hirdetés

Épp marha büszke voltam magamra, hogy a munkahelyem előtti köves, vízmosta kaptatón jöttem fel a Transalppal, és nem a másik irányból közelítettem, mint a pizzafutárok. Erre szembe találtam magam ezzel. Oké, az Erzbergrodeo a földönkívüli endurósok szintje, Pol Tarrés meg azon belül is nagyfőnök, de az onboard videójába belenézve, máris nem éreztem magam akkora májernek a szánalmas kis kupac miatt, amin egy levegővétellel, közepesnek is alig hazudható gázzal feljöttem.

Pol Tarrés neve azért érdekes még az enduró világot nem vagy csak alig követőknek is, mert a csávó egy Yamaha Ténéré 700-zal küldi olyan terepversenyeken, amiken jellemzően könnyebb, potensebb célgépekkel szokás elindulni. Oké, egy rommá faragott Ténérével, amire simán rálocsolták a motor vételárát mégegyszer, de ez attól még ér.

A rövidebb felvezető videó csak az akciódús bevezető, az igazi finomságok, a belógó dús növényzet, a szűk ösvények, a hátizsáknyi kövek meg az olyan kaptatók, amiknek gyalog sem vágnék neki jó szívvel, a közel másfél órás onboard videóban találhatóak, amibe akár beletekergetve is érdemes belenézni.

Tarrés úr amúgy 131. lett a közel 500 induló közül, míg tavaly ugyanezt a mutatványt a 77. helyen abszolválta. De nem ő volt az egyetlen, aki nem kihegyezett enduróval indult. Antoine Meo másik kategóriában egy alig módosított Ducati DesertX-szel érkezett Erzbergrodeóra. Csak remélni tudjuk, hogy a srácok éppen hagyományt teremtenek.