi a forgatást, mert vízszintes orientációra van kitalálva a tükrözés, és ahelyett, hogy kihasználták volna az Android rendszer által adott osztott kijelzős multitaskingot, inkább elengedték az egészet.

Én először a korábbi fogyasztástesztünkön ültem BYD Seal U-ban, akkor a vetélytársakhoz képest az input lagek autójának tűnt. Késéssel reagált a gázra, hasonló volt a helyzet fékezésnél, és a kormányzása, csillapítása is kelletlen volt. Ehhez képest ez a DM-i jelentősen jobb autónak érződik. Állóhelyből, nagy gázadásra még mindig több késedelme van, mint amennyit én szeretnék – tudod, ezek azok a szituk, amikor kiengednek egy forgalmas kereszteződésnél, de minden tizedmásodperc késéssel csak forgalmi akadályt képezel –, ugyanakkor jelentősen feszesebb, európai kezekhez és lábakhoz szoktatott az egész konfigurációja, és egyre inkább érzem úgy puhának, hogy közben jól irányítható és kezelhető, ami a magyar utak minőségét ismerve pozitív összképbe fordul. Én legalábbis kellemeseket hajókáztam vele a borzalmas Árpád úton és környékén.

A teljesítmény értékeiből tisztán kivehető, hogy a Seal U DM-i szeret elektromos autóként működni: a 218 lóerős összteljesítmény kisebbik része származik a benzinmotorból, és az esetek többségében inkább csak az akkumulátort tölti, ritkább esetben segít be közvetlenül a hajtásba. 81 kilowattot, azaz nagyjából 108 lóerőt tud a négyhengeres, 1,5-ös szívó benzinmotor, a hatékonyság érdekében magas, 15,5-es kompresszióviszonnyal, Atkinson ciklussal, forgattyúház és hengerfej közt osztott hűtőrendszerrel.

Nagyon kíváncsi leszek ezekre a motorokra kilométerek százezrei után, de a mai motorpalettát ismerve szerintem abszolút jó esélyei vannak. A kor szintjéhez képest egyszerűnek tűnnek a megoldásai, és a rendszer által szabályozott üzem is segíthet azon, hogy a rossz felhasználói szokásokat kompenzálja. Ha a hideg járatást, néhány kilométeres utakat megússza beindulás nélkül, már félig nyert ügye van.

Egy komoly hátrányát érzem ennek a rendszernek felhasználói szinten: ahogy nagyon sok plug-in hibrid, úgy ez is darabos, amikor elkezdenél vele padlógázon gyorsulni, vagy kicsit sportosabban autózni. Ha nem a kényszerített elektromos módban használod, padlógázon megtol a villanymotor, majd belép a benzinmotor, ami eleinte inkább csak hangos, mire felpörögne, már 90-nél jársz, és ahol elkezdene igazán menni, ott már országúti körülmények közt ritkán van rá szükséged. Az 50 és a 80 km/h közti idő tűnik soknak, pedig a 8,9-es 0-100 km/h gyorsulás amúgy nem rossz, csak ahhoz képest tűnik gyengének, hogy van mellette hasonló konfigurációjú autó 5,9 másodperccel is.

Többször kipróbáltam, így ki merem jelenteni: tavasszal, észszerű közlekedéssel tudja a 125 kilométer elektromos hatótávot a Seal U DM-i úgy is, hogy van benne autópályás 130, országúti 90, elővárosi 70 és városi cammogás is. A 26,6 kWh kapacitású LFP akkumulátort ugyan csak 20 százalék töltöttségig lehet kiautózni, annál lejjebb sehogy sem merítheted, viszont cserébe nem eszik érdemben többet, mint egy villanyautó. 16 kWh/100 km körüli átlagokkal közlekedtem, ami egy ekkora autótól akkor is szép eredmény, ha sem klímázni, sem fűteni nem kellett érdemben, és tényleg nem tiportam neki, valahogy nem is kívánja.

A töltésre viszont mindenképp rá kell szánni két órát, mert az AC-n méltányolható 11 kW mellé nincs sokkal komolyabb DC-töltés: a 18 kW-os CCS opciónál már a Volkswagen-csoport és maga a BYD is kínál többszörös töltési teljesítményt plug-in hibrideknél, a teljesség igénye nélkül.

Mondom a nagy, 900 kilométerre kiszámolt fogyasztási átlagomat: 8,6 kWh áram és 2,7 liter benzin 100 kilométerenként, ebben elég sok töltés és elektromos használat, de egybefüggő, hosszú utazások is vannak. Ha erős kerekítéssel nagyjából 1 liternek számoljuk az említett 8,6 kWh-t, akkor 4 liter alatti átlagfogyasztást kapunk, ami az autó méretét ismerve szép eredmény, de biztos, hogy ez az egész rendszer csak egyféleképpen működik: ha rendesen töltögeted.

A zöld rendszám megszüntetése talán katalizálhatja a folyamatot, én legalábbis merem hinni, hogy mostantól tényleg csak azok vesznek ilyet, akik ténylegesen kihasználják a vegyes üzem előnyeit, és nem a kedvezőbb adók meg a zöld rendszámos parkolási feltételek miatt ülnek ilyen autóba. A Seal U DM-i erős ajánlat, még ha nem is egy hibátlan autó.