Bogárdiszkó

Unokatestvérem megbolondult, és megvette ezt a valamit. Autókormány, csőváz, két kagylóülés, aszfaltgumik, fix hátsó tengely, indexek, lámpák, biztonsági öv, robogóváltó, motorkerékpár-rendszám. Mi a fene ez? Gokart? Quad? Motor? Buggy? Elmentem, megnéztem, lefotóztam, vezettem, és egy kicsit én is megbolondultam.

hirdetés

Hu! Megijedtél?

A
PGO tajvani
márka, robogókat, quadokat, no meg ilyen csővázas valamiket gyárt. Ez a
csővázas valami pedig a Bugrider. A név nagyszerű, mert egyszerre idézi
a buggyt és a Knight Ridert. Különben (megkérdeztem egy Amerikában
cseperedett kollégát)
jelenthet VW Bogarat hajtó embert, vagy akár bogárdiszkót is. A
jármű készül egy- és kétüléses kivitelben, 50 köbcentis kétütemű, vagy
200, esetleg 250 köbcentis négyütemű motorral.

Kis homokfutó Tajvanról

Marha jól néz ki. A művészien hajtogatott csőváz a nagy hátsó, kis
első kerekekkel talán egy krosszautóra emlékeztet leginkább az ismert
járműfajták közül, de rendkívül kifejező,
pimasz arcával a Bugrider mintha kikérne magának bármilyen
hasonlítgatást. Ő ő. Kis gonosz állat, agresszív holdjáró, ha a
gokart Dr. Jekyll, akkor a PGO Mr. Hyde.

A kormány közepén nincs kürtgomb, az index egy robogóról származik és kezelhetetlen. Különben egész átlátható, megszokható

Hogy kerül ez ide, hozzánk? Úgy, hogy unokatestvérem látott vigyorgó
embereket bugriderezni tengerparti kempingekben itt-ott Európában, és
megkívánta a kis vackot. Már látta magát a Balaton-parton csorogni, az
Adrián gurulgatni vele, és elkezdett nyomozni, mi ez, és hol kapható.
Az eszközt nálunk hivatalosan nem forgalmazzák, legközelebb Graz
mellett, az
osztrák importőrnél lehet megvásárolni.
5399 eurós címke fityegett rajta, kis alkuval az ár hamar lement
ötezerre.
A kereskedő egy év garanciát vállalt rá, a gép mellé egy
alkatrészkatalógust is adott: ha kell valami, egy telefon, és
küldi. Az első szerviz ezer kilométer után esedékes, de a
masszívnak ható jármű alighanem ezt itthon éli majd át, ha bukja is a
garanciát.

Lámpák, indexek, rendszám: szabad az út!

A jármű utánfutón érkezett Magyarországra, és megkezdődhetett a jó
kis magyar börleszk a hatóságokkal. Az új tulaj lakhelye szerint
illetékes hatalmak sosem adták volna meg a forgalomba helyezéshez
szükséges engedélyeket, ha másért nem, hát mert nincs differenciálműve.
Viszont van egy megye valahol a nyugati határszélen, ahol komolyan
veszik az EU-tagságot, és nincs akadály levizsgáztatni azt, amit
boldogabb európai országokban is le lehet. Csak ehhez ebben a megyében
kell lakni.
A motor tehát a tulaj egy itt élő barátjának nevére került, majd
rendesen át is ment minden próbatételen.

A papírok, no és persze a lényeg,
a rendszámtábla összesen 230 ezer forintba került. A Bugrider
most teljesen hivatalos motorkerékpár, műszaki vizsgája 2011-ig szól.
Még egy átíratás a valódi tulaj nevére, és négy évig csak a kötelező
biztosítást kell befizetgetni, menni kell vele, és persze majd minden
igazoltatáskor türelmesen válaszolgatni kell a minden bizonnyal igen
érdeklődő rendőrök kérdéseire. A legszebb az lesz (erre már nagyon
készül a tulaj), amikor a négykerekű motorkerékpár jobb oldali ülésébe
szíjazott biztonsági gyermekszékben vigyorgó kissrác jogállásáról megy
majd az egyezkedés a közegekkel.

A hátsó kerekek rugózása független, hajtása nem

Ez a mi Bugriderünk
a legnagyobb a kínálatból, tehát 250-es és kétszemélyes. A motor
vízhűtéses, a véghajtás pedig a láncos kisebbektől eltérően rendes
fogaskerekes hajtómű - bár differenciálmű ebben sincs. Nem sok jót
vártam a nagy tömegtől, a negyedliteres robogómotortól, a fokozatmentes
váltótól, de a kis vacak meglepett. Egész derekasan megy.

Ezt látni a Bugriderből

Remek időt találtunk a próbaútra. Kellemes novemberi köd, úgy öt fok
és percről percre súlyosbodó megfázás adott randevút egymásnak a guruló
ketrecben. Betekeregtem a mélyen fekvő sportülésbe, ami sokkal
könnyebben ment, mint vártam, hiszen jól meg lehet kapaszkodni a
csővázban.
Magamra húztam a négypontos övet; ezek után a bukósisakot csak a
széltől óvó plexi miatt hagytam a fejemen. (Meg mert a forgalmiba még
nem jegyezték be, hogy bukó nélkül használható, mint a
BMW C1-et.) Jobb
lábam a gázra, bal a fékre, kezem a kormányra: semmi nem állítható, de
mindent normálisan elérek. Jó lesz, mehetünk.

A sebességmérő grafikusan és jelez
(a külső sáv nem fordulatszámot mutat)

A motor kulccsal indul, mint az autókban. Nevetséges, halk
pöfögéssel kel életre az egyhengeres negyedliteres. Elinduláskor nem
hagyhatjuk ki a két legborzasztóbb kezelőszerv, a rögzítőfék és az
irányváltó kar megérintését. A rém gagyi karok rém gagyi erőtovábbító
szerkezeteket működtetnek. Pengve kattanó rugóhang jön a kézifékből,
recsegés-ropogás az akadozva mozgó, az előre-, illetve hátramenetet
teljesen esetlegesen záró bowdenes váltószerkezetből. Gyerekkorom
vágyott lábbal hajtós lemezmoszkvicsában gondosabban kimunkált
mechanika dolgozott, az tuti.

Kattintson és megtudja, hogyan tartottuk rettegésben a falu népét,
majd irány a terep.

Szerencsére a lényeg, a motor, a tengelykapcsoló, a váltó és a fék
már jól megcsinált cucc. Gázadásra hamar zár a kuplung, a nagy súly
dacára nem is csúszik, csak emelkedőn, két emberrel a gázt rugdosva
lehet kicsit megégetni a ferrodolt. A két utassal fél tonnára rúgó
tömeget a tizenhét lóerő és a nyúlós erőátvitel nem tudja olyan szép
farkitöréssel elindítani, mint egy
igazi Buggy , de azért murván, vizes úton egy személlyel, kis nekifutással
rá lehet venni, hogy egy helyben pörögjön. Max(II)kör négy
kerékkel.

Bal láb fék, jobb láb gáz

Nagyon szép a felni, akár
egy öreg Minié is lehetne

A játékos bemelegítés után komoly erőpróba következett; besoroltunk
a közúti forgalomba, és elmentünk a szomszéd faluba, meg vissza. A
Bugrider
hivatalos végsebessége 81 km/h, a gyakorlati meg úgy
kilencven. A metsző szélben ezt nem próbáltuk ki, de a digitális
sebességmérő szerint hetven-hetvenöttel könnyedén, tartósan elkocog. A
szembejövő autósok arcán rémült értetlenség ül, a mögöttünk jövők kis
álmélkodás után könnyedén megelőzték a lassú, keskeny dolgot.

A forgalomban bugriderezni nem tűnt veszélyesebbnek, mintha egy
ötvenes robogóval kellett volna gurulni ugyanott. Indulás előtt
rettegtem kicsit, hogy a fix hátsó tengely és a
nagyon direkt, faltól falig úgy felet forduló kormány miatt
biztos azonnal keresztbeállunk, és beesünk egy kamion alá, de nem. A
nagyon ballonos, másfél barra fújt hátsó gumik simán nyúlnak és
csúsznak annyit, hogy kiegyenlítsék a szűk nyomtáv külső és belső ívén
keletkező differenciát.

Játék felnőtteknek 5400 euróért

Elöl kettős keresztlengőkar szolgál

Az egyenesfutás kifogástalan, billegés nincs,
a finom kormánymozdulatokat gyorsan, simán leköveti az alacsony
súlypontú gép. Rendkívül látványos, ahogy fél méterrel a szemünk
előtt dolgozik az első futómű; ráadásul jól is dolgozik. A hosszú
rugóutaknak hála egész kényelmes a gurulás, semmi fogcsattogás, semmi
gerincpengés. Terepen sem.

Miután párkilométeres országúti száguldással bebiztosítottam bukó
nélkül utazó unokatesómnak az arcüreggyulladást, lefordultam az
aszfaltról. Quados élményt vártam, de egész mást kaptam.
Kijárt földúton, fűcsomókkal, sziklákkal kedveskedő terepen a PGO
nem szeret, nem tud gyorsan menni. Ehhez túl alacsony az alja, túl
messze vannak egymástól a túl pici kerekek. Szó se róla, simán be lehet
vele menni oda, ahova az
Astrával nem, de azért nem árt nézni a tükröt, mert egy
Antarát már bizony csak feltartunk - pedig azt se terepre
tervezték.

Bevásárlókocsi motorral és ülésekkel

Szóval nem quad, egy krosszpályán esélye sem lenne. Ha már
mindenáron élményautózni (motorozni?) akarunk vele, fogadjuk el, hogy
a Bugrider inkább a murvás, kicsit sáros, de alapvetően sima,
eldolgozott mellékutakat kedveli. Biztos, hogy remek játékszer
hóban.

De igazi eleme a nyári vakáció. Leugrani vele az apartmanból sörért
a boltba, lekötni a lakóautó mögé kapcsolt utánfutóról és begurulni
pizzázni a városba, megállni vele a naplementében a tengerparton, és
élvezni, hogy
most mi vagyunk dzsémszbond.

Kényelmes kagylóülések négypontos övekkel, egy igazi buggyban se lehetne jobb