Lovam ezen a hétvégén a legújabb Suzuki cruiser, a 800-as Volusia. Nevét arról a floridai tartományról kapta, ahol Daytona Beach is található. Talán nem véletlen, hogy már a névválasztásnál is próbáltak utalni az amerikai hagyományokra, és egy másik motorkerékpár márkára...

Úgy gondoltam, ha már a fenekem alá került egy igazi cruiser - még
ha csak egy teszt erejéig is -, legjobb lesz, ha rögtön az országúton
próbálom ki. Persze a szalonból még haza kellett mennem, hogy
összepakoljak, de utána már csak egy gondolat foglalkoztatott: Irány
Foktő! Az Intruder a Suzuki egyik legsikeresebb modellje volt és talán
még jelenleg is az. Mind a 800-as, mind az 1400-as változat a rockerek
kedvenc alapgépe lett, és a mai napig is csak nehezen lehet hozzájutni
egy-egy használt darabhoz. A gyári állapotban is
mutatós chopper forma mellett a kardántengely az, amit sokan
előnyben részesítettek a láncos motorokkal szemben.

 
 
 
   

Lovam ezen a hétvégén a legújabb Suzuki
cruiser, a 800-as Volusia. Nevét arról a floridai tartományról
kapta, ahol Daytona Beach is található. Talán nem véletlen, hogy
már a névválasztásnál is próbáltak utalni az amerikai
hagyományokra, és egy másik motorkerékpár márkára_ Laikus szemmel
nyugodtan
össze lehet őket téveszteni.


Bár a motor a cruiser-stílushoz híven igen
alacsony építésű, ülésmagassága mindössze 70 centiméter,
kategóriájában a leghosszabb tengelytávval rendelkező motor. Előre
tudtam, hogy 800-as lesz, amit vezetni fogok majd, mégis
simán elsétáltam mellette a boltban. Mivel a Volusia felirat
sokkal "feltűnőtlenebb", mint az, hogy Intruder, tekintetem
átsiklott rajta, és automatikusan valami kisebb motort keresett.
Bár a rokonra nemigen emlékeztet a régi-új forma, a kardántengely
sokak örömére megmaradt a gépben.

 
 
 
 

A papírok aláírása után a tulajdonos
megkérdezte, hogy hol parkolok a trailerrel. Hát azt hiszem
sikerült megrémíteni, mikor közöltem, hogy
ezúttal lábon viszem el a motort. Aztán eljött a pillanat,
amikor végre nyomhattam a gombot, és óvatosan kikanyarodtam az
utcából. Furcsa volt, hogy az egész jármű milyen könnyű, és már az
első kanyar mennyire természetesen adta magát. Később pedig még
inkább megerősödött bennem az érzés, hogy egy ilyen jó motorral
könnyű jól motorozni.


 
 
 
   

A 805 ccm-es, 45 fokos V motor nagyon
nyomatékosnak bizonyult, és más V2-esekkel ellentétben nem volt
érezhető semmi zakatolás, rángatás. Kicsit inkább szokatlannak
találtam, hogy egy ekkora szörnyeteg hogy adhat ki magából ilyen
villanymotorhoz hasonló hangokat. Ja persze, nyilván ez is
EU szabvány. A jó hang lehetősége egyébként benne van a gépben,
csak kipufogó kérdése.


A motor még alig jelent meg a piacon, máris
több cég kínálja hozzá a különleges kiegészítőket. Ilyenek például
a Slash Cut, Turn Out, Trapered és Drag Pipe kipufogók is, de
persze ahogy egy igazi cruiserhez illik, a tulajdonos választhat az
ízlésének megfelelő
krómozott kiegészítőkből kedvére.

 
 
 
 

Az utóbbi időben ez a negyedik motor, amit
véletlenül pont az 51-es úton teszteltem, ezért mondhatom, hogy
most már van összehasonlítási alapom. Foktő Budapesttől 130
kilométerre van, de egyáltalán nem esett nehezemre ezt a távolságot
egy fenékkel megtennem, és mivel a motornak hatalmas, 16
literes a tankja, akár ennél hosszabb túrára is nyugodtan
elindulhattam volna.


 
 
 
   

Az egyetlen problémát az okozta, hogy a
kényelmes,
már-már nyugdíjas üléspozíció miatt időnként csaknem
elbóbiskoltam menet közben. A kanyarokban nagyobb tempónál (120-140
km/h) is stabilan viselkedik a motor, a modern központi teleszkóp
pedig annyira jó csillapítást biztosít, hogy most már megértettem,
miért hívják ezeket a járműveket országúti cirkálónak.


 
 
 
 

Nem utolsó szempont, hogy a Fekete Horgony MC
találkozójára begördülve minden szem rögtön a Volusiára
szegeződött. Mindenki tudni akarta, mi ez, és nem hitték el, hogy a
blokk nem nagyobb egy Marauderénél, miközben külsőre
akár 1500-ös Intruder is lehetne. Megjegyzem, a
menettulajdonságai messze felülmúlják az idősebb rokont.


 
 
 
   

Miután a fiuk megejtették az üléspróbát,
kiderült, hogy méretei ellenére ez mégiscsak "csajmotor", hiszen
egy
"igazi motorhoz férfi kell" - a Volusia alkotói pedig
mindent elkövettek, hogy a lehető legkönnyebb cruisert hozzák
létre. Az üresen 238,5 kg súly a rengeteg műanyag alkatrésznek
köszönhető.


 
 
 
 

Kicsit valóban gagyi benyomást kelt, hogy a
kardánnal ellentétes oldalon a
lengővillához megszólalásig hasonló műanyag rúd van
elhelyezve, valamint a krómozott takarólemezek egy része sem fémből
készült, mint ahogy az elvárható lenne, de a motorozás élményét ez
az apróság semmilyen mértékben nem befolyásolja.


 
 
 
   

Így aztán a terveimmel ellentétben mindössze
egy éjszakát maradtam Foktőn, ahol mellesleg igen jó volt a
szombati buli. Már alig vártam, hogy újra nyeregbe pattanhassak,
ezért vasárnap elmotoroztam Kunmadarasra, ahol az estét együtt
töltöttük egy étteremben a másnapi gyorsulási verseny
résztvevőivel. Hétfőn, útban hazafelé beugrottunk Újszilvásra, ahol
a Pünkösdi főzőverseny épp kapóra jött.


 
 
 
 

Miután alaposan beebédeltem a bográcsban főtt
pulykapörköltből, megvizsgáltam valóban lesz-e erdő a Devils
Meetingen. Háááát, ha erdő nem is, de tenger az lesz! Hétfő este
rövid,
nem hivatalos látogatást tettem Budapesten, megsimogattam a
cicát és már mentem is tovább Székesfehérvárra, majd kedden,
kereken négy nappal, és 800 kilométerrel az indulás után
begördültem az óbudai Suzuki szalon elé: Jelentem, a motor
bejáratva! Ideje lesz leszervizelni!

Totalcar
Totalcar