Samunak tetszenek ezek a régi Jawák, szerinte később már sokkal rondább motorokat gyártott a cég. Bár szívesen hajtana valami komolyabb gépet, amivel nem gond elindulni egy ezer kilométeres túrára sem, jelenleg be kell érnie azzal a 4-5 veterán masinával, ami a garázsában várja.
A Jawa fénykorában az egyik legnagyobb motorkerékpárgyár volt a
keleti régióban. Gyártósorairól évente 100 000 darab motorkerékpár
gördült le. Arról sem illene megfeledkezni, hogy a márka igen jelentős
sikereket ért el a motorversenyeken. A sikersorozat 1930-ban kezdődött,
amikor a nemzetközi Hatnapos Off-Road versenyen egy Jawa motorkerékpár
vitte el az aranymedált. A széria folytatódott a Második Világháború
után is, a győzelmek között szerepel 15 világkupa győzelem, 11
ezüstmedál a nemzetközi hatnapos versenyeken és 25 európabajnoki cím.
Frantisek Stastny-val a nyergében a márka számos gyorsasági Grand
Prix-t győzelmet tudhatott magáénak, és 1960-ban megnyerte a
világbajnokságot is.
Sajnos, mióta a kommunista blokk összeomlott,
a gyár folyamatos krízishelyzetben van. (Ellentétben a másik
cseh márkával, a Skodával, amely jelenleg a VW csoport tagja.) Nem
találtak megfelelő vevőt, pedig valószínűleg csak ez segítene abban,
hogy újra a régi fényében tündököljön, hiszen a régi típusok
modernizálása és az új modellek kifejlesztése rengeteg pénzbe kerül. A
JAWA Moto spol. s r.o. céget 1997-ben
alapították, ez a vállalat lett a JAWA hivatalos jogutódja.
|
Samu, a felvidéken élő srác
1996-ban jutott hozzá az első hiányos Jawa roncshoz - papírok
nélkül. Miközben a hiányzó alkatrészek után kutatott, mindent hazavitt,
hátha jó lesz még valamire. Így került hozzá egy 125-ös, egy 150-es és
egy 175-ös CZ is, persze nem teljesen tökéletes állapotban. A
keresgélés nem volt sikertelen, hamarosan talált a Pérakhoz vázat és
tankot is papírokkal, gyönyörű fehérre festve.
Azonnal nekiállt eltávolítani a festéket a tankról, hiszen neki az
eredeti, krómozott tank tetszett. Bár a festés alatt a Jawa embléma ki
volt gittelve, mikor végre előbukkant, nagy volt a meglepetés. Kiderült
ugyanis, hogy
a motor még az államosítás előtti időkből, az első szériából
való. Az 1946-ban gyártott mindössze 1600 darab motorkerékpár nagy
ritkaság, és némiképp el is tér a háború után gyártott 180 000
példánytól, amelyek úgy terjedtek a világban, mint a nátha.
Miután megtudta, hogy különlegességgel van dolga, Samu elkezdte
felhajtani a ritka modell eredeti darabjait. Nem volt egyszerű dolga.
Végül 2002-ben sikerült összerakni a szinte eredeti Pérakot. Amennyire
egyszerű a masina,
annyira szellemes és praktikus megoldásokkal bír. Némelyiket a
mai motorgyárak is megirigyelhetnék.
A lámpatestbe épített kilométerórát Samu akkor nullázta le,
amikor elkészült a restaurálással, hogy tudja, hány kilométer került a
Jawába alatta. Aztán valahogy 27-nél megállt, és a tulajdonos nem
vacakot vele, hogy megjavítsa. Az indítókulcs a veterán motorokról jól
ismert darab.
A váz első részén - a tank alatt - a vezetékeket diszkréten takarja és
összefogja a színre fújt lemez.
A hátsó sárvédő zsanérral felnyitható, hogy könnyebb legyen a
kerék ki- és beszerelése, az első sárvédőn pedig még megvan az eredeti
rendszám felfogatója. A csomagolás kicsit nehézkes, hiszen a Péraknak
nincs csomagtartója. Pontosabban eredetileg van, de Samu szerint az
elrontaná a hátsó rész gyönyörű vonalvezetését. A hátsó sárvédőhöz
kötözött hálózsák így aztán hamar feladta, miután a küllők
kilométereken keresztül rágódtak rajta.
Mióta elkészült a járgány, Samu használja. Ez sajnos már kezd látszani
rajta. Néhány apróbb-nagyobb baleset következménye, hogy a lábtartók és
a markolatok menet közben elforognak, folyik az olaj a blokkból, néha
eldugul a karburátor. De azért elmegy, amerre Samu akarja - feltéve,
hogy nem akar túl messzire menni ezzel az aprócska, borzasztó
kényelmetlen, de gyönyörű veterán motorral. Ha pedig megérkezett,
oldalsztender híján a motort a korhű, piros sisakra
támasztja.
További cikkeink
