2015.02.27. 17:51
Olyan ez, mint az urológiai vizsgálat. Minden férfi tudja, hogy az életben egyszer eljön, de az élményt legszívesebben a távoli végtelenbe tolná. Íme, az elsőkerékhajtásos, háromhengeres, doboz-BMW.

Higgyék el, nem így akartam. Ha 21 évvel ezelőtt, amikor autós újságíró lettem, azt mondják, hogy Év Autója tag leszek, arre legyintek - papáknak való cím az. De titkon talán arra gondolok - hm, ez azt jelenti, hogy akkor még a szakmában leszek, nem is olyan rossz hír.

Viszont ha azt is elárulják, hogy egy Év Autója-tesztelésen nem az E36 távoli utódját, hanem egy kábé egy mérettel lejjebb sorolt BMW-t fogok tesztelni, aminél nem az lesz a truváj, hogy még jobban kereszbe lehet tenni a még sokhengeresebb, még soklóerősebb, még sperrebben diffiző technikájával, hanem az, hogy kívülről kicsi és magas, bent sok a hely, és elég magas az ülés ahhoz, hogy a mind nagyobb számban jelen levő idős európai polgár könnyen be tudjon csusszanni.

És halk széljegyzetként ott lesz: három henger vartyog az elejében, s ugyanott hajt. Na, akkor kezdtem volna másik állásban gondolkozni. 1994-ben a BMW ugyanis az autóbuzi mélyre vert cölöpje volt abban a mocsárban, amit a gyártók és a szabályokat felállító szervezetek fokozatosan létrehoztak együtt -  hátsókerékhajtás, sok henger, szuper hang, elcsöppenésig tartó élvezet.

Szóval itt a 2-es Active Tourer. A Tannistesten megvolt már dízellel, s megállapítottam, hogy olyan, mint valami igen ügyes elsőkerekes dobozautó - Golf Sportsvan beugrik? Még talán a Nissan Pulsart is ide sorolnám. Vezetnem kell a benzinest is, és nem tudom, hogy a 218d négyhengeres dízelségétől, vagy e 218i másfél literes, háromhengeres, turbós lényétől irtózom-e jobban.

Ettől még lehet jó, legyünk profik, pokolba az érzelmekkel, elvégre ez is csak egy autó, még ha kék-fehér propeller és vesepár is van az elején. 136 lóerő, nem sok, de az autó sem nagy, még akár jó is lehet.

És tényleg, egész tisztességes az előadás. Finom a váltó, ha ugyan nem is olyan jó, mint mondjuk, egy Mazdáé. Pontos, érzékeny a kormány, a belső tér a minimalisztikus, egyben kissé elnagyolt díszítésekkel operáló, modern BMW-séma szerinti. Olyan kisautósan jó az ülés is, tehát magas, elég meredek a helyzet, de utazni kényelmes benne. Finoman vartyog a motor, alig hallani, ki a pályára - és az első kanyarban kiderül: nagyon nem BMW ez, legalábbis a mozgását tekintve. Úgy tolja az orrát, mint a Qashqai-t leszámítva semmi más, ez itt nem élvezeti cikk. Persze, ügyes a belseje, kitaláltak minden döntögethetőséget, pakolhatóságot, rekesztrükköt, polcocskát, szóval szavam se lehet. De ez nem autó, ez egy céleszköz BMW-logóval. Nézzék csak, itt a szokásos home-made videó, szerintem átjön, mit küzd vele az ember egy nedves, kanyargós pályán:

Ne feledjék, itt a hét utolsó küzdő fél: