Állítsd be, hogy a Totalcar az elsők között legyen a Google-találatokban!
A Monash University mérnökei szerint az új, úgynevezett RHEA, vagyis refrakter (~nem éghető) nagyentrópiájú ötvözet kétszer erősebb lehet az acélnál, háromszor erősebb az alumíniumnál, és a kísérletekben az anyag 2 gigapascal feletti folyáshatárt mutatott, azaz ekkora terhelésig ellenállt a maradandó alakváltozásnak.
A kutatók titánból, hafniumból, tantálból, nióbiumból és cirkóniumból álló ötvözettel dolgoztak, de a kulcsot a gyártási eljárás jelentette: a hagyományos, nagyon magas hőmérsékletű olvasztás helyett lassabb, alacsonyabb hőmérsékletű folyamatot alkalmaztak. Ennek hatására az atomok rendezett, egymással összekapcsolódó nanoszerkezetbe szerveződtek.
Ez azért fontos, mert a hagyományos ötvözeteknél a szilárdság növelése gyakran kompromisszumokkal jár: az anyag erősebb lesz, de ridegebbé válhat. Az meg nem jó, mert a motorváz például egy olyan anyag, amibe kell némi rugalmasság, hogy segítse a kezelhetőséget. A Monash közlése szerint az új szerkezet nagy szilárdság mellett is megtartotta az alakíthatóságát, vagyis nem pusztán erős, hanem terhelés alatt is használhatóbb anyag lehet.
A motoripar szempontjából az ilyen anyagok legbiztosabb ígérete a tömeg és a tartósság kedvezőbb aránya lehet.
Elméletileg könnyebb, erősebb, de strapabíró vázak, lengőkarok készülhetnek így, de akár az elektromos motorok akkumulátorházai is profitálhatnának a technológiából. Ugyanakkor az ötvözet alapelemei nem az olcsó kategóriából kerülnek ki, szóval megintcsak nem a CB500 tulajok kapnak jobb motort, de a friss technológiáknál ez már csak így van.
A kutatás valódi jelentősége pedig még csak nem is feltétlenül maga ez az egy konkrét ötvözet, hanem az elv: a jövő anyagfejlesztése nemcsak arról szólhat, milyen elemekből készül egy fém, hanem arról is, hogyan lehet az atomokat gyártás közben célzottan rendezett szerkezetbe kényszeríteni, és felmérni, hogy ez milyen előnyökkel jár a hétköznapi felhasználás során. A Monash kutatói szerint ez új irányt nyithat az ötvözettechnológiában, az űripartól az energiarendszereken át a fejlett gyártástechnológiákig.
