A legjobb Mini az, amelyik bánt
A szerkesztőségben mindenkinek van egy márkája vagy modellje, amelynek esetében, ha van sajtóesemény, ficeregni kezd a székében. Ákosnál ilyen az MX-5, hiszen most is van neki, Elvisnél az Astra – szerinte két egész, szerintünk két fél tulajdonosa –, Bencénél és Tominál pedig bármilyen BMW. Nálam a Minik ilyenek, mert van egy 2002-es darabom, ami mindig beteg, de kitartóan szeretem. Így Tomi meg sem kérdezte, hogy van-e kedvem a legújabb John Cooper Works Minikkel csapatni a Balaton körül, csak kiírta receptre.
Közzétéve:
2026. 07. 08. 18:00
Állítsd be, hogy a Totalcar az elsők között legyen a Google-találatokban!
A John Cooper Works, vagyis a JCW a mai napig a Minik csúcsát jelenti. Ezek a legnyersebb, legerősebb modellek generációk óta. Ahogy a márka, úgy a JCW is bővítette portfólióját, hiszen már nemcsak a Cooper, hanem a Countryman és az Aceman is kapható JCW-ként. Ennek köszönhetően Budaörsön nem egy, hanem négy (plusz egy) különböző modell várt minket.
Oké, ebből három Cooper, hiszen a piros egy belső égésű motoros, az ezüst egy elektromos, a zöld pedig egy kabrió. A Countryman a felvezetőautónk volt, amit Walter Csabi vezetett, így az Aceman volt a csapat fekete báránya fehér köntösben.
Mindegyik JCW-modell futóműve kőkemény, az ülések, a kezelőfelület és a kormány is mindegyikben pontosan ugyanaz. Végül az elektromos Cooperbe kerültem az első etapra, amit nem bántam, mert ehhez már volt szerencsém egy kis időre, tudtam, mire képes.
Balatonszőlősön egy gyors reggeli után autókat cseréltünk, így került hozzám a belső égésű motoros Cooper JCW, amelyre már az új Cooper-generáció megjelenése óta várok – és nem hiába. A külső ismerős, csaknem ugyanolyan, mint az elektromos, de ez csak álca: két teljesen más platformra épülnek. Itt nem egy 258 lóerős, 350 Nm nyomatékú elektromotor ráncigál, hanem egy kétliteres, négyhengeres turbómotor 231 lóerővel és 380 Nm nyomatékkal. Walter Csabi igyekezett szórni minket érdekes információkkala walkie-talkie-n keresztül, csak a visszadurrogott kipufogótól én már nem tudtam másra figyelni, ez mindig elcsábít.
Duplakuplungos, sportosra hangolt automatája gyorsan veszi a lapot, go-kart módban hagyja pörgetni a motort, de az igazi élményt az adja, ha te pöcögteted a váltófüleket. Durrog, csattog, a turbó olyan hangosan szívja a levegőt, mint nagyapád az erőspaprikázott húsleves után, eközben a seggeden érzed az út felületét, a futóműnek hála. Előbbi ugyan csak a hangszórós rásegítés miatt ennyire teátrális, utóbbi viszont valódi fájdalmat okoz egy nagyobb kátyúnál. Ez az elektromossal ellentétben nem pattog az úton, csak üt, de azt keményen. Végig három dolog járt a fejemben: ezzel a futóművel nem Magyarországra való; élvezetesebb az elektromosnál; nagyon kéne.
Ezután elszakadtam a Cooperektől, és az Aceman kormánya mögött találtam magam. Tavalyelőtt az Aceman SE kissé vegyes szájízt hagyott maga után nálam. Szerethető, részben megvan benne a Mini-DNS, de mégsem az igazi. Viszont JCW-ként ez nem egy duci Cooper vagy anorexiás Countryman, hanem egy szteroid- és kokainkúrán átesett medve a nyulak között. Lehet, hogy ez a legnagyobb és legnehezebb (1,8 tonna), de ebben is egy 285 lóerős villanymotor hajt, amivel bárkit megkú… pol kanyarokban. Persze olyan fürge sosem lesz, mint kisebb társai, de a plusz praktikumért ez a kevéske különbség feláldozható.
A nap végére maradt az utolsó JCW: a kabrió. A nyári napsugarak perzseltek, az irodában szerzett hófehér bőrömet pedig nem készítettem fel erre. Ez ilyen szakma, áldozatokat kell hozni, úgyhogy a tető lehajtva marad. Ugyanaz a 231 lóerős turbós motor várt, mint a pirosban, csak itt a plusz merevítések miatt egy kis plusz súlyt, cserébe nagyobb életérzést kaptam. A futómű itt is kemény, de érzésre a legpuhább a három Cooper közül. A tető hiánya miatt már nincs hangszórós csinnadratta, nyersen hallani a motor, a kipufogó és a turbó koncertjét, miközben a 100 km/h körüli menetszél hűti az arcomat a Balaton-felvidéki kanyarokban. Visszaszívom, amit mondtam: nem a keménytetős, hanem ez kell.
Mind a négy modell egytől egyig hozza azt, amitől egy Mini büszkén viselheti a JCW-plakettet. Ezek a modellek pedig nemcsak azoknak lehetnek tökéletesek, akik egy sportautót szeretnének, hanem azoknak is, akik valami különlegeset. Amióta a Mini a BMW kezében van, rétegtermék, amelynek szűk a vásárlói köre, főleg Magyarországon, de az idei első öt hónapban csaknem kétszáz autót tudtak eladni, ami egyébként jó eredménynek számít, és ennek több mint harmada elektromos modell. Nem meglepő módon továbbra is toronymagasan a Cooper a legnépszerűbb a három közül.
Elfogult lennék, ha azt írnám, hogy a Cooper JCW a tökéletes modern hot hatch, úgyhogy egyezzünk ki abban, hogy benne van a top 3-ban. Aztán ha végre megjön a JCW GP4, visszatérünk erre.
További cikkeink
Címlapról
