Félmillióból BMW-t

Használtteszt: BMW 316i (E36) - 1994.

2013.02.15. 06:40 Módosítva: 2013.02.15. 11:02

Adatlap BMW 3 (E36) 316i - 1994

  • 1596 cm3-es,soros 4 hengeres benzines
  • 102 LE @ 5500 rpm
  • 150 Nm @ 3900 rpm
  • 5 seb. kézi
  • Gyorsulás 0-100 km/h-ra:
    12.7 másodperc
  • Végsebesség:
    195 km/h
  • Kombinált fogyasztás:
    7.7 l/100km
  • Városi fogyasztás:
    10.6 l/100km
  • Országúti fogyasztás:
    5.9 l/100km

Egyre kevesebb a fehér folt az import használtautó-toplistán. Most eloszlatjuk a ködöt a hegy csúcsáról, szóljanak a harsonák, a 2012-es év import slágere a BMW 316i, az E36-os szériából. Kipróbáltuk, milyen egy ilyen, nem véletlenül: a legolcsóbbak félmillió alatt megvehetők. Itthon. Gondolhatják, mennyibe kerül Németországban.

Akinek nem túl élénk a fantáziája, annak elárulom, hogy Zsolt 140 ezerért vette az autóját, de a haverja Németországból 100 euróért hozott egy másikat - lábon. De a kezünk máris beleér a bilibe: ezek olyan autók, amelyekkel van még dolog, a harmincezres autó például jégvert. Mindenesetre ez is jelzi, hogy a dajcsok már kezdik tömegesen kiszórni az E36-osokat, mert egyszerűen unják már a magas adót, ami egy ennyire régi autóhoz dukál. Hisz a típust 1990 végétől gyártották, egészen 2000-ig, azaz a legfiatalabb is 12 éves, a legidősebb pedig több, mint húsz.

Kedvenc importautóink

A regadócsökkentés óta fellendült használtautó-import toplistáját dolgozzuk fel használtteszt-sorozatunkban. A legnagyobb darabszámban behozott típusok közül a leggyakoribb évjáratokat, motortípusokat nézzük meg közelebbről, érdemes-e válogatni közülük. Eddig megjelent:

  1. BMW 316i (E36)
  2. Volkswagen Golf III 1.9 TDI 90 PS (1996)
  3. Volkswagen Passat TDI 1997-2000
  4. Opel Astra H 1.7 CDTI (2008)
  5. Audi A4 1,9 TDI (1996)
  6. BMW 525 TDS E39 (1999)
  7. Opel Corsa B 1.2 (2000)
  8. Ford Focus 1.8 TDCi (2002)
  9. Mercedes-Benz E osztály (1995-2003, W210, S210)
  10. Ford Mondeo IV. 2.0TDCi (2008)

Zsolttal meg is állapítjuk, hogy az olcsóság tény, de az E36-osok többsége rettenetesen lepattant. Csak hát az eklézsia is szerény, nekünk magyaroknak erre fussa, így történhetett, hogy a Datahouse adatai szerint tavaly nagyjából hatszáz darab kapott rendszámot – csak 316i-ből. Hihetetlen, nem? Használtan hatezer BMW-t hoztak be, vagyis az import tizedét ez a típus adja, a létező legkisebb motorral. Most, hogy figyeltem rá, kezdtem a kiszúrni az utcán ezeket a frissen behozott E36-osokat, L-es végi, M-es rendszámokkal. Ott vannak észrevétlenül, beszivárognak a forgalomba, nem különösebben szépek már.

Valószínűleg ez ma a legolcsóbban megvehető régi BMW, pláne, ha a Compact változatot is beleszámítjuk, és ennek egyszerű lehet az oka: a rossz állapotú E30-asok kikopnak a forgalomból, a jók ára pedig kezd emelkedni, ők már kultuszautók, meg youngtimerek. Az E46-osok még bőven képviselnek értéket, a boyracerek is átszoknak rá lassan. Kinek kell hát szegény E36-os? Hát azoknak, akik pofátlanul olcsón szeretnének autózni.

Visszatérve a gombokért beszerzés műfajához: Zsolt autójában elég sok mindent meg kellett csinálni, hogy olyan legyen, amilyen. Mivel eléggé rákattant a típusra, volt egy sokkal jobb minőségű, kevésbé szakadt belső tere, azt egy az egyben átrakta ebbe az autóba, vagyis az összes ülést, de még az ajtópaneleket is. A tetőkárpit lógott, ez is ment a lecsóba. Rádió nem volt benne, de ez is akadt otthon a polcon, méghozzá gyári. Így lakhatóvá vált az autó, amely 2,7 méteres tengelytávja ellenére nem gigantikus belülről, hátul épp elfér két ember. A szedán csomagtartója 435 literes, ezért sem jár Renault Thalia vándorserleg, de éppenséggel elmegy.

Az E36 a német adórendszer mellett annak is köszönheti  ecsúszását, hogy ennyi idősen már nem méltóságteljesen öregszik: a sárvédőívek rozsdásodnak, Zsolt kocsiján az egyik ajtó kellős közepén is van egy kétszázas érme nagyságú pörsenés. Az ajtók alsó éle mentén rozsdásodhat még, ahogy a kombik csomagtérajtaja is. A nem túl szép látszat ellenére az E36 teherviselő elemei nem rozsdásodnak, csak ha a töréseket nem szakszerűen javítgatták. A baj inkább az, hogy ennyi idősen már sokkal nagyobb a valószínűsége, hogy volt már lakatos kezében a kocsi. Mindenesetre érdemes megnézni a hegesztéseket a doblemez és a hossztartók találkozásánál, itt a gyári tömítés elég jellegzetes, feltűnő, ha volt javítva. És ha melengették, kalapálták, menthetetlenül rohadni fog.

A technikát illetően akad pár típushiba, például a légtömegmérőtől a szívórendszerhez csatlakozó gumicső szinte minden kocsin kireped, ezért falsot szív. Zsolt autóján a kartergáz csöve is lyukas volt, ez párezres tétel, viszont bizonytalanná tette az alapjáratot. Miután megjavította, nem sokkal később újra ugyanez a gond jelentkezett, mert a lambda-szondánál kilyukadt a kipufogó. Cserélnie kellett az egyik hátsó kerékagy-csapágyat, ez normál árakon és munkadíjjal 30 ezer körül alakul, ha nincs okosban alkatrész.

Az E36-ban a 316-os jelzés alatt kétféle motor futott: a széria elején 1993-ig az M40-es szíjas, 99 lóerős, nyolcszelepes motort szerelték bele, aztán megerősítettek 3 lóerővel és 5 newtonméterrel, ez lett az M43-as motorcsalád 1,6-osa – Zsolt 94-es autójában már ilyen van, ismertetőjele, hogy láncos a vezérlése. Nem egy versenygép, már új korában sem számított dinamikusnak, tényleg csak nyugodt autózásra való. Aki többet akar, vegyen inkább 16 szelepes 318is-t, vagy valamelyik sorhatost, két litertől felfelé – csak hát ezeknek többnyire kitolták már a szemét. Az egyhatos fogyasztásával nem mindenki elégedett, a német közösségi fogyioldalon, a Spritmonitoron 8,18-as átlag jön ki, igaz, ebben a könnyebb kompaktok értékei is szerepet játszhatnak. Viszont az adatok alapján 7,5-9,5 között mozog az értékek zöme. A városi használat sokat dobhat rajta, mert a 316i-ben sokszor hallja az ember, hogy a padlón koppan a gázpedál, mert tényleg nem nagyon megy, ha gyorsítani kell. Úgy is mondhatnám: kissé tetű.

Bár nem 1,6-os, találtam egy másik E36-ost is, ez egy 318i kombi volt. Ugyanaz a motorcsalád E43, ugyanúgy kirepedt gumicsővel a szívórendszerben, és ugyanúgy rohadó a sárvédőívekkel, ugyanúgy csereérett kerékcsapággyal, csak ez első volt. Viszont ez már régóta lóghatott, így agyastól, ABS-jeladóstól kellett cserélni. Ezen az autón a tulaja találkozott a Bosch gyártmányú első lámpák típushibájával: besárgult, ami nem szép, és nem is jó. Elment, vett bontott, de szintén gyári ZKW lámpákat, tizenötezerért.

A 318-as kombi belseje egy fokkal szebb volt, mint a 16-osé, a motor pedig már 115 lóerős, mindez kellemes rugózással, egészen fantasztikus váltási érzettel, ami már annyira hiányzik a mai BMW-k kézi váltóiból. Ez sem rakéta, az ember szemgolyói nem préselődnek a szemüregbe gyorsításkor, de érezni rajta a plusz két decit. A kormányzása briliáns, a kis Bimmer korához képest menet közben feltűnően csendes.

Az ő története azért érdekes, mert gazdája nem szenvedélyből, hanem puszta számolgatással jutott a gondolatra, hogy neki kell egy ilyen. Ismerősei kifejezetten Mercedes-őrültként tartották nyilván, és amikor az aktuális Merci már kirohadt alóla, kiszámolta, hogy érdemesebb vennie egy E36-ost. A számításokat egyébként főleg egy BMW-s oldal, a Powerfanatics.com hirdetéseire alapozta. Az M43-as motorból például negyvenezer körül kap bontottat, elektronikával. Ez elég megnyugtató tudat, azt hiszem.

A másik dolog, ami meggyőzte, hogy az autójavító iparban dolgozik, és látta, hogy például egy E46-oshoz képest mennyivel jobban van megcsinálva az autó mechanikája. Igaz, ő csak annak köszönheti, hogy az autója megállt félmillió alatt, hogy a javítós kapcsolatok révén lényegesen olcsóbban jut alkatrészhez. De például az első féktárcsákat még cserélnie kell, ja, és a 318i-ben nem működik a klíma. Az eladó szerint csak fel kell tölteni, de hát ismerjük ezt a dumát. Most még tél van, egyelőre nem foglalkozik vele – azt egyébként érdemes megjegyezni, hogy a '90-es években egyáltalán nem volt evidens tartozék a klíma, a 316-osból is hiányzott.

Érdekes a történet is, ahogy az autóhoz jutott. Magyarországon vette, kereskedőtől, de a kocsi frissen jött Németországból, ahol valószínűleg az orra egy nem túl nagy törést szenvedett el, de látszik, a sérülést szakszerűen látták el. Mint elmondja, március-április táján kezdte el keresni a megfelelő példányt. 30-40 kocsit nézett meg, míg végül szeptemberben vette meg azt, amelyiket érdemesnek tartott arra, hogy egyáltalán próbautat menjen vele. Ez ugye, elég sokat elmond a hazai állomány állapotáról. Azt meséli, hogy az egyik megnézett 3-asnál az emlegetett doblemezi részen látott valami kis foltot, gondolta, letörli, és átszaladt a keze a lemezen. Hadd ne részletezzem, ennek sem lett próbaút a vége.

De nézzük is bármelyik autó történetét, talán egy dolog feltűnt: autóhoz értő, sőt, rendszeresen szerelő emberek vették. Nekik egyértelműen megérheti egy E36, mert iszonyatos mennyiségű alkatrész áll rendelkezésre elfogadható áron, ha az ember nem importőrhöz megy, hanem a gyárival azonos utángyártottak lelőhelyeire. Az is tény, hogy más ezzel járni, mint egy Suzukival. Jó vezetni, legyen akármilyen lassú. Mégis, nekem az a benyomásom, hogy az E36 ma már nem az a típus, amit szakértelem nélkül meg szabad venni, főleg az itthoni példányokat. Olcsón fenntartható, de azért már határozottan tenni kell, hogy még pár évig napi használatra alkalmas állapotban tartsuk.

Mielőtt bármilyen használt autót megvenne, kérdezze le kártörténetét a Totalcar kártörténeti adatbázisban.

Népítélet - BMW 3 (E36)

Hirdetésblokkolóval néznéd éppen a Totalcart, és ettől mi éhen halunk.

A TC olvasása ingyen van, de a működtetése nem: szerzőink és családjaik táplálkoznak, és ami fontosabb: rendszeresen tankolnak, pénzért.

Kérjük, engedélyezd a TC-n a hirdetések megjelenítését, vagy ellehetetleníted a működését annak, amit épp olvasni szeretnél.