Megújuló energia

Vége a télnek. Kisütött a nap, az idő melegszik, a folyók áradnak. Óriási dugók alakultak ki országszerte. Ha ennek ellenére normális ütemben szeretnénk közlekedni nagyvárosaink útjain, két választásunk marad: a motorcsónak vagy a robogó. Vízijártassági híján többen döntenek a csöpp kétkerekűek mellett. Én is egy igazán NRG-ikus robogóval próbálkoztam, amit a Piaggio árul, immár 12 éve.

hirdetés

A Piaggio szalonokban
rögtön két változatot találhatunk az NRG-ből, egy további kivitel
pedig listáról rendelhető, ha éppen az tetszene. Próbáljunk hát
optimalizálni. A DT-jelű, elöl tárcsa, hátul dobfékes, léghűtéses
változat csupán harmincezer forinttal olcsóbb a DD-nél, ahol a hátsó
dobot tárcsára, a léghűtést pedig vizes rendszerre cserélték. Igaz a DD
0,2 Nm-rel kevesebb forgatónyomaték leadására képes, de a két változat
teljesítménye szinte teljesen azonos. A következő lépcső a DD PureJet
injektoros kivitel, de az ezzel járó plusz másfél lóerő újabb
százezerbe fáj, így nem kérdés, hogy a karburátorral szerelt DD-t
választottam.

Most már csak a színválasztás van hátra. A négy lehetséges
összeállításból bevallom, nekem kettő nem nagyon tetszett. Bár az ülés
alatt mindet fehérre fényezték, mégis nagyban meghatározza az NRG
kiállását az orridom és a lábvédő színeinek vélt vagy valós harmóniája.
Ez a színpáros elkeskenyedő csíkként ismétlődik a fehér felület
oldalán, míg végül a hátsó lámpánál kicsúcsosodva egyszer csak a
semmibe vész. Az élénk kék kiviteltől a citromsárga csíkozás
diszharmóniája, míg a feketétől a narancs vadsága riasztott el szinte
azonnal. Maradt a piros-szürke páros, ahol már csak a színek
dominanciája volt a kérdés. A szürke alapon piros csíkos számomra nem
sugároz elég exhibicionizmust, így a piros alapon szürkével díszített
kivitel mellett döntöttem, amivel egy
ijesztően sportos robogóhoz jutottam.

A
2004. őszén történt változások óta az első irányjelzők a lámpák alá kerültek,
egységet képezve az idom villámcsapásszerűen cikk-cakkozott
vonalaival. A két lámpa közti, cápakopoltyúra emlékeztető légbeömlő
mögött a hűtőradiátor lamellái fénylenek, innen a felmelegedett levegő
az oldalsó rácsokon távozik, így juttatva némi meleget a robogó
vezetőjének is, bár ez nagyobb sebességnél csupán sovány vigasz. A
korábbi irányjelzők helyére funkció nélküli, rácsmintázatú burkolat
került, megismételve ezzel az oldalsó rács hangulatát. A csak
jelzésértékű plexi és a markolatvég nagyobb motorokat idéző krómkupakja
teszik fel az NRG sportos megjelenésére a koronát.

Ezek tudatában már bátran ültem a 183 cm-emhez éppen ideális
magasságban lévő ülésbe, ahol engedékenyebb országokban és vidéki
földutakon akár ketten is helyet foglalhatnak. Ekkor a formás alumínium
lábtartót lehajtva bízhatunk a 49,9 cm
³-es, kétütemű, különolajozású blokk erejében, amiről én - a
szabályoknak megfelelően - csak egy személlyel terhelve győződhettem
meg. Hátsó fék behúz, önindító pöccen, és már meg is van az 1200 körüli
alapjárat, amiről a középen terpeszkedő fordulatszámmérő árulkodik.
Szép darab, fehér háttéren narancssárga betűkkel. Bár sok érdekes
információra ne számítsunk tőle, mivel lényegében
három nevezetes pont jelölhető meg rajta. Az alapjárat után az
első gázadásnál ugyanis kiderül, hogy 3500 körül fog a röpsúlyos
kuplung, ahol viszont rögtön el is kapja a kis motort, csak győzzünk
kapaszkodni. Gyorsításkor aztán a fordulat felfut 8-9000 környékére, és
lényegében teljesítménymaximum közelében marad egészen a végsebesség
eléréséig, amiről érdemes egy pár szót szólni.

Az említett gyűrű

A végsebességet a jogszabály 45 km/h-ban korlátozza. Ennek
betartását a katalizátoros kipufogóba épített fojtással és a váltó
kúpkerekét kissé odébb toló gyűrűvel érte el a Piaggio. Ha ezeket nem
szerelték volna be, vagy valahol útközben véletlenül elhagynánk őket,
akkor az én majd egy mázsámmal is 75-80 km/h-ra képes óra szerint az
NRG. Katival ez az érték még magasabb, 85 km/h körüli, amit egy kis
hátszéllel tovább növelhetünk. De nem veszélyes-e ez a sebesség egy
ilyen könnyű kis robogóval, tennénk fel a kérdést. Egy könnyű kis
robogóval lehet, hogy az, de az NRG 100 kilója velem kiegészülve
tökéletes partner a száguldásban.

A futómű jól eltalált, semleges viselkedésű, ami bizonyára a gyárilag
igen széles, 13"-os Pirelli gumiknak, a fordított, 30 mm-es hidraulikus
első teleszkópoknak és a viszonylag nagy tengelytávnak köszönhető. A
blokkot és a hajtást egybeépítették a lengővillával, a hátsó kerék
mozgását
változtatható előfeszítésű tekercsrugó csillapítja. Csupán a
sisaktartóban elhelyezett, szerszámos zacskót rejtő fedelet kell
eltávolítanunk, és már hozzá is férhetünk a rugóstag felső rögzítési
pontjához. A nagy gödrök kivételével semmi sem hozza zavarba az NRG
vezetőjét. Egy-egy nagyobb döccenőnél nem árt kicsit felemelkedni az
ülésből, hogy ne kelljen idő előtt fogorvosra költenünk.

Ahogy haladunk előre, lassan kúszik felfelé a tizenegy osztású
vízhőfokmérő, egészen az ötödik csíkocskáig, ahonnan már nem ment
feljebb. Az üzemanyag tizenegy pálcikáját ellenben idővel bármilyen
értékre be tudtam állítani.
Az álom 200 km-es hatótávolságra éppen elégnek bizonyult a 6,7
literes tank, melynek telítettségét meglepően jól tükrözi a
digitális kijelző. Bár amikor az utolsó pálcikához ér, még mindig majd
másfél liternyi 95-ös benzin marad benne, de aki nem szeret motort
tolni, ilyenkor már tankoljon.

A kis ötvenes pillanatokon belül felveszi a fordulatot, és autókat
megszégyenítő gyorsulást produkál, egészen a következő lámpáig, ahol
aztán munkába lép a DD kivitel két tárcsaféke. A dupla dugattyús,
bowdenes rendszer új korában még nem volt a helyzet magaslatán, de
ahogy a tárcsák és betétek szépen összekoptak, egyre hatékonyabb
működést produkáltak. Első kerékre talán még most sem állnék, de
vészfékezéskor nem hagytak cserben. Erejük jól szabályozható, egészen a
nagyon finom lassítástól a csúszáshatáron való fékezésig, a vezető
ízlése szerint.

Amikor pedig újra zöldre vált a lámpa, végre ütközésig ránthatjuk a
gázt. A kuplung fél pillanat múlva befog, a tűzvörös NRG megindul, az
autósok pedig már csak a felfelé meredő LED-sort nézhetik, ahogy
tovatűnik az araszoló kocsisorok erdejében.