Világháborús csatalovat készített az Enfield

A Royal Enfield bemutatta a Classic 500 Pegasust, amely a a második világháború ejtőernyős motorjának, a Flying Fleanak állít emléket. Már eleve a bemutatónak is méltó helyet választottak, a duxfordi Imperial War Museumban tartották meg a bulit, amire újságírókon kívül veteránokat is meghívtak.

A Flying Flea eredetileg egy könnyű 125-ös volt, melyet 1930-tól egészen a 60-as évekig gyártottak, de a negyvenes években, a második világháborúban lett legenda. Az ejtőernyős bevetéseknél ugyanis rájöttek, hogy tök jó, ha a katonkák földet érnek, de onnan tovább is kéne mozogniuk. Eleinte kerékpárokkal próbálkoztak, de belátták, hogy a biciklis katona lehangoló - az sem véletlen, hogy a Pacific Blue sem második világháborús környezetben játszódik. Tehát elkezdtek olyan motorkerékpárt keresni, ami elég könnyű ahhoz, hogy egy keretben ejtőernyővel kidobhassák repülőről, a földön pedig kellően gyors és megbízható.

A kis Enfield minden szempontból megfelelt a feladatnak, könnyű és strapabíró volt, miközben végsebessége meghaladta a 65 km/h-t. Sok sikeres bevetésen bizonyított, és szép lassan legenda lett - és ez előtt tiszteleg most a Royal Enfield a Classic 500 Pegasus-szal.

Bár adta volna, hogy egy fényezéssel és egy emlékplakettel letudják a feladatot, a tervezők felvették a kapcsolatot a brit hadsereg ejtőernyős ezredével, és 18 hónapon keresztül dolgoztak együtt.

A műszaki alapok adottak voltak, a Classic 500-on technikailag nem módosítottak. Kétféle színben készül, egy zöld és egy barna változat lesz. A különleges kiadást legegyszerűbben a tankon lévő, bordó alapon lévő kék pegazus emblémáról ismerni fel - ez konkrétan egy valódi, világháborús modellről származik, ahogyan a forgattyúsházon lévő sárga csík is.

A jó apróságokat sem spórolták le, ilyenek a barna markolatok, a sárgaréz csatokkal szerelt bőr leszorító a légszűrőnél és az akkumulátornál, illetve a krómok száműzése: fekete lett a fényszóró háza, a kezelőszervek, a kipufogó és a lábtartó is.