Drága, de így is kéne!
Teszt: Mercedes-Benz A 200 CDI Autotronic
Rettentő drága. Viszont megkapóan szeretetreméltó. Hosszú-hosszú ideje nem voltam olyan szomorú egy autó visszaadását követően, mint amikor a kis Mercit leadtam a Kárpát utcában.
Na, hol is kezdjük. Tudják, mit; az árát a végére hagyom, el ne kedvetlenítsem Önöket mindjárt az elején. Inkább nézzük, tényleg Mercedes-e ez a csinos kis tojás.
Sokkal mercedesebb, mint az előző csúcs-dízel A-Klasse . Nem kell tengelytáv-hosszítással trükközni, L-verziót létrehozni, hogy hátul is elegendő lábteret tudjon nyújtani. Az elegendő nem azt jelenti, hogy épp nem ér a térd a támlához, ha egyenesen ül az ember, hanem hogy 181 centis sofőr mögött 181 centis utasnak még tenyérnyi játéktér marad.
Vállban sem szorít az autó, a fejtér pedig pont annyi, amennyit ilyen magas kasztnitól el is vár az ember. Egyszer a dugóban feltűnt, hogy a vezetőülésből nézelődve a 156-os kombi Alfa tetősíkja pont szemmagasságban van.
Tesztautónk kétliteres, közös nyomócsöves turbódízel motorjából 140 lóerő fejhető le, az A 200 CDI kétszáz felett hasít. Az Autotronic pedig minden idők legkényelmesebb váltója. Egy kedves szakértő egy másik újságtól korábban azt mondta, az autóban hétsebességes automata váltó van.
Elhittem. Voltaképp ezért a csodáért is kértük el a tesztautót a Mercedestől. Aztán nem győztem álmélkodni. Nahát, ez nem egyszerűen finoman kapcsol, hanem egyáltalán nem érezni a kapcsolásokat. Mutogattam is mindenkinek.
Aztán utánanéztem. Kész, kakukk, láttam, oda a renomé, Rácz Tamás örökre elásta magát. Ugyanis ez egy CVT, egy elektronikusan szabályozott fokozatmentes automata, a hét, kézzel kapcsolható sebességfokozat csak előre programozott beállítás. De a kollégák megvigasztaltak. Hogy milyen nagyon értek hozzá, hogy érzem a témát, hiszen feltűnt, hogy ilyen sima egy automata egyszerűen nem lehet. Köszönöm, talán mégis kihúzhatom a pisztolycsövet a számból.
A motor a kétliteres CDI legerősebb változata, ugyanez a blokk szolgál ugyanis az A160- és A 180-asakban, csak fojtva. Itt szabadon lélegezhet, így könnyedén tör elő a 140 lóerő a motorból, 4200-as fordulaton. Ha szükség van rá, mondjuk előzésnél. Ha nincs, akkor az Autotronic nem kínozza a motort, az autó kényelmesen elkódorog 130-nál kétezres fordulaton. Százötvennél 2200 körül, 180-nál 2800-at forog. Elképesztően alacsony, nemde?
A legerősebb A-Klasse
A kétmotoros W168-ból (ez az előző modell gyári kódjele), az A190 Twinből két darab készült, 1999-ben. Az egyiket a Mercedes Mika Häkkinen számára gyártotta, aki ebben az évben lett bajnok a márka Formula-1-es autójával.
Az A-Twin 1,9 literes motorjai összesen 250 lóerőt teljesítenek; az orr- és a farmotor azt a tengelyt hajtja, amelyiken üldögél. Az összhangot az ESP teremti meg, ez a rendszer határozza meg a hengerekbe jutó üzemanyag mennyiségét. A gázpedál természetesen elektronikus, a hátsó kerekeket hajtó motor gombnyomással lekapcsolható. A kuplung automatikus működtetésű, a motorokhoz egy-egy ötfokozatú sebességváltó csatlakozik, bowdennel működnek, külön-külön, de összhangban.
Sok értelme nincs az autónak, de a Mercedes azért megmagyarázta, hogy ez így voltaképpen jó. Az 1365 kilós A-Twin szerintük könnyebb, mint amilyen V8-as motorral lenne az autó, a súlyeloszlás pedig így ideális, középmotoros-szerű. A különös jószág 5,7 másodperc alatt éri el a 100 km/h sebességet, végsebessége 230 km/h, csúcsnyomatéka 360 Nm 4000-es fordulaton.
(Egy olvasónk beküldte ezt a linket. Tehát mégsem az A-Twin a legerősebb A. Elnézést.)
Boldogabb országokban kockázatmentesen, nálunk folyamatos leállósáv-figyeléssel és bizonyos tükör alatti kamerák fürkészésével tartósan, kényelmesen, csendben lehet 150-160-nal autózni, ez a sebesség tűnt az autó normális utazótempójának. Az A 200 CDI azonban nem csak sztrádán kellemes útitárs, kétsávos utakon is jól szolgál.
Remekül lehet vele előzni, a fokozatmentes váltó határozottan fürgébben reagál egy padlógázra, mint a legtöbb hagyományos automata, mondjuk valamely hagyományosabb formavilágú , némileg drágább presztízsautókban. Az automatához, a körülbelül negyed város, negyed sztráda - fél előzgetős, gyors országúti tempóhoz képest a 7,5 literes átlagfogyasztás sem rossz.
Az ESP ebben az A-Klasséban is szériatartozék, de már nem azért, mint az elődben. Ez az autó nem borul fel, szerintem soha. Minél jobban kínozza, billegteti az ember - az egyébként pont eltalált rásegítésű, pontos szervokormánnyal -, annál határozottabban követi az íveket. A Watt-rudas hátsó futóműre most nem térnénk ki bővebben, itt már megtettük; a lényeg, hogy tényleg van értelme.
