Bruce Lee hárfája

A vezérlőelektronika rejtett kapcsolóját a legvadabb fokozatra tekertem, felhúztam a kesztyűt, és megigazítottam a térdvédőmet. Az egyhengeres ereje úgy csapott mellbe, mint Bruce Lee rettegett egyhüvelykes ütése – nem haltam meg, de megszakadt a tér, és hurok került az időre: a KTM 690 SMC a motorozás ismeretlen dimenzióját mutatta meg.

hirdetés

Kemények, mint a fal

2007-ben jelent meg a
690 SM, a
pelikánarcával is szuperszexi supermoto. Nem volt igazán szép, de
részletei kívánatossá tették. Legnagyobb vonzereje a blokknak volt:
ebben debütált a 645 köbcentis, új generációs LC4-es. Egy évet kellett
várni, hogy megjöjjön a banda többi tagja, 2008-ra a KTM bemutatta a
690 Duke-ot, az
Endurót és az
SMC 690-et. Kicsit egyformák, csak apu és anyu génjei keverednek
más-más arányban: az egyik keményvonalas hard enduro, a másik a
kanyargós országutak hercege, a harmadik meg szemtelenül mókás, de
agyonedzett harcos – tud viccelni is, de inkább csak mosolyogva
lesújt.

Egy KTM, aminek nincsen madárarca

SMC, vagyis Supermoto Competition. Ereje hatvanhárom lóé, ez mozgat
140 kilogrammot. Jelentem, nincs semmi gond, megy, gyorsul, száguld.
Aztán bedől, kanyarodik, molekulái párhuzamba állnak az aszfalttal. A
végén lassít, fékez, és egy pillanat alatt úgy áll meg, hogy az idő
tehetetlenül elszáguld mellette. A kanyarok után bátran le lehet venni
a sisakot és megvárni, hogy a szétzilált tér-idő kontinuum újra
összeállhasson.

A motor csak 645 köbcenti

Hol van már a nyaktól hátrafutó cső és az alulra meginduló másik?
Nem találkoznak már a központi rugós tag végtelenjében, hogy önmagukat
váznak nevezzék: a 690 SMC is térhálós króm-molibdén hídvázra épült,
ami könnyű és kialakításánál fogva merev. Hatvanhárom fokos villaszöge
biztosítja a fordulékonyságot, minden egyes hegesztésen és csődarabon
érezni a célt: tempó, kanyar, tempó és még egy kanyar. A hátsó
váznyúlvány önhordó elem, magába foglalja az üzemanyagtartályt.
Nincsenek vaskos részletek, ha nem lenne rajta a széles, kónuszos
Renthal kormány, olyan slank lenne, mint egy bicikli. Egy bicikli, amit
a sátán teker helyettünk.

A megszokott KTM műszeregység - néha sajnos megzavarodik

A blokk erős. Természetesen, mint minden egyhengeres, alul rángat és
csapdos, de aztán elsimul, és ahogy nő a fordulat, úgy ront egyre
jobban előre. Pont két lóerővel gyengébb, mint a Duke, de alacsonyabb
tömege miatt erősebbnek hat. Azzal, hogy az ülés alatti kapcsolót
babráljuk, tényleg érezhető karakterváltozást tapasztalhatunk meg:
mintha a tudathasadt elme rétegei között piszkálnánk.

Plusz egy betű, C-vitamin

Ahhoz, hogy nyugodtan guruljunk, hatalmas önmérséklet szükséges.
Olyanná válik, mint egy kíméletlenül kifeszített hárfa, 3500-as
fordulatig csak remeg benne az energia. Annak a hangszernek az
élettartama maximum ötven év – utána nyer a feszültség és győz az erő.
Ennyi esztendőt már senki sem néz ki egy sportra kihegyezett
supermotóból, de a hang és majdnem elpattanás kéje ott van.

A nullást ne háborgassuk, ezt a harmadik világ sportkörülményeire
szabták – állítólag ilyenkor a 80-as oktánszámú benzint sem köpi
vissza. Ami játszik, az a gyári beállítás, ez a hármas szám alatt
található. Hiába a kettes az izomfokozat, sokkal élvezetesebb
alapbeállításon közlekedni. Igaz, akkor elmarad a négyezer feletti
deathpunch, a hátsó gumi sem kaszál kigyorsítás közben a kanyarban.
Kevésbé tapasztaltaknak ideális a kettes, nem gyönge az: óvatoskodni
ott az egyes. Barátkozni, esőben motorozni tökéletes, lassabban rebben
a pillangószelep, jól sikerült lobotómia; körülbelül harminc százalékot
vesz vissza a 63 lóerőből.

Minden motorra ilyen féket!

Meglepő, de 275/265 milliméterével az aszfaltra szánt supermotónak
hosszabb a rugóútja, mint hard enduro testvérének. A villa teljesen
állítható WP, gyári beállítása is nagyon jól sikerült, sem az úthibák,
sem a sebesség nem hozza zavarba. A féktárcsa 320 milliméteres, mögé
rögzítették radiálisan a négydugattyús Brembo féket. Sokkal nehezebb
motorokat is megfékezne, ez a 140 kilócska csak könnyű torna.
Adagolhatósága legendás, ahogy az ujj izmai húzódnak, úgy vész el a
sebesség. Aki legénykedne, az teljes biztonsággal integethet a küllős,
17-es hátsó kerékkel, aki meg csak ártatlanul fékezne a kanyar előtt,
talál bőven tartalékot az óriási ívre döntés előtt.

A városi duhajkodást is szereti

A vékony ülésen könnyű oldalra csusszanni, a széles kormány pontos
irányítást engedélyez. A Pirelli Dragon Supercorsa Pro tapadása és a
feszes futómű nagyon sokat enged – utcai sportmotorról átülve minden
addigi élmény lomhának és kopottnak tűnik – a gumik málló fala és a
gyorsan fogyó üzemanyag a rendeltetésszerű használat bizonyítékai.

A legjobb, amit tehetünk, hogy gyöngyökként fűzzük egymásra a
kanyarokat. A hirtelen szűkülő íveken ugyanolyan semlegesen viselkedik,
mint a nagy tempójú mély borításokban. Amihez kevés lenne az ereje, azt
megoldja futóműből. Kontrolláltsága a KTM háztájiban is a legjobb – a
sima pelikánarcú 690 SM ehhez képest kelletlenül guruló emlék csupán.
Egyenesfutása a tizenhetes kerekek miatt nem a legjobb, de könyörgöm:
saját magát taszítja pokolra, aki ezzel egyenesen motorozik.

Az agresszív használatot megjegyzi

A váltó hatfokozatú, gyorsan kapcsolható. Csúszókuplung dolgozik a
deviáns viselkedés ellen, azonban érezni, hogy a tesztmotornak már
többen keresgették a határait. A gumiégetés meg az egykerekezés nem
tűnt el nyomtalanul – a kuplung mindent megjegyez, és nem titkolja
sérelmeit.

A fogyasztás normál utazótempóban hat liter környékén mozgott, de ez
tényleg nem az a gép, ami a normalitás szűkös dimenzióját elviseli. A
békés országúti cirkálás maga a kín, a KTM 690 SMC ülése meg a kínpad
hozzá. Nem túrára készült, nem hazudja félvilágnyi kirándulások hamis
ígéretét. Pakolni nem lehet, zsibbasztja a csuklót és sajdítja a
csontokat. Város és szerpentin, ennyi.

Narancsszínű részletekkel mindenhol

Az SMC legnagyobb előnye, hogy nem próbál univerzális lenni. Nem
nyugszik meg, szelídségében is fenyegető, hátborzongatóan izgalmas
élménymotor. Ennek ára van, két és fél regadózott millió. Nem kevés, de
célszerszámot sem a piaci árustól vásárolunk. Babapúderré szaggatja a
dimenziót – ha nem vágyunk másra, mint adrenalint izzadó kanyargásra,
minden grammja megéri az árát.

A villa minden irányban állítható